A képek. Amit tenálad kinyit a gép, azt nem biztos, hogy énnálam is kinyitja. (Attól függ, hogy ugyanannak a képnek a forrása éntőlem is elérhető-e?) Amit én tettem fel „helyetted”, az nem lett pont ugyanaz – a harmadik képedet meg egyáltalán nem sikerült. De hogyan nyúlhattam én bele a Te írásodba? A honlap szerkesztője meg tudja változtatni a mások írását? Igen, megváltoztatni is és törölni is tudja. A változtatáshoz azonban, akár egyetlen betűhöz is, a szerző engedélye kell. Másképp hamisítás (és perelhető). A törléshez viszont nem kell engedély – ahhoz a honlap tulajdonosának joga van.
Javaslat: Rövid ismertetővel, hogy mik ezek, tedd fel Te a képeidet - az internetről. Ha ott megtalálható.
1. Kérem, ne feledkezzünk meg arról, hogy egy ritka, de ismert, majdnem mindig halálos fejlődési rendellenességről van szó: egyes csecsemők egyforrt két lábbal jönnek világra, vagyis az alsó végtagjuk olyan, mint egy „halfarok”. A sellő-mondáknak ez valóság alapja.
2. A „sellő” szó mássalhangzó váza nem SL, hanem SLL (csak összecsúszott, mert kiesett a második magánhangzó). Dehát miért ne lehetne pusztán kettőzött az az L (mondjuk hangsúlyosan ejtett mássalhangzó)? Mint pl. a pottyan – az sem potyatyan, hiszen a potyogban csak egy ty van! MILYEN alapon merem én, aki ragaszkodom a tudományosan bebizonyított dolgokhoz azt mondani, hogy a sellő: SLL, az áll: XLL, az orr: XRR? Mert: 1. Tényként kezelem azt, hogy a sellő-meséknek valóságalapjuk volt / van. Keresek olyan nyelvet, amelyben az SLL váznak igen nagy a szóbokra (héber), MERT AZ HITELES. Megvizsgálom, hogy ezeknek a szavaknak az értelme (sokféle értelme) ráillik-e valahogy a fejlődési rendellenességgel született gyerekek megdöbbentő külső alakjára, reménytelen életkilátásaira, stb? A héber SULÁL = kifosztott, nélkülöző / SLILÁ = elvetés, megtagadás, hibás / SLULIT = tócsa / SALUL = megláncolt, kifosztott / SLILI = káros / SOLEL = elragad / SALÁL = zsákmány. 3. A sellő másik (magyar) értelme: zuhatag - hát az elragad.
A „Sellye” összetételű helységnevek eredetét ugyan nem kutattam, de a valószínű értelem itt a süllye (besüllyedt terület). Tehát lehet valami távoli rokonság…
Maj mingyá. Egyelőre visszajöttem a 3 napos Hungáriából, de csak itthon, az utolsó buszom után szaladva repültem egy akkorát... a börönddel. Mert valaki keresztben akart átfutni előttem. Minden rosszban van valami jó, megint bebizonyosodott, hogy nekem nem törik el semmim. Felsegítettek a buszra, ami megvárt. Csak a térdem lett sikítós, amire ráestem… Szal reggel mondom tovább...
Hja, ígéret szép szó… De (mivel M.o.-on is frontátvonulások voltak és itt is) végigaludtam a napot. Nagyon jól tettem, mert már járni is tudokJ. Na, akkor bakának:
A Cz-F ezt adja... SELLŐ, (ser-l-ő) fn. tt. sellő-t. Néhutt: séllő. Így nevezik több vidéken, nevezetesen Szatmárban, Máramarosban a folyók, patakok azon helyeit, hol nagyobb esésök levén, sebesebben folynak. Nevét suhogó hangjának utánzásától kapta, valamint sé, séd, Sió, Sajó, zsilip v. seleb. V.ö. SER,
..ezt a --Sellő-Zuhatag--azonosságot, Ipolyi is említi művében (Magyar Mitológia 98.old)..és ott a --Sellye--szóra is utalva ezt a gondolatot...
..a Sellő-tanító gondolatra, a babilóni Oannes monda, valamint kortársunk, az énekes Berecz András azon Kodály idézete, melyben asszonyok azt mondják neki, hogy a Szép Dalokat a Vizi Lányok tanították nekik...
..a honvédő szerepre, a Drávaiványi, és Szennai festett templom mennyezetek ábrái, és Zrinyi Adriai Siréna eszméje magyar földön, északon meg a Warsót védő Sirenca szemlélteti ezt a gondolatot...
A hozzászólást nem lehet itt (helyben) sokáig írogatni, mert kb. 1o perc mulva automatikusan törölni fogja a gép. Még akkor is törlődik, ha végül megnyomtad az Elküld gombot. A hozzásszólásokat tehát, ha csak egy kicsit is gondolkozni kell közben a WORD-ben írjuk meg és onnan kopizzuk ide. Én most összeraktam (Wordben) az eddigi öt kis írásodat, utána pedig azt tettem fel, amit emailben küldtél. Azért raktam össze, mert így az olvasó belezavarodna, hogy mi ez az 5 egymásután és mi a téma valójában?
Az Attila témával én átmegyek a Fórumba - csak még nem írtam meg.
...még itt röviden egy gondolat... --az Ormánsági Drávaiványi Ref templomának jeles darabja ez a Sellő kép..(az egész virágos mennyezeten ez az egyetlen alakos kép )
..Iványi a szomszéd település --Sellye--filiáléja volt a kezdetekben...mivel a vidék sík, itt a zuhatag gondolatnak nincs jelentősége... a feltételezhető Sellő-Tündér gondolatra nem gondolnak...
...ugyanígy sajnos csak a bűnre csábítás szintjén tudják tárgyalni, a többi szép rokon emlékkel együtt, a mai Magyar Művelődés Kutatók (itt most néprajz )..
A keresőbe beütni: Sellő Drávaiványi.jpg / Sellő Csokonyavisonta.jpg
...a Magyar Adorján idézet, az Imre honlapról MA menű Ősműveltség utolsó tételből való..ott találod.. ..a --kettőzésről--szeretném kérdezni...soraid értelmezhető úgy?..hogy a kettős betűhasználat, az régi ismétlődő szavak összevont összesűrűsüdött?..tömörült?..formái?...például a sellő süllő sellye formáknál mire gondolhatunk?...
..Cz-F a Sellőnél a Ser-re küld tovább...--lehet a kettős hangok esetében "váltó" hangokra gondolni?...itt L-R.. ...az Atila szónál..mi a viszony?..az --aeTHel--aTTila--aCila--változatokban?...
a Cz-F ezt adja... SELLŐ, (ser-l-ő) fn. tt. sellő-t. Néhutt: séllő. Így nevezik több vidéken, nevezetesen Szatmárban, Máramarosban a folyók, patakok azon helyeit, hol nagyobb esésök levén, sebesebben folynak. Nevét suhogó hangjának utánzásától kapta, valamint sé, séd, Sió, Sajó, zsilip v. seleb. V.ö. SER, (1
...ezt a --Sellő-Zuhatag--azonosságot, Ipolyi is említi művében (98.old)..és ott a --Sellye--szóra is utalva ezt a gondolatot...zuhatag......ezek nekem inkább arra mutatnak --alapból--hogy a Sellő szó, inkább egy természet forma jelenség neve inkább ..míg a --csábító--értelem már egy másodlagos következnény...minthogy e "lény"nek van --tanító-- értelme is ..lásd Oannes monda...
..tehát a kérdésem az volna, hogy a Gyöknyelvészet hogy mutatja –Te
Kedves Kati! Köszönöm a --Sellő--ről írottakat...Igazából arra akartam kérdezni, hogy a Gyöknyelvészet milyen gondolatokat ad e szóra...
http://www.leventevezer.extra.hu/Osmuveltseg_6.pdf Magyar Adorján itt.. 125-135 közt ezeket írja...érdekes összefüggéseket, fény hang és mozgás értelmek között...
Ezt ígértem Bálintnak (baka): Jó, a sellőről is és az Atila névről is írok. (Attila a név ma elvárt helyesírása – ami nem helyes. Általában is nagyon kell vigyázni a mássalhangzók kettőződésével, aminek a felelőtlen megváltoztatása a nyelv meghamisítását jelenti. Mert a mssh kettőzés eredetileg, az esetek többségében, NEM arra utalt, hogy erősebben kellene ejteni, hanem (ez még a közös ősnyelvben történt) egymásután kétszeri igeképzésre. Pl. áll ® al-ál: fel-rá (a lábára) / orr ® or-or / szellő, szelel: szél-el. Visszaigazolás, pl. a magyar orront-orrol esetére: szimatol-ellenez – ahol a héber eer = éber, orer = felébreszt (szimatot fog) és ellenkezik / arur = átkozott.)
Kezdjük a sellő (elcsábít, elragad) szóval. (Nézz utána, mert ez a szó a magyarban két különböző dolgot is jelent! S bizony létezik ilyen fejlődési rendellenesség: halfarok-szerűen összenőtt lábak.) Hűde közeli rokonszava a sellőnek a süllő (ragadozó hal). A „hivatalos” nyelvészet (Tótfalusi iskola-szótára) szerinti származtatásuk nem ér semmit – mindkét szónál csak "odaírtak valamit". A héber SLL váznak viszont jó nagy szóbokra van: zsákmányol, megfoszt, elvitat, tagad, elvet, megláncolt, hibás, stb. – mind hasonló értelemmel. Igen, ez az SLL váz értelme (háttere).
Folytatás köv.: az Attila név és az étel / ital szavak eredete.
Köszönöm Kati, az Őshangok Ősbeszéd kérdéseimre adott válaszokat. Gondolkodom ezek folytatásán..amint meglesz írom ide...de előtte magánúton mivel bővebb lenne, a Sellő szó nyomán kérdezek..Üdv Karcsi
Folytatás. Kínai típusú nyelvet egyet sem olvasok-beszélek. Csak olyan szintű ismereteim vannak róluk (és a máig sem igazán megfejtett sumér nyelvről), hogy rövid szavaik tömege – különböző hanglejtéssel – többszörös értelmű is lehet. Pl. a kínai: mā (magas hanglejtéssel): anya, má (emelkedővel): kender, mǎ (ereszkedő-emelkedő): ló, mà (eső hanglejtéssel): szid.
A kisgyermek-nyelvazonban nem ettől tűnik lágynak. Attól, hogy nem használ zöngés (b/v, d, g, l, m, n, r, z) mássalhangzókat. (Némi eltérés a hivatalos állásponttól: a gyöknyelvész nem tartja mássalhangzónak az i/j változó hangot.) Összegezek: beszédünk lágysága / keménysége nem ugyanazokon a nyelvi jelenségeken alapul – de ettől még a zenésznek is igaza van.
Ugyanez vonatkozik Magyar Adorján közel 100 évvel ezelőtti kutatásaira. Az elmúlt korok kutatásaihoz tisztelettel és hozzáértéssel kell(ene) viszonyulni. M.A. nem végzett földtörténeti, régészeti, biológiai tanulmányokat. Korának (azóta teljesen elavult) nyelvészeti ismeretei sem segítenek. Mégis lehetnek helyes meglátásai? Természetesen, s főleg a feltételezett ősvallással kapcsolatban. Az, hogy egy régebbi (vagy mai) kutatónak nincs „diplomája” abból a szaktárgyból – csak hatalmi erőszak: tekintélyelv. Hiszen bármilyen diplomás már önszántából is felszedhet további szakmákat. Ha pedig (egy másféle szakterületen) kutatási gyakorlata is van, a kutatási elveket, statisztikai módszereket, stb. vagyis a tudományosság kritériumait is átviheti. A tekintélyelv tehát csak a hivatalos stáb jövedelméhez és a kutatási erőforrásokhoz való erőszakos ragaszkodás.
Baka „A testi beszédeszközök”-ről gondolkozik tovább. „Az újszülött fejlődik, jönnek a többi hangok, amiket írtál, és attól függően, milyen a környezet, aszerint alakul a nyelve? Mondható-e, hogy egy lágy alakzat formálódik keményebbre? Hogy az ősforma őrzi a kezdeti lágyságot, a gyerekszerűséget? …a nyelv zeneisége is fontos – népjelző? Az európai nyelveket prózaként, de a keleteket énekes nyelveknek említjük. Az eu nyelvek "kiszáradtak", ezért kemények? A keletiek az életmódjukban is jobban élnek a vízzel, ezért ott él jobban több régi gondolat?..Te hogy látod ezt?” A kérdező zenész, a válaszadó: gyöknyelvész. Különböző szakmájúak is érezhetnek hasonlónak nyelvi jelenségeket – persze a nyelvészeti fogalmakat a szakma definiálja. Mire utal a zenész a megkülönböztetéssel: a gyermeki / vagy a keleti nyelvekre jellemző lágyság – kontra – felnőttes / a nyugati nyelvek keménysége? A (gyök)nyelvész tudományosan megtámadhatatlan, biztos alapokról indít: ez a mai nyelvek hangállománya, szavaink hangsúlyozása, a mondatok intonációja (hangvétel, hanglejtés, hanghordozás). Erről, itt tájékozódhatsz: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hanglejt%C3%A9ss egyben azt is láthatod, hogy nem véletlenül találkozik a zenész és a gyöknyelvész gondolatmenete…
Nos, valóban „lágy” a gyermeknyelv / és a keleti éneklő nyelvek (s – feltételezem – a sumérJ is az volt)? Előrevetem: én 2 ragozó, 5 ú.n. indoeurópai és 1 sémi nyelvet ismerek (nagyon jól / vagy csak a gyöknyelvészet kutatásához szükséges szinten). Ez azt jelenti, hogy – a tudományos szinthez ragaszkodva – nem foglalkozom más nyelvekkel. (Az összehasonlítani kívánt nyelvek hangtanát és nyelvtani sajátosságait mindenesetre ismernie kell a kutatónak.)
Folytatás, baka: "Az európai nyelvekről manapság prózaként beszélünk, de a keleti nyelveket – a gazdag hangsúly használatuk miatt, énekes nyelveknek említjük. Az eu nyelvek "kiszáradtak", ezért kemények? A keletiek az életmódjukban is jobban élnek a vízzel, ezért él ott jobban több régi gondolat?.. Te hogy látod ezt?”
Bálint Károly – (nickneve: baka) hozzászólása következik. Csak mivel nehézségei voltak az új hozzászólása felrakásával, ezért a hozzám küldött emailjéből – én teszem fel a gondolatait. „Magyar Adorján: kétéltű emberiség… (Imre honlapjáról: Ősműveltség 2. a Szemere fejezetből.) http://www.leventevezer.extra.hu/Osmuveltseg_2.pdf ..70-76. oldal. Az Aranykert, Csallóköz, az Ártéri élet gondolatokhoz Andrásfalvi előadásaiból kéne csatolnom…” (Több is van, én csatolok egy ideillőt): https://www.youtube.com/watch?v=tlT25IBvZ1o
„A testi beszédeszközök gondolathoz… lehetett a beszédalakulás úgy, ahogy a mai újszülött először csak tátog, oázik... ahogy először tudja mozgatni kis szájacskáját. Majd ahogy alakul erre az életre, fejlődik, jönnek a többi hangok, amiket írtál... és attól függően, milyen a környezet, aszerint alakul a nyelve? Mondható-e, hogy egy lágy alakzat formálódik valamilyen keményebb formára? ...hogy az ősforma őrzi a kezdeti lágyságot, a gyerekszerűséget?
Magyar Adorján szerint az említett ősidőben – a mesék hagyománya szerint is – ember és állat közelebb voltak még egymáshoz... tudtak egymással "beszélni". Lehet ezt nyelvészetileg látni? ...például a hasonló gyökhang-jelek lehetnek azonos értelműek, embernek-állatnak egyaránt?
A művelődés hagyomány jelzi, hogy a beszéd a próza, nagyon erősen kötődik a ritmushoz, a zenéhez... illetve jelzi, hogy a zenés beszéd megelőzte a prózai beszéd korát… számos ősköltemény szól erről. Ehhez kapcsolódó gyakorlati emlék, mikor a szokásjátékokban az emberi világ prózájára a "túlnaniak" (emberi világon túliak) magasan sípoló énekhanggal válaszolnak. Mondják ezt madárnyelvnek is. Egy magyar kutató, Szőke Péter, a madarak énekét lelassítva öthangsorú – pentaton – dallamokra lelt bennük: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ornitomuzikol%C3%B3giaEzekből gondolom, hogy a nyelvnek, hangjainak "zeneisége" is fontos, hozzátartozó – népjelző? Az európai nyelvekről manapság prózaként beszélünk, de a keleti nyelveket – a gazdag hangsúly használatuk miatt, énekes nyelveknek említjük. Az eu nyelvek "kiszáradtak", ezért kemények? A
Láttam... de a "gyorsolvasás", az slendrián olvasást is jelent:-).
"A hettita feliratokat eredetileg óasszír ejtés szerint olvasták, megfejtése óta bizonyos szótagjelek értelmezését módosították az indoeurópai nyelvek általános hangkészletének jellemzői alapján (te atyaúristen:-) de összességében még ma is homályos, hogy az egyes szótagok pontosan milyen hangértéket képviseltek és hogyan ejtették azokat.." Krizsa: pláne, hogy a "tengeri népek" nyelve is...
Végülis össze fog jönni, hogy egy protomagyar nyelv nemcsak Európa, hanem Eurázsia ősnyelve is?:-)))). Persze, hogy össze fog jönni, csak nem BIZONYÍTÉKOK NÉLKÜL. És akik bizonyítékok nélkül gyökösködnek és hablatyolnak - azok nélkülem és nem általam.
Abból egyértelmű, hogy Hrozny (akiről azt olvastam, hogy magyarul is tudott) innen-onnan szedegetett szavakat hasonlított össze a hettitával. A módszere azért is teljesen tudománytalan, mert az "ezzen" megfelelője a magyar: "enni, eszik" is, nem csak a német: "essen"; a "watar" megfelelője a finn: "vete" is, az "-m" tárgyesetrag tudtommal megvan a finnben (lehet hogy tévedek), de a latinban is, meg talán a törökben is (megint lehet hogy tévedek). A kenyérnek megfelelő írásjelről viszont elhallgatták, hogy az ebben a formában sumér szó. Az ékjel megmaradt és más nyelvekben is ezt használták "kenyér" szójelként. (Egyébként azon a honlapon a NAGYBETŰS szótagjelek mindegyikének csak a sumér olvasata ismert, a hettita nem.)
A leglényeg: a hettita nyelvet a nyelvtana miatt végül nem lehetett beszuszakolni az indogermán nyelvek közé.
Ezt egyes nyugatiak ma nem nagyon hangoztatják. Pár éve még találkoztam valamelyik "dokumentumfilm csatornán" a tévében a Hrozny-féle hettita-megfejtéssel. Butították az amerikaiakat. Már ha még ez lehetséges.
Te János, figyelj! Eddig még egyetlen egy hozzá(m)szólóval (nyelvésszel sem) találkoztam rajtad kívül, akivel akár részletekben is egyetérthettem volna. A tud. történet szerint az az elmélet tudományos, amely olyan dolgokat képes bejósolni, amiről az elmélet megalkotójának egyáltalán nem volt fogalma. (Ettől vagyok büszke magamra.) A négy éves Nyesten való ellenzékieskedésem alatt sem találkoztam senki gondolkozó hozzáértővel.
Az Indo-hettita hipotézisről (Wikipedia) nemrég olvastam először. Azért nincs elfogadva, mert akkor borulna az egész indoeurópai történeti nyelvészet (úgy is kell!). Viszont ez nemcsak az én elméletemmel egyeztetheztő össze, hanem már Varga Csabánál is felsejlik. Sőt V.Cs. nyilvánvalóan olvasott-hallott is róla (Fríg kiadó) - de én, a legutóbbi időkig, nem. Hátha mindez Neked is mond valamit... Nem azt mondom ezzel, hogy szerintem az indo-hettita elmélet helyes, hanem csak azt, hogy "elfér", belefér - nálam is.
Várnai írta: „A biológia próbálja az élőlényeket fajokba betuszkolni, közben a faj-meghatározás szépen csődöt mond a növényvilágban... az állatvilágban a kacsáknál...” Bizony: a különböző kacsa, liba és a hattyú fajok egymás között is... aztán vagy sikerül, vagy nemJ.
Lazításul mesélek egy kicsit – 1 kacsa és 1 liba. Egyszer arra értem haza, hogy az ajtóm előtt egy nagyobbacska, de még pelyhes kisliba fekszik a hátán. A lábai kapálóznak, de nem tud visszafordulni. Hát ezt ki tette ide? Beteg a libuska, vagy csak ügyetlen? Valakinek ez nem kellett – én meg szeretem az állatokat, gondolhatta, hátha... (A zsidóknál a nincs „házi-vágás”, tehát aki baromfit tart, az is mind csak kedvencnek – esetleg tenyésztési okból tartja.) Visszafordítottam a pelyheskét, de két perc mulva megint felfordult. Na jó, ha más bajod nincs, erősödjél még egy kicsit, addig majd vigyázunk egymásra. Mégse lesz jó ennek egyedül, gondoltam később, hozok neki egy másik kislibát... de csak kiskcsákat árultak a boltban. Na mindegy, úgyse volt még se kacsám, se libám, legyen egy kiskacsa is. A libuska felnőtt, de így is elég kicsi maradt – libának. A sárga kiskacsa gyönyörű erős, vad-színű gácsér lett. Csakhogy... szex is van a világon. Szegény libát a kacsa sokáig kergette és „lenyomta”... Gyakran el is különítettem őket emiatt: egyiket az előkertbe, a másikat hátra. A libuska valami törpe (keverékfajta) lehetett. Valszeg ez volt az oka annak is, hogy eleinte olyan gyenge volt – de azt hamar kinőtte. A liba nemcsak az én, hanem még az autóm közeledését, hangját is messziről megismerte – mert a szomszédok érkezését nem üdvözölte boldog gágogással. Nemsokára az óvodás gyerekek kedvencei lettek, az ovónénik hozták ide őket csapatosan. A liba tojni kezdett – csakhogy nem kicsi, hanem „valódi” nagy libatojásokat. Egyet-egyet feltörtem, hátha van benne „szem”? Habár a kacsától aligha... A tojások terméketlenek voltak. Na, akkor még a zs. vallás szerint is megehetem (mert itt csak terméketlen tojást árulnak, vagyis külön tartják a hím és a tojó szárnyasokat). Azért mindig hagytam a Gagánál 3-4 tojást, mert máskép nem hagyta volna abba a tojásrakást. Ült rajtuk néhány hetet, és amikor észrevette (ellenőriztem), hogy mikor zápulnak be, otthagyta a fészket. A kacsa még ma is él, kb. 17 éves lehet. A liba – reggel még nagyokat gagázott – egyik óráról a másikra, tavaly halt meg.
Elnézést, ezek szerint félreérthető voltam. A biológiai faj-fogalom alatt azt értettem, hogy állatfajok, növényfajok, stb., nem pedig az emberi faj.
A biológiai faj-fogalom azért "nem működik" a gyakorlatban, mert olyan hogy faj, az nem állandó, hanem folyton változó valami. Mert az egyedei is folyton változnak (születnek, elpusztulnak). A biológia próbálja az élőlényeket fajokba betuszkolni, közben a faj-meghatározás szépen csődöt mond a növényvilágban a sóskaféléknél, a labodáknál, libatopoknál; az állatvilágban a kacsáknál, és még sorolhatnám hosszan. Az előbb említett élőlények meghatározott fajokra azért nem bonthatók, mert egymással kereszteződve szaporodóképes utódokat hoznak létre. Azaz hibrid fajok és hibrid nemzetségek keletkeznek. Mivel genetikailag közel álló élőlényeket akartak fajokra bontani, holott nincs még köztük akkora különbség, hogy ezt meg lehetne tenni.
A nyelvekkel ugyanez a helyzet: vannak a többitől jelentősen elkülönült nyelvek és vannak egymás nyelvváltozatainak tekinthető nyelvek. Ráadásul, pont mint az élőlényeknél, ahol nincs két pont ugyanolyan tulajdonságú egyed (még az ikrek sem), nincs két olyan ember, aki pont ugyanúgy beszélne egy nyelvet.
Én pont azt fogom meg, ami nem változik a nyelvekben: az 1 és 2 mássalhangzós vázak velünk született, örökletes, sok millió éve (már az állatvilágban is "érthető") jelentéseit.
A fajfogalom sem téves, csak a holocaust óta szándékosan letakarják, még a tudományban is azt, hogy azért az egy faj sem teljesen homogén... A lényeg akkor is az, hogy fajon belül szaporodnak - az eltérő fajúak meg nem. Persze az átmenetek is létezők és valódiak - csakhogy nincs jelentőségük. A nagy tömeg szaporodik, de a túl távoli gén / fehérje hordozó párok - itt-ott - sikertelenek. Lásd az emberiség kb. 8%-nyi meddőségét. Ilyenkor vagy partnert kell változtatni (ami néha segít) vagy mesterséges megtermékenyítést, orvosi segítséget kérni (ami gyakran segít). A fordított eset az, ha még nem teljesen távolodtak el két fajra, mint a ló és a szamár. Amelyek az egyik "irányban" terméketlen utódot hoznak létre, de fordítva (ló az anya, szamár a hím) meg termékeny öszvért is.
Visszatérve: az, hogy a nyelvek folyton változnak - egy hamis falvédő szöveg. (Persze, hogy változnak a felszínen. De a szóbokrok hogyan változhatnának? Egyszerre fog kipusztulni 125 szó a nyelvből? Nem létezik ilyesmi.) Ez a dogma pontosan azt akarja elleplezni, hogy a természetes (nem íróasztalnál buherált) nyelvek legrövidebb mássalhangzó vázai, a képies ÉRTELMEIKKEL együtt évezredeken át sem változnak.
Még valami. A nyelvcsalád elmélet egyik alapja az, hogy van néhány olyan nyelv, amik egyetlen egy nyelv változatainak lennének tekinthetők, ha nem lenne a világon politika. Germán nyelvből valójában 3 van (skandináv, dajcs, angol); kelta nyelvből jelenleg 2 (brit és gael); törökségi nyelvből egy (+ egy erősen eltörökösödött: a csuvas); szláv nyelvből talán 3-5; újlatinból egyetlen egy, ami egymásba folyamatosan átmenő nyelvjárási övezetet képez a portugáloktól az olaszokig (és a románokig).
Másik buktató, amit nem vesznek figyelembe: a nyelv élő valami és folyamatos változásban van. Akkor is, ha lassan, akkor is ha gyorsan változik. Éppen ezért a "nyelv" fogalom pont olyan téves valami, mint a biológiában a "faj" fogalom.
Én úgy tudom, hogy jelenleg minden nyelvet besorolnak az alábbi négy féle csoport valamelyikébe: agglutináló (= ragozó), flektáló (= hajlító), izoláló (= elszigetelő), poliszintetikus (= bekebelező). De ez a felosztás is óriási kamu. Mert az általam ismert nyelvek egyike sem tisztán egyik vagy másik, hanem van mind a négyféle sajátosságból bennük, csak eltérő arányban.
TÉNYKÉRDÉS: A világ összes nyelvében százával vannak a magyarhoz hasonló szavak. Ezek egy kis része teljesen azonos kiejtésű. Hasonló hely, víznevek, hasonló alapértelmek: én, te-ti-tőle. Olyan jelenségek százai, amelyek katt (két-szét ↔ kettő-össze), b’-b’ (be), krr-grr (köröz-támad), phú (fúj), tktk (ütöget), pkk (pukkan), zzz, stb. hanggal járnak. Ez eddig közismert és tagadhatatlan. Mire következtetett ebből a hivatalos „nyelvtudomány”? Arra, hogy a hangutánzó szavakat nem szabad a nyelvek saját szókincsének tartani, mert nemzetköziek (kozmopoliták). Ezért nem is hajlandó őket etimológizálni (megállapítani, honnan származnak). A sokezer hiv. nyelvész azonban nem lehet mind... kuku. Régesrég rájöttek, hogy a letagadás, meg a „véletlen szóegyezések” dogmája nem segít: a világ összes nyelvében százával – a sémi és a ragozó nyelvekben pedig, bármelyiktől-bármelyikig, ezrével vannak rokonszavak. Ez vezetett a nyelvcsaládok kijelöléséhez – amiknek egymás közötti összehasonlítását következetesen megtagadják. Azóta úgy lehetett bekáltani és pofa be! a nyelvrokonságokat, ahogy a 19. századi fajvédő német, majd a hasznos leckét betanult „indoeurópai” nyelvészetnek jólessen.
Az érem másik oldala már a felháborodott, keserű tiltakozás: a világ nyelvei mind egy ősnyelvből származnak (ez lett nálunk a magyarból-magyart, a többi nem érdekes, „gyökkutatás”). A valóság az, hogy a világ nyelvei a természeti hangzatok velünkszülető alap-értelmeiből – utánzással jöttek létre. Különböző földrajzi területeken azonban a természet hangjai nem voltak pont ugyanazok, ezért nem is egyetlen ősnyelv volt, hanem annak néhány változata. Miért a mássalhangzók – voltak és maradtak – a legfőbb értelem hordozók? Mert az emberiség hangkibocsátó szervei (lapos arc, jó szájzár, a fogak közelsége az ajakhoz, a zöngés hangokat kibocsátani képes „mélyreszállt gége”, a fejizmokat hiperfinoman mozgató agyi Broca-terület) csak fokozatosan fejlődtek ki. Az előembertől a Neander-Gyeniszovai-Sapiensig (1 millió év), onnan a „modern” Sapiens jégkorszaki menedékének KM nyelvéig (több tízezer év) – még hosszú volt a nyelvfejlődés útja. Mégiscsak ott tartunk (még én is), hogy valóban egy magyar-féle ragozó ősnyelv lehetett Eurázsia nyelveinek eredete? A RAGOZÓKÉ: igen, ez a valószínű. A ragozók azonban nem a legrégibbek. A láncragozás előtt még magánhangzókat változtatgató (flektáló) afro-sémi típusú nyelvek voltak. Még azelőtt? Az egy-szótagúakat különböző hangfekvésben „kiéneklő” és ö.kapcsolgató (sumér-kínai típusú) nyelvek. Dehát a sumér-kínai-tonális nyelvek is... Eurázsia! Bizony. Pontosabban az Eurázsia-Afrika átjárójaként működő (de a miocén-pleisztocén özönvizei és vulkáni forrongásai miatt többezer évekre megszakadó és nem működő csomópontján – a Közel-Keleten. Tehát a KM és a Közel-Kelet.
Létezett-e latin anyanyelv? Nyilván voltak helyi nyelvek... és ott volt az etruszk, az igazi nagykultúra. Az ind. nyelvészetnek a témára vonatkozó nyilvánvaló ködösítéseiből a következőt lehet mégis kivenni: az ETRUSZK kb. ugyanaz volt, mint az ógörög, mert 1. „nem tudhatjuk, melyik származott a másikból”. S jött a görög nyelv sötét kora... 2. az etruszk, a föníciai és az óhéber rovásírás (a betűk grafikája rovás) valószínűleg ugyanaz volt. Ebből csak az óhéber maradt fenn, mert a többit, amit csak felleltek, megsemmisítették. Csak az óhéber írást nem lehetett, mert ők a szétszóratásban is „mindenüket” megőrizték. Következtetéseim: a görög, az itáliai, a közel-keleti és az ezt körülvevő Földközi-térség rokon-tájnyelvek keveréke lehetett. Igen ám, de az ind. nyelvészet határozottan állítja, hogy az etruszk nem volt ind. nyelv. De mitől határozottak, ha azt a kevés írásemléket, amit találtak, sem tudják megfejteni? Két link a római iskolarendszerről és a görög rabszolgák által dajkált (felnevelt) gyerekeikről.http://kerikata.hu/publikaciok/text/!kek/werling.pdf
Cicero is (i.e. egyszáz) – a tanulmányaiban már jócskán „görögösödött”. Mostanában Tótfalusi etimológiai szótárát tanulmányozom (értsd: minden szavát). Eddig kb. a negyedrészét dolgoztam fel. MINDEN latinnak tulajdonított szó eredetéhez, ott azonnal közli, hogy milyen görög szó az eredete. Másmilyen latin szót még nem is találtam.
A héber a legrégibb múlt időt még flektálással fejezi ki: oved = (ő) dolgozik, avad = dolgozott, de a személyragozástól kezdve – ami „modern” (2ooo éves) nyelvtan – megjelenik a múlt idő T-je: avad-ti = én dolgoz-tam, avad-ta = te dolgoztál, avad-tem = ti dolgoztatok.
Várnai: Semmi esetre nem akarom szidni, egy szóval sem megbántani azt, aki vallásos. Sőt mindenhol tapasztalom, hogy a valódi keresztények ugyanúgy, mint a valóban hithű zsidók, sokkal emberebbek (erkölcsösebbek), mint a vallástalanok nagy része. Ami engem illet, én nem tartom be egyik felekezet „parancsolatait” sem, de nem tagadhatom, hogy lehetséges egy Univerzumot szervező ágens. Miért nem tagadhatom? Mert elméleti fizikát is tanultam, és ott sincs semmiféle válasz. De ha nincs, és semmi egyebet sem tudtunk ezügyben – akkor én sem tudom megválaszolni a kérdést. Azt viszont látom, hogy aki előtt egyáltalán léteznek szabályok, az önmaga számára is "egészséges", és az ilyenekben lehet megbízni is.
Ezek szerint latinnak csak a birodalmi latint tekinted. Pedig a latin nép, igaz hogy kicsi és jelentéktelen volt, de mégis létezett. Voltak rokonnépei és nyelvei is. Ezek közül az oszk és ligur nyelvből is maradtak írásos emlékek, de nem sok.
Emlékeim szerint Zászlós-Zsóka György írt magyarul az etruszkok történetéről, a Magyarságtudományi Intézet honlapján volt fenn az írás. Ebben benne van Róma kialakulása és felemelkedése (értsd: mindenen és mindenkin átgázoló birodalommá válása). Az is benne van, hogy a rómaiak mikor és hogyan érintkeztek az etruszkokkal és görögökkel. És az is, hogy a görög gondolkodás és erkölcsök átvétele (rossz értelemben vett el-indoeurópaiasodás) miatt lettek békés földművesekből semmirekellő világhódítók. Róma úgy indul: Dulce et decorum pro patria mori = Édes és dicső hazáért halni. Aztán leromlik: O tempora, o mores! = Ó idők, ó erkölcsök! Végül: (Pecunia) non olet = (Pénz) nem szaglik.
Én mindenesetre a latin nyelvet kb. Cicero idejéig még latinnak és nem görögből meg innen-onnan összelopkodott zagyvanyelvnek tartom. A latin nép és nyelv nem kelta. Az alpokhoz érve találkoztak a rómaiak kelta népekkel, azoktól élesen meg tudták különböztetni magukat. A franciák kelta alapú nép, az ő nyelvükben benne maradt pl. a kelta nyelvekben ma is élő tagadó formula. Nem tagadó szó van, hanem amit tagadni akarsz az előtt mondasz egy szót, és utána is. (Franciában: ne ... pas = nem, ne ... plus = már nem, stb.)
Egyébként kereszténynek tartom magam, emiatt nyugodtan szidhatsz, de a kereszténység EREDETI tanításában a szeretet és nem a pusztítás parancsa van. Az el-indoeurópaiasodott és a sémita emberek közül hiába tértek (látszólag) keresztény hitre sokan, nem tudták ezt megérteni. Ma is így van.
A sumért pedig azért nem tudja senki rendesen kiolvasni, mert ragozó nyelv. A magyar-finn-török-japán, stb. embereknek kellene vele foglalkozni, de elfelejtve az összes eddigi "eredményt" és elölről kezdeni a megfejtést. Mert az indoeurópai és sémita anyanyelvűek többsége nem tud mit kezdeni még egy egyszerű múlt idő raggal sem. Önálló szónak nézi. Vagy ki tudja.
A "talpuk alatt" DE KIKNEK a tapla alatt voltak az etruszkok? Kik voltak a "latinok" egyáltalán? Kik LAKTAK a kicsi Latiumban? Hol volt, hol vannak a szuper-mindent felragozó nyelv előző változatai? Megmondom: az ókori-újgörög (nem a múlt századi!) AZ AZ. És már az is félig mű-, vagyis csinált (összelopkodott) volt. Mikor? Akkor, amikor a ki tudja kicsodák, már rómaiak - elsőször is a görög területeket hódították meg és ott csinálták, a sokféle tájnyelvecskéből az újgörög nyelvet. És miből csinálták? Azt még elsősorban az arám-héberből. (Ez nagyon kicsit vissza is hatott a héberre.) NEKEM is jó két évig tartott, amíg végre elhittem - saját magamnak - hogy NEM, NEM LÉTEZETT természetes latin nyelv soha. Amíg mindent összeolvastam, amihez csak hozzéfértem, az két évig tartott. NINCSENEK írott forrásai, csak néhány kőbevésett nyelv-kevert zavarosság, éspedig rovásírásban. Hogyan bukkant elő a semmiből a full-ragozott komplexum, ha sehol nem volt azelőtt? Se beszélője, se NÉPE? (Valójában egy kelta csoport volt az is, a mai Ausztrián keresztül érkeztek.) Szándékosan, eleve a mind nagyobbodó gyarmatbirodalom adminisztrációs nyelvének készült a latin. Minek? Azért, hogy minden bekebelezett területet uralni tudjanak vele. Mert a népek eredeti írásait, a rovásírókkal együtt máglyára vetették - amíg már senki nem tudott ellenőrizni, megérteni semmit az őslakók közül, hogy mi is történik velük. Hova adóznak és kinek, minek? Nem tudom, hogy te valamennyire is vallásos vagy-e? - de szerintem a Krisztus történet legnagyobb része is úgy készült, ahogy az újgörög-latin nyelv. Keresztre feszítettek azok százakat, lenyakaztak kisbabákat is ezreket vadállatok elé vetettek. Szerintem az egyik áldozatuk töredék-legendájából lett összefércelve a Kr. mese. Nem ám AKKOR! Kb. 2oo évvel később! Rájöttek, hogy ennél jobb igazán nincs - ez lesz a gyarmatok "némán szót fogadsz" vallása - mert ha nem, legyen eszed, kerékbetörünk. Volt ennek a nagy ötletnek elődje? ENNEK már valszeg volt. Mert már a sumér is "birodalmi (kevert) nyelv" gyanus. Az akkád is, pedig az már sémi. Szerintem az egyik ok, hogy a sumért nem tudták máig sem megfejteni (még azt sem, hogy milyen hangokat kellene ott kiolvasni!!!) Sokezet tábla, az úristenit! ráadásul két / több nyelven egy ugyanazokon a táblákon! - az az ok, hogy valszeg már az is összehurcolt nyelv volt. Keresztény-Európa? Keresztényre gyarmatosított fél-világ! TEGNAPIG. És ma ismét - Keresztény Európa. Persze minderről a valódi vallásosak semmit nem tehetnek.
A latin soha sehol nem volt anyanyelve senkinek.NÉZZ UTÁNA! HAZUGSÁG!
A talpuk alatt nem-indoeurópai nyelvek voltak, amik közül az ETRUSZK nagykultúra az, amit szétmorzsoltak és az íráselmékeit - ROVÁS - ugyanúgy elégették, mint a TÖBBEZER éves KM, és a barcelonai rovást. A kazár, rúna, török ló...ok már újkoriak, nem érdekesek. Csak az óhéber rovás maradt fenn, mert a héberek mindent, de mindent megőriztek, a legkisebb vesszőcskéket is - 2ooo éves hontalanságban is - azóta is. Igaz, hogy ők is, még "otthon", 2?oo évvel ezelőtt áttértek a mostani kvadrát-írásra, de akkor is mindent megőriztek.
A mű-latin tényleg nem mérvadó. Viszont volt egy létező latin, úgy 2000 évvel ezelőttig, ami Latium lakosságának anyanyelve volt. A flektálás, nyelvtani nemek megléte, bonyolult nyelvtan, stb. ellenére nagyon értékes nyelv. Mondatszerkesztése az általam ismert nyelvek közül a leginkább hasonlít a régi magyaréra. Rengeteg gyökszó van benne, amiből épp úgy képes volt ragozással építkezni, mint a magyar. Nem volt benne névelő. Szórendje nagymértékben kötetlen, mert minden esetnek van megfelelő ragja, az igeragozásban is minden személy és szám elkülöníthető, nem kell személyes névmásokat kitenni (én megyek, stb.).
Miután keveredett az etruszkkal, ógöröggel, stb. és világnyelv lett, teljesen leromlott. De volt ahol még őrizték és ma is őrzik, holt nyelvként az eredetihez igen közel álló változatát. Magyarországon sem véletlenül volt népszerű hosszú évszázadokon át.
Fejsze – a KR gyökváz. A KR gyök őshangja a hrrr / krrr / grrr állathangok. Ősképe a „mások” prédája, búvó-lakhelye, és a nőstények körül keringő, fenyegető, vagy kunyeráló állat / ember. A KR gyök ősi jelentése: körülötte van, körözve kurrog / harcra kész, támad / megalázkodva kunyerál.
Az új-görög, az újlatin, és angol (ÖTVEN %-a latin szó), vagyis a mű-(íróasztalnál, 2ooo éve folyamatosan, sutyiban gyártogatott) latin nem mérvadók a természetes nyelvek vizsgálatában. Mert szavaikat az etruszk / ó-görög / héber-arám / és az ősszláv nyelvekből lopkodták össze. Pofozgatták részben felismerhetetlenné. A gót-arám-ból kialakult német és az óegyházi szlávval az ókorban bepancsolt szláv nyelvek már szóbajöhetnek, mert gondos elemzéssel még felismerhető bennük az ősi (magyaros:-)) gyökszerkezet. Tehát, amit az újlatin-angol szavakból felsoroltál, az a gyökkutatásban értékelhetetlen. A kelta máig fennmaradt nyelveit az zavarja össze, hogy az ókorban létrehozott abc-k összekevertek hangokat - legfontosabb az, hogy a C és a K kiolvasását. Hiteles olvasatuk, az őskortól ókorig folyton változó kelta nyelvváltozatoknak sem létezik. Mi marad hitelesnek? Csak a (majdnem) érintetlenül fejlődő természetes nyelvek: a finn, a magyar (a sumér/akkád csak lehetnének, de nincsenek rendesen megfejtve), a szankrit-dravida, és az élő afrikai ősnyelvek. Ezekből sokezer tő- és alapszavak SZÓTÁRA csak a finnnek (4oo éve) / magyarnak (1ooo éve) / és hébernek (hatalmas könyvtárnyi anyaga, 3ooo éve) van.
Egy kedves levélíró küldte ezt a Ság-heggyel kapcsolatban: A Ság hegyi vulkánkitörések csak néhány százezer éve fejeződtek be. Ezt követően, mivel a terület még süllyedő is, még egy ideig böfögtek (gázokat eresztett magából), ami sóhajtó, susogó, suhogó, sercegő, súrlódó hangjelenségekkel jár. Volt szerencsém ilyen hangokat hallani például manapság is a Yellowstone parkban. Nem is vagyok még néhány tízezer éves. A gázoknak agyagos, sárga, sáros rétegeken kellett áttörniük, amit felszínre is hoztak. Így a hangok, a suhogás, sercegés már láthatóvá is vált, sár formájában. Valamelyik nagyapám akár hallhatta, láthatta is. Idézetek a Ság hegy honlapjáról: „...A Ság hegy alatt a kutatások szerint két fő törésvonal keresztezi egymást....utolsó kitörések mindössze néhány százezer éve fejeződtek be.... Akkoriban a táj felszíne a jelenleginél kb. 80 m-rel magasabban húzódott, anyagát a lassan feltöltődő, kiszáradó Pannon-tengerből lerakódott homok és agyag képezte.”
Több mint valószínű, a Ság hegy nem némult el 5 millió éve, hanem beszélt még akár néhány tízezer éve is. Akkor pedig már járhatott ott valamelyik ősünk, le is telepedhetett és azóta is ott lakik. Aki meg elköltözött elvihette magával a látomást, hangemléket. Az is érdekes lehet, ha ténylegesen egy-két 100 ezer éve szólt üvöltözött ránk, akkor még a Samu is félhetett tőle. Az ördög a részletekben, meg a Ság hegy gyomrában van, ahonnan mint az egyszerű orosz mondja, ordibál (орёт) – kiejtés: orjot.
A tervezett előadásom témája egy új nyelvészeti tudományág: ÖSSZEHASONLÍTÓ TÖRTÉNETI GYÖKNYELVÉSZET. Megalapozásának kiindulási célja a letagadott magyar gyöknyelv elismertetése volt. Témája: a mássalhangzó vázak közös eredete és körvonalazhatóan közös ÉRTELME a világ nyelveiben. 8 éve folyó nyelvészeti kutatásaim bázisa az anyanyelvi magyar, és a 34 éve beszélt héber. Bevontam a vizsgálatba a finn gyöknyelvet – továbbá az eredetileg szintén gyökszerkezetű szláv nyelveket is. Alaphipotézis: a nyelvek az őskorban, a környezeti hanghatások és azok eredetének öröklődő, tehát velünk születő tudásbázisán alakultak ki. E hanghatásokat az emberi faj csak később utánozta. Fokozatosan kifejlődő hangképző apparátusának birtokában (laposabb arc, jó szájzár, mélyre szállt gége, beszédközpont az agyban) volt képes egyre tökéletesebben utánozni. Sorsdöntő fontosságúak voltak a jégkorszakok, amelyek idején a Kárpát-medece volt a jéghatár. Ilyenkor az európai populációk ismételten délebbre vándoroltak, majd a felmelegedések időszakában szétterjedtek az egész kontinensen (onnan Amerikába és Óceániába is). Eurázsia szubsztrátnyelve tehát két egymással közlekedő centrumban: a KM központú jégkorszaki menedékekben és a Közel-Keleten alakultak ki, ahol az északi és az afrikai alfaj biológiailag is és nyelvileg is vissza-keveredett.
A hivatalos történeti nyelvészet szerint a nyelvek elvileg és max. 6000 évre „követhetők”. Ennek azonban semmi értelme nincs, mert bizonyított, hogy még a nagykultúrák is sokkal idősebbek. A hivatalos történeti nyelvészet tehát, kritikán aluli kutatási módszereitől eltekintve is – már pusztán emiatt tudománytalan. A gyöknyelvészet szerint a zöngétlen mássalhangzó vázaknak nincs időkorlátjuk. A zöngés mássalhangzók pedig (s az összes artikuláltan kiejtett magánhangzó is az) több tízezer évtől az utóbbi évezredekig, fokozatosan épültek bele – nem mind, és máig sem mindenhol – az eurázsiai nyelvekbe. A gyöknyelvészet a beszédhangok megjelenési sorrendjét állította fel. Ezt a magyar / finn / héber nyelv hangstatisztikájával és a 2.-3. mássalhangzók felkapcsolódási statisztikájával követjük.
5 millió évvel ezelőtt, amikor a Ság-hegyi vulkán működött, volt ott Homo Sapiens? Nem volt. A Ság-hegy neve - ez ma egy héber szó - soeg = ordít, megőrjít, saág = üvöltözött. FELISMERHETTE, akár a párezer éve ottlakó népesség, hogy ez a vulkán még "nemrég" működött? Igen, persze. Héber populáció volt ott? Hogy lehetett volna, hiszen héberek max. 4 ezer éve, és már délen "lettek kitalálva". Akkor? A soeg / saág csak egy szó (a G nem túl régi, lehetett saách is). És az biztos, hogy ebből lett a kialudt vulkán neve? Egyáltalán nem biztos - csak talán:-). Ahhoz, hogy biztosra vegyük, több nyelvben, egész szóbokrokat kellene találni, hasonló jelentéssel.
Nna! Hát akkor használjuk az eszünket! Szerintem a természetben hallható KRR kurrogás volt a KR gyök ŐSHANGJA - ŐSKÉPE. Nyilvánvaló, hogy KÖR az ős-értelem? Világos. Az idelátogató kedves vendégeimet arra kérem, hogy a magyar gyökszavakon (kar, kár, ker-, kér, kir-, kor, kór, kör, kúr) kívül, lehetőleg más nyelvekből is hozzon rövid KR mássalhangzójú szavakat, és próbálja (ha nem megy, próbáljuk együtt) megállapítani, hogy MIND származhat a KRR kurrogásból. Mivel a G hang a K késői hangváltozása, lehet a GRR-es szavakat is segítségül hívni - de mást nem. A rejtvény kulcsa az, hogy elgondoljuk, elképzeljük, mikor kurrog / gurrog valamely állatfaj - mit csinálhat olyankor?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
A képek. Amit tenálad kinyit a gép, azt nem biztos, hogy énnálam is kinyitja. (Attól függ, hogy ugyanannak a képnek a forrása éntőlem is elérhető-e?) Amit én tettem fel „helyetted”, az nem lett pont ugyanaz – a harmadik képedet meg egyáltalán nem sikerült. De hogyan nyúlhattam én bele a Te írásodba? A honlap szerkesztője meg tudja változtatni a mások írását? Igen, megváltoztatni is és törölni is tudja. A változtatáshoz azonban, akár egyetlen betűhöz is, a szerző engedélye kell. Másképp hamisítás (és perelhető). A törléshez viszont nem kell engedély – ahhoz a honlap tulajdonosának joga van.
Javaslat: Rövid ismertetővel, hogy mik ezek, tedd fel Te a képeidet - az internetről. Ha ott megtalálható.