A modern magatartás-tudományban a „túlélés” szó nem azt jelenti, hogy valaki élve kikerül egy veszélyes, vagy reménytelen helyzetből. Hanem azt, hogy az eddigiekhez hasonló, vagy tovább javuló körülmények között tud fennmaradni.
Amennyiben a körülményei
1. biológiailag (betegség), 2. szociológiailag (a környezete, az emberi kapcsolatai), 3. gazdaságilag (az anyagi helyzete) leromlanak, akkor az egyén már "nem él túl” - úgy, mint eddig.
A túlélés fogalom nemcsak egyedekre, hanem az élőlények bármilyen csoportosulására is vonatkozik. Ha emberről van szó, akkor nemcsak az egyén, hanem család, baráti társaság, munkahelyi közösség, szervezetek, nemzetek, államok túléléséről is beszélünk. Ezeket közös néven intézményeknek fogjuk nevezni.
A Túlélés Elve, 1. tétel: Minden ember és minden emberi intézmény túlélni igyekszik. Arra törekszik, hogy a mindig ellenséges környezetben fenntartsa létét, állandósítsa az állapotát, és ha módjában áll, javítsa is azt.
Egy intézmény hogyan tud bármire is „törekedni”? Válasz: a csoportosulásoknak mindig van néhány, de az adott pillanatban, egy aktuális probléma megoldásakor rendszerint csak egy döntéshozója. Az intézmény tehát úgy „törekszik”, hogy valamely ismert (vagy csak a háttérben mozgató) döntéshozója / döntéshozói hoznak határozatot.
Mit értünk azalatt, hogy a környezet – valamilyen szempontból, valamilyen mértékben – mindig ellenséges? Esetleg fehozhatunk példákat...
|
Na végre!!!
http://civilosszefogas.hu/a-21-szazad-uj-es-meghatarozo-toresvonala-a-globalis-piac-es-a-nemzetallam-kozotti-konfliktus/