Új bejegyzés Frissítés

2018.05.27. 10:58 Krizsakata

A világon – a zsidóság egyik tantétele szerint – minden nemzedékben él 36 igaz ember. Őrajtuk múlik a világ fennmaradása. (Több linket is találhatsz erről – én itt csak a lényeget foglalom össze. A 36-os szám a kabalisztika: számmisztikából ered. ) A 36 nem tudja önmagáról, és a környezet sem róluk, hogy ők „cadikok” = igazak, szentek. Az sem kell, hogy mind zsidók legyenek – bárkik lehetnek, bárhol is élhetnek a földön. Igaz ember az, aki mindig, mindenben tisztességes. E tantétel üzenete az, hogy a világ fennállása a tisztességeseken múlik – s mivel úgysem tudjuk, hogy kik ezek, ezért bárki, Te is közöttük lehetsz.

2018.05.25. 05:45 Krizsakata

Az alábbi kis „önéletrajzi” részlet természetesen azért került fel a fórumra, mert az Összehasonlitó Történeti Gyöknyelvészet elutasitása a zsidó-fóbia miatt lett ÁLTALÁNOS. Személyes példámon mutattam be, hogy milyen egy átlagos magyar „származása”. Akinek a neve szláv (iratokkal igazolva lengyel), felmenői sokszáz éve magyarok, köztük kb. 2oo éve zsidó előd is volt – és (esetemben, mivel a legutóbbi 3 vérrokon nemzedékemen belül nem volt zsidó felekezetü) - közülük holokauszt áldozat sem volt. Ezt ugyanis a 4o-es években kereskedő foglalkozású apámnak iratokkal kellett bizonyitania. S ezek énnálam - megvannak.  Nemcsak a hivatalos nyelvtudomány részéről áttörhetetlen a sémi nyelvek (köztük a legrégibb-leggazdabb irású héber) "karanténja". Az internetes magyar közönség körében már nyilt és pofátlan a zsidó-fóbia. Ami jó esetben udvarias elhallgatás – mocskolódás, agressziv elhallgattatás következik, végül a fórumokról való KIZÁRÁS. Épeszü logika persze nincs ebben, hiszen a zsidóság létezése maximum egy 3500 éves vallástól számitódik – az emberi beszéd pedig, elvileg már a 6-7 millió éves előembertől lehetséges. Ezen belül a beszéd megjelenését az agyi beszédközpont (Broca area) lenyomatának megtalálása óta – 2 millió éves előemberi leleteken – már igazolta is a tudomány.

2018.05.24. 16:13 Krizsakata

Ezt üzenem azoknak, akiknek finoman szólva „nem tetszik” a közös gyöknyelv-eredet feltárásának céljából a héber és a magyar (valójában az összes ragozó) nyelv összehasonlitása – a Gyöknyelvészet: A felelősségetek, a magyar nyelv sorsáért - már 150 éves. Ma ezt találtam az interneten. Korábban, 2008 táján azt, hogy az ELTE TTK egyik alapitója volt: „Winkler Lajos (1863-1939) gyógyszerész doktorátust szerzett egyetemünkön, Than Károly irányítása mellett. 1893-ban lett magántanár, 1903-ban nyilvános, rendes tanár. A Than Károly halála után kettéosztott intézetnek az a fele, amely megtartotta az I. sz. Kémiai Intézet elnevezést, Winkler Lajos vezetésével működött közel negyed századon át. Az analitikai kémia területén új elemzési eljárásokat dolgozott ki, neves gyógyszerkutató volt. Emlékét nemcsak az ELTE, hanem a SOTE is ápolja.” A magyarországi Winklerek Györ környékén éltek, igen számosan. Az evangélikus felekezetü nagyanyám, Winkler Zsófia Ménfőcsanakon született. A parókián találtam egy 19. századi iratot: Winkler nevü menyasszony (nyilván egy ősanyám) házasosott kereszténnyel. A menyasszony felekezete: ismeretlen. A két tanu felekezete: ismeretlen. Rákérdeztem: Azt jelentheti ez, hogy a menyasszony és a 2 tanu zsidók lehettek? Igen, válaszolta a pap gondolkodás nélkül. ??? néztem rá. (Már tudta, hogy Izraelbe mentem férjhez és ott vallási betérést csinálok (másodszor is, mert már M.o.-on is betértem, de itthon még nem az ortodox, hanem a neológ ágazatba. (Amit itt nem fogadták el). „Igen, minden valósznüség szerint azt jelenti.” ismételte a pap és adott egy másolatot. „Áldjon meg Téged a Fennvaló, az összes leszármazottaddal együtt”.   De az se lehet, hogy te nem is voltál megkeresztelve, ha a szüleid nem is elmékeztek rá... vélekedtek az itteni rabbinátuson. Akkoriban még minden keresztény család megkeresztelte a gyereket. Hozzál iratot arról, mert az is kellene a betéréshez, hogy milyen felekezethez tartoztál. Budapesten tehát azt kerestem, hogy 1944-ben egyáltalán megkereszteltek-e? (Apám, mivel nem volt hajlandó embert ölni, végig katonaszökevényként bujkált. Az anyám pedig az ostrom alatt (a rokonság tele volt tbc-vel) szintén betegeskedni kezdett. Vallásos azonban egyikük se volt. Mivel apám reformátusnak volt bejegyezve, végül a Kálvin téri Református Nagytemplomig jutottam. A pap elővette az 1944-es születési anyakönyvet. Rengeteg „német” nevü keresztelés volt ott, a többségük felnőttkorú. MEGPRÓBÁLTUNK SEGITENI, amit csak tudtunk, de sajnos ez se mentette meg őket. A neved ugyan hányzik, de bizony KÖZTÜK VOLNA a Te helyed is. „Áldott legyen a Teremtő, aki megőrzött téged. Légy olyan boldog zsidóként, mint amilyen boldogságot Ő szánt neked.” Itt Izraelben eljártam néha a zsidó istentiszteletekre, főleg azért, hogy gyakoroljam az ősi nyelvet... A „női szakasz” megteltnek látszott, hát csak megálltam az ajtónál, és elővettem a szombati imakönyvet. Gyere ide, szólt hátra egy fiatal nő, akit egyáltalán nem ismertem, azóta se láttam. – „Énmellém ülj, szent asszony (= k’dusá) – én most fogok férjhez menni és Te szerencsét hozhatsz nekem”. - Az „áldottak” felismerik egymást. Ha én se vagyok vallásos (bár az Univerzum Teremtőjének létezését – milyen alapon? – természetesen én se tagadhatom), akkor minek tértem be? Hát... a gyerekeim, unokáim biztonsága... / és persze a Gyöknyelvészetet se tudtam volna enélkül megalapozni.

2018.05.18. 04:04 Krizsakata

1. A kapcsolódó kérdésekkel kezdek. Ferde betütipussal a kérdezőt idézem: „az MS MZ későbbi változatok?” Válasz: Az M itt nem érdekes, nem változik. Az ősi T hangváltozása egyik irányban T → D, másik irányban T → S/Sz → Zs/Z.  2. „A C, KH, H (KS, KSZ, X) hangváltozatok talán régiek?” Válasz: Az ősi K → K/Ch → H (nem a lágy, hanem a normál H) hangváltozási sornak nincs köze az ősi T hangváltozásaihoz. A KS, KSz, X=ksz viszont összetett hangok, amiket a gyöknyelvészetben külön-külön kezelünk. 3. Másik lehetőség, ha a G elődeit C (K)-ként látjuk. Válasz: Addig helyes, hogy a G hang elődje valóban a K. A C azonban nem az elődje! A római korban keveredett össze ez a két BETÜ - de nem a két hang. A zavar forrása az volt, hogy az ógörögök (nyomán a latin betüsort megszerkesztő rómaiak) a sokkal régebbi héber iráskultúrából forditgattak. De a forditok valszeg nem ismerték a héber irások összes „titkát”. A héberben ugyanis kétféle K betü van: az ősi ק, és az újabb כ (K/Ch). A latin C a כ tükörképe lett. Feltehető, hogy a latin betüsor megalkotója, aki már talált egy K-t a héberben, a másik betüt talán azért választotta, mert egyszerübb? Nem tudom. (Azt tudhatta, hogy az irásirány forditott.) Úgy döntött, hogy ez legyen a latin a K. Ezt én csak elképzelem, vagy bizonyitani is tudom? Ismerhetsz már... persze, hogy tudom bizonyitani: Cezária, a római kori kikötőváros neve (ma izraeli régészeti és turistaközpont) - héber kiejtése azóta is KISZÁRIA. S persze a cézár is KÉSZÁR. 4. „MAK adja a mai magyar Makk, Mák, Mag jelentésű szavainkat is.” NEM. A mák (mérgező növény) héber rokonszava meki = kihányja. A makk héber rokonszava maká = ütés (amikor lepotyog). A MAG-é pedig måg (rövid á) = elolvad, varázsló. (A hangváltozások, bár ebben hisznek az amatőr nyelvészkedők - nem mindig hoznak létre hasonló értelmü szót! Végig vizsgálta az összehasonlitandó nyelvek releváns gyökszavainak - összes szóbokrát? Mert ha nem, akkor semmit se tud arról, hogy a váltóhang mikor képez rokonszavakat – és mikor egészen mást. 5. „...a skót MAC ”fia” értelem nyomán mutat rá a MAG, Magja – leszármazója: Fia...gondolatra.” Krizsa: A kiejtés „mak”? Én is úgy tudom. De nem ismerem a skótok nyelvét (az összes releváns szóbokrukat). Nem tudom megitélni, mi volt a „mac” eredeti jelentése. Mondjuk, tényleg „fia”. De azt végképp nem tudom eldönteni, hogy ennek van-e köze a magyar „mag”-hoz. 6. „A Magyar szó őstörténetét... abból most a Mag részt szemléljük. A Gyöknyelvész (KK) szerint a G hang kései. Pláne a GY, ami (legtöbbször) D-I/J. A viszonylag belátható történeti emlékezetben a MAED ..(SAR)MATA, Méd névemlékében a lehetséges előzmény...” Krizsa: a médek és a szarmaták szótárkincsét ismerem? Én nem, semennyire – a „hivatalos” nyelvészet sem. Azt se tudom, honnan származik ez a két nép-név. Azt se, hogy a korabeli kiejtésük azonos volt-e a mostanival.

2018.05.17. 17:37 Kati

Bálint Károly (baka) hozzám küldött emailje, kissé tömöritve: "Néhány gondolat, amit a honlapra írnék... A Magyar szó őstörténetét... abból most a Mag részt szemléljük. A Gyöknyelvész (KK) szerint a G hang kései. Pláne a GY, ami (legtöbbször) DI, DJ. A viszonylag belátható történeti emlékezetben a MAED, (SAR)MATA, Méd névemlékében a lehetséges előzmény... E körhöz Krizsa az érdekes Magos-Magas-Mágus gondolatkört adja, plusz a héber Mág: varázsló. (A Médek történeti emlékezetében - a varázsló, csillag és tűz tudományuk...) Másik lehetőség, ha a G elődeit C (K)-ként látjuk. Az ókori MACAR MACARIA nevek - görögben Boldog jelentéssel. MAK adja a mai magyar Makk, Mák, Mag jelentésű szavainkat is. Czuczor-F. a „magyar” szó értelme (Horvát István nyomán) Mag-eresztő: földműves. E gondolatkörhöz kapcsolódik a „Ki fia borja” szólás... (Krizsa: emlékezetem szerint már volt vita ezzel a cikkel kapcsolatban, aminek a linkjét meg is találtam  http://www.pipemusic.hu/kiadvanyok/dobogo/Kifiaborja.pdf - de ezen a szerző, Kozák József neve nincs feltüntetve.) ...ahol a skót MAC ”fia” értelem nyomán mutat rá a MAG, Magja – leszármazója: Fia... E két adatcsokor a varázslat és mag értelmeket szemlézte. Biztos érdemes lenne más nyelvek vonatkozó részeit is átnézni. Kapcsolódó kérdés: az MS MZ későbbi változatok?...olyan mint az MG? ...a K G H Zse Cse Sá (így tanultuk anno oroszból) - ezek késői hangzó változatok? A C KH H (KS KSZ X) hangváltozatok talán régiek?  Ha értelmesnek tartod, kérlek rakd fel a fórumra és írd, amit gondolsz róluk. Üdv és Jókat Karcsi.”

2018.05.15. 08:51 Krizsakata

Mi lehetett az oka egyes magyar gyökszavak azonos (hasonló) értelmet hordozó gyökfordulásának? Egy dolgot tudnék elképzelni: ha a rovás irásirányának megfordulása miatt (tényleg meg is fordult) - forditva olvastak volna ki néhány szót. Ez azonban nem életszerü. 1. Az irásirány nem ingadozott, valszeg csak egyszer változott. 2. Sem az irás, sem az olvasás nem volt mindennapos, csak a beszéd. Ezt az egy okot tehát elvetem. Kezdjünk a legnehezebb párossal: tév - vét. A T őshang. A V-ből azonban kétféle hang van, de nem minden nyelvben használnak rá kétféle betüt. 1. A B/V váltóhang  2. (pl. a héberben) az O/U/W triász része. E kettő eredete és a „viselkedése” teljesen más. A TÉV- ben B/V van: téved, tévelyeg, téboly, téb-láb – lehetséges rokonfogalom a héber tovéa = bemerül, elsüllyed (pl. vizbe fúl), tibúa = elsüllyedés. A vét-ek, vét-el, el-vet, el-véti – mint minden V-vel kezdődő magyar gyökszó – valójában W-vel kezdődik. Mivel a héberben a V egyáltalán nem lehet szókezdő – a W-vel kezdődő 6 szavuk pedig jövevények, az összehasonlitások lehetősége bonyolult, és nem is mindig meggyőző. Finnel, orosszal pedig egyáltalán nem sikerült rokonitanom. Maradunk abban, hogy ez olyan két gyökszó a magyarban, amelyek tükör-alakban is hasonló értelmüek. Akkor ezek megforditható gyökszavak (legalábbis a magyarban)? Nem. Többszáz gyökszónak van értelmes, „forditott” megfelelője (szel – lesz / vér-rév / sző – ősz / csak – kacs, stb. / amik csak ritka kivételként jelentenek valami „hasonlót”. Tap-ad – pat-ics (fal). Cs hangot ad a TS torlódás is. A tap- és a pat- nem valódi, hanem ú.n. rejtett gyökszavak. (A PT-nek valódi, nem rejtett gyökszavai is vannak, pl. „pata” - más értelemmel (szétváló, nyitott). Mivel  e párosnak számos bővitett szava van (tapad, tapló, tapaszt / patt, potty, pattan) – elfogadom őket rejtett gyökszónak. TP - A héber tapil = parazita, taful = rácsatolt. A paticsfal is olyasmi, mint a „vert fal”. A nádból, vesszőből, farudakból készült fal-vázra rácsapkodták a töltelék-keveréket / vakolatot. Az eredeti hangutánzó, a paccs: ütéshang. A héber igencsak nyiltszótagos nyelv, alig van benne torlódás:  patis = kalapács. Ez a patics rokonszava. Csap – pacsi / pacskol, paskol. Az orosz capaty = elkapni, megragadni (lecsapni rá). A héber cefá = vipera (lecsap). A német Patsche = kacsó, pacsi, sár, locs-pocs. A héber pocec = szétzúz, robban. A Tótfalusi szótárból finnugor: zürjén csapkini (dob), votják csapki (üt, tapsol), vepsze csapan (vág). Mindkét szó hangutánzó, de a csap kemény, a paccs pedig lágy ütést, vagy vizre csapódást érzékeltet. A párost nem tartom gyökfordulásnak. Bil-leg – lib-ben, lebben / lib-ikóka (mérleghinta). BLL, tehát bővitett gyök: A héber balál = összekeverte, blil = zürzavar – LB vagy LBB?- nem világos (tehát nem fogadom el gyökfordulásnak). Labá (héber) = láng, libá (arám - közeli rokonnyelv) = a szive, libúv (B/V - héber) = kedvesség, báj (pl. kislibákat vezet az anyjuk). ÉS: liwu = kisérték. Tótfalusi szótár: „liba, lúd. A lúd hívogatására, terelgetésére használt li, lib, libu szavakból keletkezett állatnév.” (Krizsa: mitől is lett „hivogató név”? A libák egymást, meg az anyjuk hivogatja a kicsinyeit lágy hangon, amit lilizésnek is lehet hallani. Ebből lett a nemzetközi sziv ("lobog, lángol") - a héber kisér és kedvesség, meg a magyar liba szó.)  Utóirat: finnből azért nem tudok rokonszavakat keresni, mert nincs B/V, C/Cs hangjuk (F, G, S, Z sem) – eredeti finn szavakban nincs B, C/Cs, F, G, Z betü. V-jük van, de az valójában mind W!

2018.05.14. 08:15 Krizsakata

Köszönöm, Pisti. Nekem minden hozzászólás segit, az is, amikor nem értenek egyet velem (én meg velük). Az ilyesmi abban segit, hogy megértsem, mi a különbség és ezáltal közeliteni tudjam az álláspontokat. Hogy ne csak magányos kár-kár károgás hallatszon minden fa tetejéről, hanem egyirányba szálljunk. Mi a különbség a magyar nyelvet önmagában vizsgáló gyökkutatás és az Összehasonlitó Történeti Gyöknyelvészet (ÖTGy) között? Mondok egy példát: „Budapest a legszebb város a világon!” Még Párizsnál is szebb? „Sose voltam külföldön”. Akkor honnan tudod? „Nekem a legszebb!” – De ettől még pont Bp is lehet a legszebb a világon? Persze. Csak ezt párizsiaknak (a tudománynakJ) is be kell bizonyitani. Miért hasonlitok a héberhez? 1. Mert a hivatalos nyelvészet, a sémi nyelvcsaládon kivül semmilyen más nyelvnél nem hajlandó elismerni a gyök (az ÉRTELEM-HORDOZÓ mássalhangzó váz) létezését. Arról meg hallani sem akar, hogy pl. a láncragozók is gyöknyelvek. Tehát, ha „tudománnyal” is szót akarok érteni (amig jobb belátásra nem térnek), csak sémi nyelvhez hasonlithatok. 2. Ezek közül az a „legjobb”, aminek 35oo éves, ma is olvasható-érthető irása van (Ószövetség). 3. És mellesleg – én a sémi nyelvek közül csak a hébert ismerem. 1. Ezek az előttem szóló (varga) példái arra, hogy az l-leket (népiesen) nem is mindig ejtik, pl. áll a bál / száll a madár. 2. Ezek a „gyökforditós” példái:  tév – vét / csap – pacsi, paskol / bil-leg – lib-ikóka / tap – pat. 1. Az L és az R kozmopolita (a legtöbb nyelvben használatos) igeképzők – de egyik sem őshang. Az ős-igeképző az i/J. Az L ugyan szintén elég régi - az R újabb... De a nagyon ősi nyelvek (pl. magyar, finn, héber) archaikus nyelvtanaiban nem is használtak (használnak) igeképzőket. Ja, persze a mai értelemben vett szófajok (ige, főnév, melléknév, stb.) sem különültek még el. (Sok esetben azóta sem. Pl. mit csinál: (oda)ér, mi az: (viz, vér)ér / fő, fej (az első-felső része), fej (tejet fej) / mit csinál (ige): reszel, mi van a kezében (főnév): reszelő, milyen eszköz az (melléknév): reszelő. Összefoglalom: amikor a magyarban az L, R duplázódik – a második L és R biztos, hogy igeképző. Akár van közöttük szótagnyitó magánhangzó - és akkor is, ha nincs. 2. A „gyökfordulásnak” – mi lehetett az oka? Én nem találtam ilyen okot. Ugyanazokat a gyökvázakat (szóalakot) megforditva – más nyelvekben nem találok hasonló értelmeket. És ha nem, akkor a magyarban csak az értelmük hasonló, de a gyökvázuk és a szóalak NEM. Ezt próbálom (folytatás következik) – bizonyitani.

2018.05.13. 19:20 varga

Úgy látszik senki nem talált semmi említésre méltót. Akkor marad az én véleményem: Szerintem  a magyar nyelvben nincs kettőzött ejtésű mássalhangzó, csak hosszú(nyomatékos). Írásban a magyar jelrendszer következetlensége miatt kettőződnek a mássalhangzók és sokszor  a teljesen ésszerűtlen hasonulások alakítják ki.  Az áll és száll szavakkal kapcsolatban - még magyar szövegben sehol sem találkoztam a kifejezésekkel, hogy álal, szálal(persze a szálalnak van értelme, hogy szálaljuk a kendert és utána a szálakból van a fonál). A szétnyitott magyarázat, abból  ered, hogy sémiből magyarázódnak a magyar szavak . A magyarban ezen szavak legrövidebb változata(gyöke, vagy gyökszava  úgy hangzik, ahogy hallottam az öregjeinktő: A kocsmába má  Á  a bá, vagy  SZá a madár fē a fára. Aki csak az irodalmi magyart érti, annak pontosítok - A kocsmában már Áll a bál, vagy Száll a madár fel a fára. Tovább: TÉVedek, célt VÉTek. A barátom tenyerébe CSAPok, az PACSi, nálunk, ha a tenyerünkvel CSAPkodjuk a vizet, arra azt mondjuk PACSkoljuk( a gyerek fenekét már PASkolják). AZ ide-oda BIĹegő hinta neve BiĹenkőke helyett LIBikóka. A mai Magyarország területén  élő  emberek 8000 évvel ezelőtt vesszőből font sárral össze TAPasztott, TAPicskolt házfalakat használtak, amit PATicsnak nevezünk. Ha magyarul gondolkodok, akkor ez ésszerű magyarázat a gyökszó megfordulására. Varga Csaba ugyanezt mondja: Varga Csaba szerint a patics szó a tap gyökből (a gyöknyelvészetben gyökszóból van - szerintem ide kapcsolhatom a mondásunkat, hogy  „szóból ért a magyar“ – ez megadja részben a választ arra is, hogy miért jutottak el a magyarok a gyökszavak értelmezéséig és már nem mentek tovább a mássalhangzó vázak értelmezéséig, ez megmaradt a sémi-arab -héber nyelvészeknek) van, melynek értelme: két felület szorosan érintkezik. „Tap|ad, tap|asz, tap|aszt, tap|éta, tap|adó, tap|ló, tap|s, stb. A tap fordítva pat: például pat|ics fal = tap|ics fal, agyagból tap|icskolt, azaz tap|asztott fal.”- Idézet in´en: http://magyarno.com/patics-a-magyar-nepi-epiteszet-8000-eves-technologiaja/ (persze az agymosók azt álítják, hogy a szó Indiából került hozzánk).  Ha írásban a jelrendszerünkben ilyen módon jelölnénk – LL =Ĺ, rr = ŕ, tt = » a hosszú (nyomatékos) mássalhangzókat, akkor senkinek eszébe sem jutna a kettős mássalhangzó kifejezés. A többi mássalhangzónál a számítógépen külön meg kellene szerkeszteni a jeleket.

2018.05.07. 13:22 Krizsakata

Még egy-két fontos tudnivaló: 1. A gyökszavaknak csak akkor biztos, hogy dupla (nyomatékos) mássalhangzóik vannak, ha kifejezetten hangutánzó szavak. Mint pl. a potty! bumm! De pl. a száll, orr, áll - nem gyök-, hanem bővitett szavak. Nem csak nyomatékos a mássalhangzójuk. Hanem? Összevont ejtésü szavak, amik eredetileg szál-al, or-or, ál-al igék voltak. Honnan lehet erről bizonyságot szerezni? Ha a kettőzött (általában igeképző) mássalhangzókat más gyöknyelvben szétnyilva találjuk meg. A héber szolel = orsózik, kanyarog, gomolyog (szálldos) / orer = felébreszt, ellenez (orr: ami megérez, vagy megorrol) /  ál = felfelé, al = -on, -rá (ál-al: fel-rá (a lábára).   2. Az ú.n. "gyökfordulás" nem valódi jelenség, csak nagyon elterjedt téves elképzelés. S aki ellenpéldákat ismer, kérem tegye közzé...  megvizsgáljuk! Hátha nincs igazam.

2018.05.04. 09:21 Krizsakata

Kimaradt a válaszom arra a kérdésre, hogy az arab nyelvre is érvényes-e a zsidó vallási parancs? Mivel az arab nyelvet, amit közel 3oo millióan, 27 országban beszélnek – standardizálták (egységesitették), az arabban nem lehet vallási parancs a nyelvnek szigorú megőrzése. Az arab nyelv kezdeteit kb. i.e. 7oo időpontra tudják beazonositani. A vallás szerint magát a héber nyelvet is (kezdete kb. i.e. 23oo) az I. adta a zsidó népnek. Na, ez már biztosan tudománytalan (butaság)? Hm, hm... ha azt nézzük, hogy a GYÖKNYELVEK genetikusan kódolt információkat tartalmaznak a külvilágról (igen, igy van), akkor a természetes nyelveket az „evolúció” adta. (Nekem evolúció, neked I. – eiddg rendben vagyunk.) A zsidók közül 1-2 jófej rájött arra, hogy csak az a nép marad fenn, amelyik nem vesziti el a nyelvét.  Igaza volt? Hát persze. Csak a héber nyelv maradt fenn még akkor is, amikor Babilonba hurcolták, gyarmatositották, majd (2ooo évre) a hazáját is elvesztette. Három mássalhangzós gyökök a ragozó nyelvekben csak elvétve fejlődtek ki: (pl. a hangváltozós P/F-RG, aminek gyökszavai a pereg, pörög – farag, féreg, forog, fürge). És ezek MÉG EGYÜTT fejlődtek ki? Minden bizonnyal!: A héber pereg = pipacs és MÁK (pereg) / pargel = körző (pörög, forog), pargit = csirke (fürge).→ K/Ch-G hangváltozással: porek = szétszed (farag, forgács), parich = törékeny (féreg).

2018.05.03. 15:30 Krizsakata

Baka kérdései: 1. Más sémi nyelvek is közel maradtak a gyöknyelv(i állapot)hoz? Válasz: Mindegyik. Valójában mind közeli rokonok, vagy inkább nyelvváltozatok. Az akkád-héber-arám-arabon kivül az észak-afrikai sémi nyelvek is igazi gyöknyelvek. Az 1, vagy 2, vagy 3 mássalhangzós vázaik (a gyökök) értelme is hasonló / sőt gyakran pontosan ugyanazt is jelentik. 2. A hébernél az a vallási parancs, hogy Mózes 5 könyvét - mivel magát a nyelvet és a szent szövegeket is az I. adta - tilos megváltoztatni. Ugyanezért - más nyelvekre leforditani se (lett volna) szabad. (Persze a vallási tiltások csak a zsidókra érvényesek...) De valóban, egy jottányit sem változott a héber nyelv 2ooo éve? Még az új állam megalakulásakor(1948) sem volt „nyelvújitás”? Először a ma helyzetről: a 2ooo éves Ószövetséget ma is minden kisiskolás ki tudja olvasni és (majdnem) mindent meg ért is belőle. (Nekem nem anyanyelvem – de még én is.) A héber nyelvet, a „szétszóratásban”, 2ooo éven át, minden nap használták: imádkozásra és a Tóra (Mózes 5 könyvéből való) felolvasásra. A hétköznapi beszédre nem. Arra vagy az illető ország nyelvét, vagy annak héber szavakkal elkevert, a német kiejtéshez (jiddis) - és a spanyol kiejtéshez idomult változatát (ladino) használták. A szent nyelv tehát mindvégig „befagyva” maradt. Újra birtokba vétele azonban már jóval az államalapitás előtt, a 19. sz.-ban megkezdődött: Héber up-to-date - A Ben Jehuda család küldetése.   www.google.co.il/search?q=a+h%C3%A9ber+nyelv+b%C3%A9n+Jehuda&oq=A+&aqs=chrome.0.69i59j69i60l5.5190j0j7&sourceid=chrome&ie=UTF-8 És a mai héber nyelv tényleg semmit nem változott? De igen, csak keveset. A nyelvtana, főleg az igemódok bővültek. Idegen és vándorszavakat alig - inkább csak a szaknyelvekbe fogadtak be. Baka: 3. A magyar (és a többi mind) miért lett ragozó? Válasz: a ragozás / képzés már az ős-sémi nyelvállapotban vette kezdetét. Igy keletkeztek, az óakkádtól (i.e. 26oo körül) kezdve a 3 mássalhangzós gyökök. Ekkorra keltezhető a sémi és a láncragozó nyelvek szétválása is. Hiszen a ragozó nyelvekben (pl. a magyarban) általában csak 1 és 2 mássalhangzós gyökök vannak: XR: ár, ér, ír, őr, úr, űr / SzL: szál(acska), szel, szél, szil(fa), szól, sző(l), szül. Három mássalhangzós gyökök a ragozó nyelvekben csak elvétve fejlődtek ki: (pl. a hangváltozós P/F-RG, amiek gyökszavai a pereg, pörög – farag, féreg, forog, fürge). A sémi nyelvek inkább a magánhangzók cserélgetésével (flektálás) – a ragozók viszont az egymásután felragasztott, értelem-differenciáló utóragok által fejlesztették ki a mai nyelvtanaikat. Baka: 4. A „nyugati” (nemcsak, a szlávos is) előragozások a gyöknyelvi állapotból lettek? IGEN, de még régebbről. Ezek az afrikai „nyelvtani nemek” (mint előljárók) öröksége. Sőt a magyar IGEKÖTŐK használata is sémi eredetü (pl. a me(g)-, le-, el-, od(a)-. De ez nagyon hosszú téma... Baka: 5. Mi lehet a magyar szó ősformája? (A G hang késői megjelenését is figyelembe véve). Erre nincs válaszom. Nem tudom (az általan ismert nyelvek segitségével) bizonyitani, honnan származhat a MAGYAR szó. A G-re talán nem is volna szükség, mert a Gy eredete legtöbbször a DJ összetett hang. És ha mégis G vagy Gi/J – mert az is lehet. Mindenesetre a magyar Gy betü (csak a Gy) megalkotása elég ügyetlen választás volt. Egy öltet: a héber meder = száraz agyag. Az itteni időszakos folyóvölgyekről lehet szó (amik nyáron teljesen kiszáradnak). S a „föld” itt általában agyag... Meder-, vagyis folyóvölgyekben járók? (A héber magija = meg-, odaérkezik. Igen, csak a folyóvölgyekben van növényzet és a vadak is ott tanyáznak... S ilyen klima a KM-ben is lehetett? Igen, ott is gyakran sokkal melegebb volt (jelenleg ismét). MAG is lehet (mág = varázsló), amiből a növények / hatalmas fák nőnek ki - a magyar szó eredete? Ezt se zárhatom ki...

2018.05.02. 23:21 baka

...írtam egyet.. és hová lett?...újra próbálom. - Az arabok.. a más sémik is közel maradtak a gyöknyelvhez?  Ha jól emlékszem a hébernél vallási parancs - az araboknál is az? - magyar miért lett láncragozó?..lehet tudni? - A nyugatiak "előragozók" lettek a gyöknyelvtől?...lehet tudni miért? - Mi lehet a MAGYAR szó ősformája? értelme?...A G-hang kései volta miatt is?... ....hát így nagyon röviden, ha lehet. Üdv baka.

2018.04.30. 10:59 Kati

2018. ápr. 30. A mai nappal kezdem újra átirni a Gyöknyelvészetet, aminek nyomtatott 2011-es kiséreleti kiadása: „Hun gár ha-hungár? – Hol lakott a táborlakó?” és a 2012-es kiadása: “Elsőként a világon: Gyöknyelvészet” egyaránt elavult már. (Megjegyzés: a héber gár = lakik, lakott / ha- = a, az / hone = táborozik, honol.) A honlapomon fennlevő változatom ugyan mindkettőnél jobb... de az is átirásra szorul. Az Összehasonlitó Történeti Gyöknyelvészetet 10 éve fejlesztem – de sajnos, ami a nyelvészetet illeti, a mai napig csak egyedül. (A társszerzőm, Karvaly Katalin is sok éves munkájával járult hozzá, elsősorban az általa ismert 3 nyelven való szótározással / a héber és orosz iráskép jó fonetizálásával / szerkesztőként / és a magyar szöveg lektorálásával.) Kérem az érdeklődőket, hogy kérdéseikkel, kételyek, kritikák formájában segitsék a Gyöknyelvészet - véglegesnek tervezett kidolgozását. Hozzászólásokat inkább a honlapomra várok – s persze emailban is (krizsa@inter.net.il) nagyon örülnék neki.  Azt gondoltam, hogy aki érdemben hozzászólna, kérdezne, kritizálna, azt (kizárólag az illető irásos engedélyével) esetleg a könyvben is megjelentetném... Mivel egy ilyen „szótár jellegü”, immár 3 kötetes könyv bolti forgalmazására úgysincs remény, ezúttal is csak 3o-4o példányt nyomtatnék ki. Amiből 6 megy az OSzK-ba (akik 4-et továbbküldenek 3 nagy egyetemre és a Statisztikai Hivatalhoz) - az izraeli Nemzeti Könyvtárba, és talán még a San Franciscoi egyetem (Kalifornia) könyvtárának cimezve. A többiből még azok kapnak (postán), akik kérik.

2018.04.26. 17:30 Krizsakata

Régóta húzódó idegenkedés van a gyöknyelvészet(em) körül: 1. Miért pont ős-séminek és nem, mondjuk, ős-magyar nyelvnek nevezem a Homo Sapiens legkorábbinak vélt nyelvét? Miért?! Hiszen én az emberiség származását is a Kárpát-medencéből, a 10 millió éves Rudapithecustól (majomember) vezetem le. Szerintem (és nemsokára az antropológusok szerint is – mert már pedzik, hogy nem is Afrikából...) még a 7 millió éves első előember, a Csád-tavi "toumai" is csak innen jutott le. Megjegyzés Igy keress rá az első előemberre:  https://mult-kor.hu/cikk.php?id=166&print=1  Válasz: Mert igy helyes és nem is tehetek másként. A magyar nyelv ugyanis a nyelvtörténetnek már egy későbbi fázisa: gyöknyelvi alapokra épülő, de már LÁNCRAGOZÓ NYELV. Viszont az európai ős-sémi nyelvnek olyan leszármazottai is fennmaradtak (az akkád-héber-arám-arabon kivül sok észak-afrikai nyelv) amelyek azóta is gyöknyelvként fejlődtek tovább. Nem váltak (egy keveset azért ők is ragoznak) – láncragozó nyelvekké. Bármennyire újfajta is az összehasonlitó gyöknyelvészet, amit megalapoztam, a terminológiát (a hivatalos nyelvészetnek legalább a helytálló fogalmait) nem dobhatom sutba. A gyöknyelvek őse tehát (beleértve az összes ragozót is) egy kezdetleges SÉMI nyelv volt. 2. Miért nem fogadom el a magyar nyelvterületen elterjedt gyök-fogalmat sem (hogy a gyök a legkisebb értelmes szó volna)? Azért, mert ez téves elnevezés. A gyök nem a legkisebb értelmes szó - annak csak a mássalhangzó váza. Amit a magyar „amatőr” nyelvészet gyöknek tart, az már az (általában többféle) magánhangzóval feltöltött váz, és a nevük: GYÖKSZÓ. Példa: a KR gyök magyar gyökszavai: kar, kár, ker-(t), kér, kor, kór, kör, kúr. 3. Miért pont elsősorban a héber gyöknyelvvel hasonlitom össze a magyar (és más nyelvek) szavait? Elsősorban azért, mert a hébernek van a legrégibb, ma is szabadon olvasható-érthető (kb. 2300 éves) irásbelisége - az Ószövetség és tovább... Másodsorban azért, mert a sémi nyelvek közül én csak a hébert ismerem és beszélem – 37 éve.

2018.04.26. 00:32 Krizsakata

Na, legyen világos. A rotacizmus azért nem hangváltozás, hanem csak igeképzők cseréje, mert az L → R, R→ Z (ezek a fontosabbak) NEM rokonszavakat eredményeznek. Ezek, mind a négy, igeképzők. (Most az egyszerüség kedvéért, maradjunk csak a magyar szavaknál.) Az L → R „rosszabb” igét képez,: szül (kidob, kienged) - szűr (kiszelektál) / ököl (üt) - ökör (herélt, „megsemmisitett”) / szál (könnyed) – szár (rögzit) / tól, -től (attól) - tör (végleges kár) / vél (talán...) - vér (pusztulás), stb. Az archaikus nyelvtanok korától, de még ma is, gyakran nem lehet megkülönböztetni az igét: pl. szűr - az igenévszótól: szűrő - és a melléknévtől: szűrő. Általában az R → Z átmenet is rosszabb eredményhez vezet: a vár-ban vár (még megmenekülhet) – váz (rákötött) / kér (talán kap) - kéz (megfogja és kész). És most az alanti cikk első bekezdésében (Tótfalusi): „Mivel mély hangrendűek, ezek egyike sem lehet szavunk előzménye.” Szóval a magyar TÖR szó nem lehetett a tor / tór átvétele – éspedig az eltérő hangrend miatt. Csakhogy 1. Az utolsóként megjelenő ö, ü magánhangzó a legtöbb nyelvben még ma sincs meg. (Ahol mégis megvan, sokkal kevesebb, mint az o és u.) 2. Az emlitett ujgur, mongol, oszmán, kirgiz, perzsa nyelvekben vajon volt-e egyáltalán ö és ü? Ja, persze ahol áttértek a cirill irásra, ott ezt nem fogjuk egykönnyen megtudni. Úgyis átkerült az abc-jükbe az összes cirill betü. (Akár megvan az a hang a kérdéses nyelv eredeti szavaiban, akár nincs.) Talán ez rendben lesz: Wikipedia, Régi mongol irásrendszerek „...az ujgur-mongol írás kezdeti formájában ...nem különbözteti meg a d-t és t-t (még a d-t sem!?). A mongol négy ajakkerekítéses magánhangzójának (o, u, ö, ü) jelölésére szó belsejében ugyanazt az egy betűt használja, s az első szótagban is csak annyi különbséget tesz, hogy elölképzett (ö, ü) vagy hátulképzett (o, u) magánhangzóról van-e szó. Hasonlóképp az a és e között is csak szó kezdetén van különbség.” Eszerint pl. az ujgurban megvolt az O/U, mint közös betü – és az Ö/Ü is, hasonlóképpen. De azt honnan lehet azt tudni, hogy tor/tór és nem tur/túr? Oké, viszont a tur se magas hangrendü... Néhány ellentmondás (ismét Tótfalusi): Kömény Sok nyelvben otthonos szó. A latin cumanum közvetítésével a sémi nyelvekből terjedt el: héber kammón, arab kammún.” (Krizsa: legalábbis a héberben nincs dupla m, tehát kamón.) „A magyarba a középfelnémet kümin kerülhetett.” De a németbe hogyan került magas hangrenddel? Ott már szabad? Köröm Tótfalusi: „Ismeretlen eredetű” A héber krum = héj, hártya. TF. Szösz: csepü, kóc. Bizonytalan eredetű. Esetleg finnugor – a zürjén szödzs (csepű, lenkóc). A héber szisz = rojt. Tf. Süllő ízes húsú ragadozó hal. Ótörök jövevény: csuvas sela... A szó a sel (fog) származéka. Nyelvünkbe ócsuvas *sillig (kikövetkeztett) alak kerülhetett. Héber solel = zsákmányol (ragadozó).

2018.04.23. 08:04 Krizsakata

Átnézhettétek a TR gyöknél írottakat – ugyan mennyire tudományos a hivatalos történeti nyelvészet? Egy szép példa: Tőr Tótfalusi etimológia: hurok, kelepce, csapda, tőrbe csal. Sok keleti nyelvben vándorszó: ujgur, oszmán, tor, kirgiz, mongol, perzsa tór (madárfogó háló). Mivel mély hangrendűek, ezek egyike sem lehet szavunk előzménye. De feltehetőleg volt magas hangrendű változata is, amelyből a honfoglalás előtt került hozzánk. (Szóval „ezek egyike sem lehet előzmény”, de felteszik, hogy mégis az...) Krizsa: A magyar-török viszonylatban ismert rotacizmusnak nevezett r → z átmenet – nem valódi hangváltozás. De miért nem? http://finnugor.elte.hu/index.php?q=trkkpcs  Rotacizmus Tótfalusi etimológia: Ez talán a ...legkönnyebben felismerhető hangváltozás. A köztörök nyelvek szóbelseji z hangja helyett a csuvasban és a magyar csuvasos jellegű jövevényszavaiban r hangot találunk: ökör ~ (a héber akár = meddő, herélt – az a torokhang, oké → innen a csuv. văkăr → köztörök öküz, ögüz. Sár (a héber s’ár = maradvány) ~ csuv. ąur → köztörök saz. A lenti TR példákból: tűr (a héber tirha = teher) ótörök csuvasos: türk, kun, csagatáj töz-, tatár tüz- (elvisel). Feltehető egy (kikövetkeztetett) ócsuvas *tör- vagy *tür- alak, mint a magyar tür előzménye (Krizsa: inkább forditva lesz az - a KM-beli ősmagyar szó az előzmény.)  https://hu.wikipedia.org/wiki/Kinai_irás  A kínai írás története „Az első írásjegyek... egyszerű ábrák, melyeket az írásjegyek ősének tekintenek, i.e. 5000–3000 között készült cserépedényeken találhatók. ...az első valódi írásjegyek csak az i.e. 2. évezred második feléből származnak. https://hu.wikipedia.org/wiki/Pinjin A kínai írás latin betűkkel „A z a magyarban c-ként ismert hangot jelöli, a c ennek hehezetes változatát, a s pedig a magyar sz-nek felel meg. Az er önálló szótagként is létezik: egy hátul képzett á-szerű hang után az angol r-hez hasonló hangot ejtünk, tehát egészében az are szó kiejtéséhez hasonló. Hát persze – pontosan erről van szó. Hogy a kinai nyelvben nincs is meg az általunk ismert (pergetett, zöngés) R hang. De van helyette valami más, amit az ind. nyelvek R betüvel irnak ugyan, de másként képzett (s ez igaz) R-nek tekintenek. Valójában az R hang őseiről van szó. A zavar azóta áll fenn, amióta a hiv. nyelvészet nemlétezőnek tekinti az ősi (a sémi nyelvekben ma is általános) torokmagánhangzókat. Hogyan magyarázzák ők ezt a „jelenséget”? Igy: először apró beszédszünet van, ekkor „ugrunk le” – a zöngéért – a torok mélyére. Ezt néma gégezárnak nevezik. A létrejövő torokmagánhangzót pedig mássalhangzónak. (Krizsa: sem ez, sem az. Az igy létrejövő beszédhangok hangtörténeti átmenetek - éspedig két irányba: 1. igy keletkeztek a mai lágy magánhangzók. 2. Ebből az átmenetből „tisztultak le” a mai N, M, L, R, Z mássalhangzók is (az igeszerüek képzői). Amik aztán hol „kiesnek”, hol egymásba úsznak át (rotacizmus) – mndenesetre furcsán viselkednek. Következtetés: Amikor a kínai tipusú „éneklő” nyelvek leváltak az európai-északafrikai őssémi nyelvről, még nem voltak meg a mai lágy magánhangzók / nem volt még R / és Z sem. És miért nevezem ezeket az átmeneteket (a rotacizmust) nem valódi hangváltozásoknak? Mert a valódi hangváltozások a több tizezer éves zöngétlen őshangok - mai zöngés párjairól szólnak (P/B, T/D, T-S/Sz-Z/Zs, K/H/G). A rotacizmus viszont egy jóval fiatalabb (párezer éves) zöngés-korszakon belüli hangváltozásokról szól... amiről a hiv. nyelvészet semmit sem akar tudni. És erre meg is van az oka.

2018.04.21. 10:06 Kati

Milyen alapon határozta el a hivatalos nyelvészet, hogy léteznek nyelvcsaládok? És melyek azok? Mindenesetre bebetonozott tényként kezelik őket.  A csillagos "alapnyelvi szavak" - amiket sose látott és nem hallott senki. Hja, hogy kikövetkeztették őket... A beszédhangok jelenbeli / egyezer éven belül megfigyelhető változásaiból 5-6 ezer évre visszakövetkeztetni - az miféle tudomány?   A török nyelvekre jellemző r → z csere - a rotacizmus. Ez is valódi hangváltozás volna? Nem... mert nem ugyanaz az oka.

2018.04.20. 07:43 Kati

Nekem azért van itt két: kati és krizsakata "nicknevem", mert a honlapot szerkeszteni (javitani, törölni) csak krizsakatával tudok. Ez utóbbi egyben @-ot is jelent (amit alatta irok, nem másolható sehova).  Nem minden gyök(váz) lett ennyire termékeny, mint a TR (trrr).  Két példa: SS gyök: 1. Sas Tótfalusi (hivatalos) etimológia (T-E): Bizonytalan eredetű szó. Talán finnugor: zürjén suzs (fülesbagoly), lapp ciszku (sólyom), az ősi jelentés rag. madár lehetett. Héber: saszá = kifosztotta. 2. Sás T-E: Ismeretlen eredetű. Magas, éles levelű mocsári növény. Héber soszéa = felhasít. Magyarázat: az S/Sz kezdetben, de sok nyelvben máig sem (pl. finn) - nem vált szét két hangra.  MN gyök: Mén (megy) T-E: Ősi örökség az uráli korból: vogul min-, zürjén munni, finn mennä, szamojéd mengem (megy). A magyarban megmaradt a finnugor mene- alapforma. Ezek az alakok ma is együtt élnek a tájnyelvekben: megyek-menek, 3. személyben: megy-mén. Héber mení’å = hajt, indít (meny-asszony), manó’a = motor, manod = mozgatás (mendegél), monéa = visszatart (menhely).

2018.04.18. 20:06 Krizsakata

TRRR Az egyik legbővebben áradó a TR „zuhatag”. Sziklákat tördel, folyója térül és tarol, elterül a völgyben – a tarajos tengerbe torkoll. Milyen természeti hangzatot képzelünk a TR gyök mögé? Gerle turbékol, tücsök tsziripel – minden, ami messzire terjed. A TR legfontosabb értelme (általában is) – a héberben: tor = sor, sorozat, raj (és gerlice, füzér). Magyar gyökszavai az i kivételével minden magánhangzóra flektálnak: tar, tár, tér, tor, tör, tőr / tőr, túr, túra, tűr.   Tar (kopasz) A Tótfalusi (hivatalos) etimológia szerint (T-E): Ótörök vendégszó. A mai csuvasból nem mutatható ki, de az ócsuvas (csak „feltételezett” alak!) *tar létét bizonyítja (hogyan bizonyithatja, ha nem is találtak ilyen szót?) a török nyelvekben (türkmén, ujgur, kun, tatár, nogaj) általános taz (kopasz) szó. Héber tarut... = tar, turija = kapa (tarol). IGEKÉNT: Ki-Tár T-E: Alighanem hangutánzó / hangfestő? a tág, tát rokonságából, a tá- tőhöz járuló -r képzővel. Lehet, hogy maga a tár az alapszó, a tág, tát pedig képzőcserés változat. Finnugor örökségünkhöz is tartozhat: zürjén taravni (szem kidülled), cseremisz taras (kitár). FŐNÉVKÉNT (de minek külön venni, hiszen a nyelvek őskorától a mai napig rengeteg igenévszó maradt fenn?) Tár(hely): rak-, ruha-, kincs-, szótár, stb. Nyelvújítási elvonás a társzekér és tárház összetételekből. Valszeg szláv eredetű: szerb-horvát, szlovén, szlovák, orosz tovar (teher, súly, rakomány, áru). A szlávba a törökségtől került: türk, ujgur, oszmán tavar (tulajdon, áru, jószág). Magyarban honfoglalás kori, vagy előtti átvétel lehet a keleti szlávból, vagy vmely törökös nyelvből. A v kiesésével... Lásd még tárca, tárnok. Héber taár = (vminek) hüvelye, tarmil = tarsoly. El-, vissza-Tér T-E: Valszeg ótörök: türk tegire (körül), oszmán-török devir- (forgat), altáji tér- (fordít, visszatér) – ezek a teker előzményei is. Az ige eredeti jelentése fordul. Lásd még terel, térít. (Krizsa: tévedés, hogy a forgással hozzák kapcsolatba.) Tér T-E: Ősi örökség az ugor korból: osztják tir (hálószemek szélessége, gyalomfák? távolsága). Mivel a tér származékai a terít, terpeszkedik, terjed –  feltehetünk egy ősi tér igenévszót elfér, helyet talál, hely, térség kettős jelentéskörrel. Héber tiér = bejárta, tajár = turista. Tor (bogár) T-E: Ízeltlábúak kpső része a fej és potroh között. (Krizsa: ami szelvényes.) Nyelvújítási alkotás a görög thórax (mell, mellvért) latin thorax alakjának önkényesen elvont szótöve alapján. NEM! A héber TOR = sor, sorozat T→S hangváltozás. Tor T-E: halotti tor, disznótor. Bizonytalan eredet, talán a torok tor- alapszavából, ami a falánkság szerve (torkos). (Krizsa: a torok is sor-füzér szerkezetü). Tör T-E: Bizonyára ősi szavunk, de eredete homályos. Lásd még dörzsöl, törek, törekedik, törleszt, töröl, tört, törtet. Héber teres = szikla (összetör). Tőr T-E: Valszeg finnugor örökség: votják ter (fejsze), cseremisz tür (él-e), észt tera (csúcs, hegy). Héber teres = szikla (törős, éles). Tőr T-E: hurok, kelepce, csapda, tőrbe csal. Sok keleti nyelvben vándorszó: ujgur, oszmán, tor, kirgiz, mongol, perzsa tór (madárfogó háló). Mivel mély hangrendűek, ezek egyike sem lehet szavunk előzménye. De feltehetőleg volt magas hangrendű változata is, amelyből a honfoglalás előtt került hozzánk. Túr T-E: Bizonytalan eredetű szó. Esetleges finnugor eredetü – a finn touria (váj, kiás). Lásd még turcsi, turzás. Héber turija = kapa. Túra T-E: Újkeletű latinos-görögös képzések az angolban: tourist és tourism – a tour (körutazás, látogatás) a francia tour átvétele. Forrása a latin tornus (esztergapad, forgatás) a görög tornosz (esztergapad, forgástengely). Lásd még kontúr?, turné, turnus. Héber tijér = bejárta, tajár = turista. Túró T-E: aludttejből készül. Ótörök eredet: türkmén turak, csagatáj torak, csuvas turah, ezek savanyított tejet, sajtot és szárított joghurtot jelentenek. A magyarba egy ősi (de csak feltételezett) *turag alak kerülhetett. Héber terúd = kiűzés (a tejsavóból). Be-Tűr T-E: Behajt, begöngyöl, pl. feltűrt ingujj. Ótörök vendégszó: ujgur, türk, csagatáj tür-, tatár, baskír tör- (hajtogat). Nincs héber rokonszó. Tűr T-E: Ótörök csuvasos jövevény: türk, kun, csagatáj töz-, tatár tüz- (elvisel). Feltehető egy (feltételezett) ócsuvas *tör- vagy *tür- alak, mint a tür előzménye. Héber tirhá = teher, taríjah = fáradságos.

2018.04.16. 12:11 Krizsakata

Azt állitom, hogy még a néma (a kiejtést nélkülöző) irásos leletek sem bizonyitják teljesen a nyelvek összetartozását. Irásos leletek nélkül pedig – a hivatalos nyelvészet szerint – történeti nyelvészet nem létezik. Habár: a csillagos alapnyelvi szavakat mégis megkonstruálták... Ismét a hiv. nyelvészet: „a nyelvek folyon változnak”, amig már minden szó kiveszett belőlük - szerintük. Tehát annak sincs értelme, hogy több mint max. 6000 évre próbáljanak visszakövetkeztetni a (csillagos: sosem hallott, irásleleten sehol se látott) *alapnyelvi szavakra.   Ha igy van, akkor mire lehet képes a gyöknyelvészet? Minek alapján állitom azt, hogy a sémi és a későbbi ragozók, továbbá (de nyelvtudás hiányában ezt csak feltételezem) a kinai „éneklő” nyelvek is közös ősi gyöknyelv leszármazottai? Ebből: 1. A legősibb gyökök a környezeti hanghatások utánzásaiból származnak. Ezek genetikusan kódolt, vagyis velünk születtett "tudás" a külvilágról. Bizonyitani is lehet? Igen, az agymüködés vizsgálatával: hogy milyen reakciókat vált ki az emberből, ha sss, trr, mrr, ktt, húú, bm, cskk, szsz, stb. kb. kétszáz féle hangzatot hall a vizsgálat alatt. 2. Bonyolitja azonban a helyzetet, hogy az előember (a beszédszervek eltérése, fejletlensége) miatt még nem minden mai hangot tudott kiejteni. Dehát, pl. a legészakibb finnugor nyelvek a mai napig sem használják az újabb (B, F, G, Z) hangváltozásokat. Pedig a Homo Sapiensnek – mindenkinek – fejlettek már a beszédszervei! Akkor miért nem? (Erre a kérdésre később fogunk válaszolni.) 3. A nyelvek legősibb elemei (a gyökök) se nem változnak, se nem vesznek ki. Bizonyitás: a mai sémi nyelvek mássalhangzó vázai évezredeken át sem változtak. Mert az akkád-héber-arám-arab nyelvekben ma is nagyon sok az azonos, közös gyök. És a ragozó nyelvekben is ez a helyzet? Igen (csak egy kicsit nehezebb összeszedni őket).

[473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]