Itt minden változik. Főleg a finn nyelv tekintetében, amit nem beszélek-olvasok, csak "ismerem" - valamennyire. A feltett 4 fájt (2014-ben készültek) ma már (2018) elavultnak, vagyis sokszorosan hibásnak tekintem. Akkor miért nem veszem, vagy cserélem le őket? Mert még nem készitettem el újra.

Figyelem! A finn-magyar-héber tőszavak szótára  - a hiányos (alig) finn nyelvtudásom következtében, a magánhangzók kiejtése szempontjából még változni fog, de a 3 nyelv gyök (tő) szavainak rokonítása alig. Annál is kevésbé, mert magyar az anyanyelvem és héberül 33 éve jól tudok. Tehát nyugodtan böngésszétek addig is, amíg ismét átjavítom. S aki tud finnül, az egyelőre ne akadjon fenn a magyaros fonetikához közelített kiejtés hiányosságain.

Figyelem! A finn-magyar-héber kisszótár I. része teljesen megújult (sokat tanultam közben) és már könyvalakra is formáztam. Két-három naponként a többi fálj is sorban megújul és a (közel) végleges állapotába kerül. Utána természetesen a nyomtatást is megrendelem - de nem túl sok példányban. (Hogy az érdeklődőknek és a nemzeti könyvtáraknak mindenesetre legyen).  

Botond: Igazad van. A magánhangzóknak, ahol egyáltalán van jelentőségük a szóképzésben, inkább csak a MÉLY (a, o, u) és a MAGAS (e, ö, ü) megkülönböztetésben van szerepük. Amit E-vel mondunk, azt a nyelvjárásokkban Ö-vel is lehet, stb.

Most a finn-magyar-héber gyökszavak szótárkáját dolgozom át és formázom könyvalakba. Persze, hogy sokmindent változtok még benne, hiszen mindössze két-három hét alatt rokonítottam legalább kétezer tőszót - ezen a három nyelven. Amiből a finn nyelvet nem is kezelem szabadon, csak a magyart és a hébert. Amit nem érzel "odaillőnek", azt valszeg én sem fogom annak érezni, ha tüzetesebben átvizsgálom... egyelőre élvezzétek a többit. Mert kb. a fele valódi rokonszó. És akkor... ennyi is bőven elég már - nincs többé finnugor nyelvészet.

Szerintem a gyök minden esetben értelmes szó, legfeljebb nem vesszük észre, vagy a szóban forgó változat már kiment a divatból. A tej-FÖL lehet tej-FEL is, így a KÖR is lehetett KER - valahol, valamikor. Legfeljebb a KER-t ma önmagában nem használjuk. De mindenki érzi, hogy a körlet és a kerület nagyon is közel áll egymáshoz, a kettő tehát egy és ugyanaz.  

Az új, három nyelvű szótárkát könyvalakban is kiadom, de azelőtt még sokat kell javítani ás bűvíteni rajta. Praktikus összefoglalásokat és magyarázó szövegeket ide a fórumra fogok feltenni.

A kisszótár célja az, hogy bemutassa:  1.  mindhárom nyelv gyöknyelv

2.  gyökszavaik nagy része értelmi kapcsolatban áll.

Alapfogalmak:  Gyöknyelv az, amely szókincsének legnagyobb részét gyökszavak és azok továbbképzett bővítményei alkotják. Minden gyöknyelvre jellemző, hogy a gyökszavaiknak gazdag szóbokraik vannak.

A gyök 1 vagy 2 mássalhangzóból álló váz (pl. KR), amelyet magánhangzók töltenek fel értelmes, ragozatlan gyök- (tő) szavakra (pl. kar, kár, kér, kor, kór, kör, kúr). Előfordul, hogy a gyökszó még nem értelmes szó (pl. a ker), de a bővítményei (pl. kert, keret, kertel), már azok. Ebben a szótárban azonban a rejtett gyökszavakkal, amelyeknek szótári alakjuk sincs, nem foglalkozunk.

A kisszótár „témavezető” nyelve a FINN, amit a két másik nyelv hasonló szavaival veszünk közre.

A finn és a héber szavakat magyaros kiejtésre írtuk át.

A finn mássalhangzó készlet hiányos: egyáltalán nincs B, F, G, Z hangjuk és nincs C betűjük. A D, az ősi T hangváltozása, későn érkezett fel a legészakibb régiókba. Ezért a finnben kevéssé használt, és szókezdő nem is lehet. (Ez azt jelenti, hogy nem vált gyökkezdővé.) Az S/Sz páros sem vált szét – a finnek S betűvel írt hangja inkább egy átmeneti hang, ami az Sz-hez áll közelebb.

A magyar nyelv kettőshangzóit: Ly = L-I/J, Ny=N-I/J, Ty=T-I/J ahogy más nyelvek sem, a héber sem jelöli külön betűvel, de az LJ, NJ, TJ torlódásakor, a kiejtésben, megjelennek. Külön kell tárgyalni a Gy hangot. Általában a D-I/J állítja elő és akkor halljuk, ha a DJ torlódik. Ritkábban a G-I/J is előállítja – ilyenkor a GJ torlódásakor ejtünk Gy-t.

A C is összetett hang: TSz. A finnen kívül, más nyelvekben általában van betűjele is. A Cs-nek a magyar és szláv nyelvekben van külön betűje, de a TS torlódásakor olyan nyelvekben is hallható, ahol nincs. Például a héberben sincs Cs betű, de van tsuva (csuva) = válasz - nincs Gy, de van djukán (gyukán) = arckép, stb.

Holnap jön a FINN--MAGYAR-HÉBER gyökszótár utolsó, IV. fájlja. Utána kiértékelem ezt a tanulmányt (3 nyelvű kisszótárt) és végre, vitára bocsáthatom. Vagyis megpróbálom közérthetővé tenni.

Nagyon fáradt vagyok. Átdolgoztam és a K gyökcsoporttal bővítettem a finn-magyar-héber gyökszótár II. részét. Ezt a tudományosan minősíthetetlenül bárgyú finnugor nyelvészetet szeretném már a temetőben látni...

Eredetileg nem is akartam a finn nyelvbe beleakaszkodni - de beláttam, hogy muszáj. Viszont csak 2-3 hónapja tanulom a finn nyelvet. A gyökszótárt azonban mégis összeállíthatom már most is - kimásolván a ragozatlan finn gyökszavakat a szótárból - de így is nagyon oda kell figyelnem. Kedves, hasonló céllal idelátogató olvasóm - a finn-magyar-héber gyökszótár II. része hamarosan cserére kerül és remélem, hogy jobb, pontosabb is lett már.

Azt jöttem bejelenteni, hogy a finn-magyar-héber tőszavak szótára (annak az első része) ismét megújul, mert harmadszor is átjavítottam. Ennek az az oka, hogy a 3 nyelvű összehasonlító szótárkát a finn nyelv tanulásával párhuzamosan készítem:-) - mert finnül még nem is tudok. Jelentős tévedéseket javítgatok? Azt hiszem nem, inkább csak a magyarral való HASONLÍTGATÁSOKAT és a magyarázó szövegeimet pontosítom.

Igazad van, Botond, hogy a 2. és 3. példa, így kiragadva, nem elég meggyőző. Azt pedig, hogy az én fejemben és a korábbi írásaimban sokkal több érv van, az olvasó nem tudhatja. Ezért megköszönöm a hozzászólásodat. Máskor nem a "kedvenc" szavaimat, hanem a legmeggyőzőbb példákat igyekszem a "kirakarba tenni"

Hát mit mondjak!?

Az áv-aba-apa-(atya)-após-ipa nekem tiszta. Kétségtelen tény, hogy ezeknek közös a gyökere. A finn apu (segítség, támogatás) már lehet véletlen egybeesés is.

Viszont az umkának és az uomának szerintem nincs köze az omláshoz és az ömléshez.

Hm... Hát sok ez így együtt. Néhány kedvencem a finn-magyar-héber gyökszavak szótárából:

A héber áv = atya, aba = apa. A finn apu = segítség, támogatás, appi = após. A magyarban apa (Aba-újfalu) és ipa (após).

A héber em = anya, ima = anyu, amán = dajkál, nevel.  A finn emo, emä = nőstény, anya-, imeä, imu = felszívás.

A magyarban em-lő, (fel)em-el, em-let (szoptat), Em-ma.

A héber umká = mélység, amok = mély, emek = völgy, alföld. A finn uoma = meder, kerékvágás, emi = termő. A magyarban om-lik, öm-öl.