Új bejegyzés Frissítés

2014.02.21. 10:25 Kati

Tisztelt Érdeklődő! Valójában minden menüpont alatt van fórum. S mindegyikben szerettel várlak: Krizsa Kati.

2014.02.16. 07:54 Kati

Lacinak azt a linkjét, amely kikerülhetetlen  f (facebook) reklámot akart feltenni a honlapomra, és anélkül nem lehetett elolvasni sem a cikket – KITÖRÖLTEM.  A cikket magát, ha az erőszakos reklám nélkül jelent volna meg, nem töröltem volna ki. Csak olyan linket (cikket, tanulmányt) törlök a honlapomról, ami teljes mértékben ellentétes a gyöknyelvészettel, de hozzászólást, természetesen, akkor sem. A megindokolt érvelést, kritikát akkor is örömmel fogadom, ha egyáltalán nem értek vele egyet. A gyöknyelvészeti teóriámról és annak egyes téziseiről azonban csak valódi néven lehet – eltávolítás nélkül – elutasító véleményt feltenni. (Én is kizárólag a valódi nevemen szerepelek, s nemcsak itt, hanem az egész interneten).  Az elutasító véleményt indokolni kell, amire én válaszolni fogok. S minden vitát addig lehet folytatni, amíg mindkettőnknek újabb érvei vannak.

2014.02.15. 18:23 Laci

igazság http://dentu-m-agyaria.webnode.hu/rolunk/

2014.01.13. 19:39 Kati

A hazaszeretetre (a haza fontosnak tartására) MOST nem elsősorban azért van szükség, hogy a múltat felderítsük és ne hagyjuk, hogy szibériai vadbarmoknak tartsanak minket. Tartsanak, aminek akarnak, le vannak .... Hanem azért, hogy az EU legkülönbözőbb országai, a legkülönbözőbb törvényeikkel és erkölcseikkel ne randalírozzanak  és nyomuljanak be Magyarorszégra mindent szétlopni. Még a földet is felvásárolni. Amiben az EU gumi-rugalmas szabályozása direkt támogatja őket. Direkt, mert pont a KM-ben, pont a legősibb Magyaroszág még mindig botránykő az egész EU számára. Szerintük a magyar nem is ősi a lakhelyén, nem is ősi nyelv, nemrég sem volt önálló, sose volt az valójában, stb. A nemzetek kora NEM JÁRT LE. A magyarokon kívül egyik ország sem hisz el ekkora baromságot. A nemzet ÖNVÉDELMI szervezet. Ma is a legelemibb érdekvédelmi szüksége a magyarságnak. A többi, a dicső múlt, a "szeretet", megsatöbbi ehhez képest (persze, hogy fontos, de) tizedrangú kérdés. Először fennmaradni kell.

2014.01.13. 06:04 Kati

Ja, kösz, hogy feldobtad a labdát (de a kikerült "hazaszeretet" még kérdés marad:-) Idézlek: "...igazából nincs szó különleges tudományokról, hiszen a saját nyelvünkről beszélünk, az meg minden értelmes magyar számára érthető." Ez így nem megy - gondolom, Te is csak ironizálsz. Ez olyan, mintha a fizika törvényeit még mindig nem ismerhetné, tanulhatná a nagyközönség, mert az mondjuk ipari, vagy államtitoknak számítana. Akkor az átlagember még mindig azt gondolná, hogy a kalapács leesik ugyan, de csak azért, mert a Nagymedve szelleme így rendelte el. A Nagymedve a teljesen tudománytalan finnugor nyelvészet. MÉGIS ELHISZI a közönség nagy része? Persze, mert a valóság kutatása és tanítása  "ipari kémkedésnek" számít: TILTOTT. Ki lettek dolgozva a Nagymedve hangtörvényei, azok alapján koppan a kalapács, nem érted? Tehát nem azt kell mondogatni, hogy valahogy azért mégis elfogadjuk a finnugor nyelvészetet, mert valami kis igazság van benne... NINCS BENNE! Nagyon kevés közös eredetű szó (nyelvtani jelenség) létezik, de az az egész Eurázsával megvan. Az IND és FNY nyelvészetben semennyi tudomány nincs! A kevés közös dolog nem a "Medve-tudománytól" van, hanem magától. Azt kell bebizonyítani, hogy semmi köze.  Megtűrtük, hogy 150 éven át ne kutassák a magyar nyelvet. Most már nehéz széthajigálni a Nagymedve-tant, mert már az iskolákban is azt tanítják.

2014.01.12. 08:48 Kati

Provokatív kérdések: 1. Szeretem a férjemet / feleségemet / gyerekeimet. (Ha így egybefoglalom őket, akkor nyilván nem a szexről van szó.) Akkor miről van szó, és ez kinek jó (hasznos)? 2. Szeretjük-e a hazánkat (nem érdekes, hogy kettő is lehet). Ez mit jelent, kinek és mire jó (hasznos)?    3. A "szeretet" az egy romantikus kifejezés? Egye fene. Mondjuk "fontosnak tartom". Mi történik velünk, ha nem tartjuk fontosnak őket / azt?   4. Szerepelnek-e a magyar iskolai oktatásban ezzel kapcsolatos kérdések?

2014.01.11. 21:52 Kati

A tanár: 1. Ezt tanulta nemcsak az egyetemen, hanem már az ált. iskolában is. 2. Nagyon kevés ember van, aki nem HISZ abban, hogy a tudosók biztosan tobbet tudnak, mint ő. 3. Már csak azért sem akarja kétségbe vonni a tudomány felsőbbségét, mert akkor a saját diplomájának az értéket vonná kétségbe. Holott épp most vette a kezébe, nagy büszkén az áhított diplomát. 4. Kötelező tanterv van? Én is voltam tanár... az bizony van. Mert ha nem, repül az állásából.. Lakáshitel, rezsi, gyerekek, megélhetési költségek vannak? Vannak. Innentől a tanár gondolatai visszakanyarodnak az 1-3. ponthoz: az igazán nem lehet, hogy az összes tudós hülye legyen, csak én vagyok okos.  Meg ezt nem is nekem kell eldönteni. Innentől a tanár nyugodt lelkiismerettel tanítja tovább a hülyeséget. Tehát ki van zárva, hogy bármit szóvátegyen.

2014.01.11. 20:12 Tóth Imre

Igazából szerintem nincs itt szó különleges tudományokról, hiszen a saját nyelvünkről beszélünk, az meg minden értelmes magyar számára tökéletesen érthető. Az, hogy a nyelvészeink ebből egy teljesen idegen lelkületű, majdhogynem érthetetlen  "tudományt" barkácsoltak össze, az meg valójában szégyen. Szégyen az is, hogy ma Magyarországon nincs egyetlenegy nyelvtanár sem, aki szóvá tenné ezt, mindegyik hülyíti tovább a gyermekeinket.

2014.01.11. 19:21 Kati

Tóth: „Ott is mindenki csak a saját elméletét hajtja.” Nem véletlenül kezdtem bele A Túlélés Elvének ismertetésébe, abból is a külső és belső ellenség fogalmára. A legfontosabb dolog volna azt látni, hogy a külső ellenség eredetileg a múlt századi kelta-német felsőbbrendűséget szolgáló indogermán nyelvészet volt, ami a holokauszt után visszafogva magát, indoeurópaira változtatta a nevét. Az elavult kutatási módszerük azonban ugyanaz maradt. De a „gazda” azóta más lett: az indoeurópai nyelvészet ma elsősorban az angol nyelv kultúrgyarmatosító érdekeit szolgálja. Miután a hatalmas szláv tömb, nagy igyekezetében, hogy a „művelt európai civilizáció” részévé válhasson, elfogadta az „indoeurópai” nyelvek közé besorolást, már csak a Kárpát-medence őslakója, a magyar (nyelv) zavarja a nyugalmukat. De azt még a német nyelvészet sorolta át – Szibériába. Nagyon jó, ott is maradjon. Itt tartunk. Ha az „alternek” csúfolt gyökkutatók, történészek, íráskutatók csak szótlanul elmennek egymás mellett – vagy rosszabb esetben még fújnak is a másikra, akkor az önjelölt „tudomány” – pl. a hivatalos nyelvészet, sikerrel tudja egymásnak ugrasztani mindet. Így válhatunk egymás belső ellenségeivé. S az igazi bomlasztó erő, sajnos, mindig a belső ellenség. Még akkor is az, ha nem is ellenséges, csak összefogni nem lehet vele. Varga Csaba kutatásai nagyon közelálltak hozzám, de pl. Varga Géza munkásságát, mivel nem értek az íráskutatáshoz, én nem is tudom igazán átlátni. Mégis mindkettőt igyekszem megvédeni a mocskolódástól. És tiltakozásból mindig csak egy kell, mert utána mások is felszólalnak: micsoda? Hogy merted azt mondani, hogy szélhámos (agyament, baromság, szíriuszi, „jobboldali”, „nagymagyar”? Milyen alapon szélhámos, hékás? Erre az illető nicknév (az ilyen egy se vállalja a saját nevét), szépen elhallgat. Három-négy rendreutasítás hosszabb időre meg is szűnteti ott a gyalázkodást. S ez a minimum, amit megtehetünk. A maximum persze az volna, ha értenénk is, hogy mit csinálnak a többiek és érdemben támogathatnánk őket. Csak ezt nem mindig lehet megvalósítani. Sokuknak már tucatnyi könyvük, többszáz írásuk is megjelent – gyakran egészen más kutatási területről, mint a miénk. Ilyenkor a közös cél segít. Akinek az eredményeit nem is tudjuk megérteni, de biztosak vagyunk benne, hogy a tisztesség vezérli, azt is támogatni kell. Mert nem ő, csak mi tehetünk arról, ha nem értjük.

2014.01.11. 16:54 Tóth Imre

Hát, elég szomorú, amit ezekről a gyöknyelvi konferenciákról írsz. Szomorú, mert ebből is az látszik, hogy nem vagyunk képesek összefogni a hamisságok ellen. Ugyanezt tapasztalom a magyarbetűs írás kutatóinál, azaz a rováskutatóknál is. Ott is mindenki csak a saját elméletét hajtja.

2014.01.11. 12:31 Kati

TV adás: a 2012 őszi Czuczor konferencia A 150 éve tartó engedelmesség következménye: a hivatalos nyelvtudomány minden korlátot elsöprő egyeduralma. Nemcsak rutinszerűen, témától teljesen függetlenül sem válaszolnak semmiféle „külső”, kutatási irányra, leletre – hanem még azt is megszervezik, hogy a nagyközönség is belássa végre, hogy hiába „hisztizik”, úgysem lesz előrehaladás. Például a Czuczor konferencia sorozat is elsősorban arra volt jó, hogy a Cz. SZÓTÁR „elmaradott” voltát belássa végre a lázadó tömeg. De ha annyira akaják, hát tessék! Tiszteletreméltó környezetben, nemzetközi előadássorozat, TV, valóban jó hangulat – tessék csak ünnepelni! A Cz. szótár azonban, még ha gyökszótárnak nevezték is alkotói, és azóta a mai nagyközönség is, mégha tartalmas, gazdag és méltó forrásmű is, egyáltalán NEM NYELVÉSZET, hanem szótár. Sőt a létező afro-sémi gyöknyelvekhez hasonlítva nem is gyökszótár. Akkor mi? A magyar GYÖKSZAVAK szótára. Olyan szerkezetű szótár, amiből a magyar nyelvet a százmilliós afro-sémi + héber-arám-arab gyöknyelvekkel elvileg sem lehet összehasonlítani. Pont emiatt sikerül az MTA-nak már 150 éve letagadni, hogy a magyar is gyöknyelv volna. Hogy az élő gyöknyelvekhez manapság nem legális dolog még hasonlítani sem. A négy Czuczor konferencia is nagyon sok érdekességet, újszerű (pl. oktatási) módszert hozott, s a magyar nyelv bensőséges szeretetét sugározta. Csak... ismét nem volt szó, ezeken sem, semmiféle gyök-váz NYELVÉSZETRŐL. Az utolsó Cz. Konfernciáról (2012. október.) Kétszeri jelentkezésemet, hogy előadni kívánok (a konferencia főtémájáról!, a gyöknyelvészetről) – miközben senki más sem tartott ilyen előadást – egyetlen szó válasz nélkül hagyta a szervezőbizottság. Pedig megírtam, hogy nemcsak a vázlatot, hanem az előadásom teljes anyagát elküldeném előzetesen hozzájuk és csak azután döntsenek, színvonalasnak tartják-e. A kétszeri jelentkezésemre 3 hónapon át nem kaptam választ. Egy szót sem. Ugyanez történt (vagyis nem történt), a négy nagy magyar egyetemmel is, ahol a bejelentésemre, hogy a sémi gyöknyelvek analógiájára héber-magyar gyöknyelvészettel foglalkozom, s erről könyvem is megjelent már, egyetlen hang válasz (tehát elutasítás sem) kaptam sehonnan. S ne legyenek illúzióitok: EZ A NORMA. Végül arra kértem az utolsó Cz. konferencia szervezőit, hogy a szerzőtársammal együtt, legalább látogatóként megjelenhessünk. Ezt az engedélyt megkaptuk. De az  előadásom tervét, annak elhallgatással való elutasítását (amikor még az anyagát sem látták), a válaszukban meg sem említették. (Mindketten részt is vettünk az 2012-es budaőrsi Cz. konferencián.) A mássalhangzó vázas gyöknyelvészetről tehát nemcsak én, hanem SENKI MÁS SEM tartott, ezúttal sem, előadást. S nyilvánvaló, hogy az előző 3 konferencián sem, másnak sem volt LEHETŐSÉGE (ha lett is volna vállalkozó) semmiféle „gyökvázas” előadást tartani. Mert azt még én se tudom elhinni, hogy rajtam kívül soha senki, még kísérletet sem tett a magyar nyelvnek a százmilliós lélekszámú gyöknyelvekkel való összehasonlítására. Az  valószínűleg igaz, hogy a teljes szótári anyagra, a nyelvtanok történeti fejlődésére is kiterjedő kutatást más nem végzett még, de részeredmények énelőttem is bőven voltak.

2014.01.08. 16:10 Kati

Csak a finnugor nyelvészet tudománytalan? Nem! Az egész indoeurópai nyelvészet is az. A Nyest cikk címe: Mi az az eiró? A B/V változó hangot sajnos, írásban, már a magyar nyelv sem különbözteti meg a W-től, ami valójában O/U/W. Ez a két változó hang két különböző korban és földrajzi helyen keletkezett. A B/V Afrikából érkezett fel, az O/U/W pedig Európában (valszeg a KM-ben) keletkezett és V-nek ejtése nyelvenként változó: igen, vagy nem – sőt keverten is. A B/V igazi mássalhangzó páros. Így értelem meghatározó szerepük EGYÜTT van. Vagyis akár B-nek, akár V-nek ejtjük-írjuk őket, a szónak ugyanaz az értelme. Az O/U/W azonban nem valódi mássalhangzó. Értelem meghatározó szerepe csak W-nek ejtéskor van, de akkor is mindig felcserélhető egy (nem mindig, mem pontosan) O/U-nak ejtett diftongussal (mint Vas megyében). És akkor... ? Akkor a sumér, vagy a mai, tonális típusú (pl. kínai) nyelvek nagybirodalmába jutunk. Vas megye: jau-jou-jauak (jó-javak), tou-tauak (tó-tavak), tőü-töüeket (tő-töveket), meguárgya (megvárja), köü-köüek (kő-kövek), szaual (szóval). Az angol water, wind sem igazán V hangot rejt, hanem uater, uind -szerű kiejtést hallunk. Vagyis magánhangzó(ka)t. Ennyire sem volt képes rájönni (dehogynem, régen rájöttek már) az IND-FNY (indoeurópai-finnugor) nyelvészet. Hogy még mi mindenre nem volt képes? (nem akart) rájönni? Hát semmire, ami a sémi-afrosémi nyelvekkel rokonságba hozhatná. Mert akkor az IND-FNY kártyavárként omlana – fog összeomlani.

2014.01.07. 09:45 Kati

A megélhetési kutató (szakember) fogalma Ezt a cikket inkább a Túlélés Elve modulban kellene feltennem, de szeretném vitára is bocsátani. A megélhetési kutató: MK (szakember, orvos, stb.) általános jelenség, ez a többség. Annyira, hogy a kivételek nagyon ritkák. Legtöbbször bele is buknak az „önállóskodásba” – és kiűzetnek a szakmából. Az MK egy olyan fizetésből élő – tehát nem önálló – szakember, aki tudatában van annak, hogy amivel foglalkozik, az nem a legjobb, nem a legmegfelelőbb, legolcsóbb, legcélravezetőbb „kezelése a témának”. Vagy akár azt is pontosan tudja, hogy kifejezetten káros. Miért teszi mégis? A fizetéséért és (magasabb szinten) az eddig elért tekintélyének védelmében. Félreértés ne essék, gyógyszerkutatóként, jó 15 éven át én magam is MK voltam. Vagyis tudtam, hogy az általam kifejleszteni, gyártásra kerülni segített gyógyszerek károsak, vagy feleslegesek. S hogy ezek alkalmazása helyett sokkal jobb egészségvédelmi megoldások is vannak, de „ingyen”. Míg a gyógyszerek (nagy részének) forgalmazása kizárólag anyagi érdekeket szolgál. S én ennek a felismerésétől hagytam el undorral a szakmámat? Korántsem. Csakhogy – már özvegyen – két gyereket neveltem. A pályám végefelé zömmel „rákelleni” (rákot is okozó) gyógyszereket fejlesztettem ki és néhány bőrjelenségből észrevettem, hogy magam is veszélyben vagyok. S két velem együttdolgozó vegyész már meg is halt... Ekkor megtagadtam egy újabb feladatot, pontosan acélból, hogy (végkielégítéssel) kitegyenek a munkahelyemről. Ebből vásároltam meg a komplett számítógépes felszerelést, tanultam meg a könyvszerkesztői szakmát, és azóta... Konklúzió: önálló paradigmát (új kutatási irányzatot) csak az tud kifejlesztni, aki „mindentől” függetlenné képes válni. Az viszont már nincs benne a „tudományban”. További ismeretanyag: Thomas Kuhn: Paradigmaváltás. http://hu.wikipedia.org/wiki/Paradigmav%C3%A1lt%C3%A1s

2013.12.29. 10:32 Kati

Varga Csaba elválasztási módszere szerint, mert így volna helyes: Szür-ke, cement (nem számít, idegen szó), sük-et, szem-ünk, vil-log, pocs-olya, szek-ér, ván-dor, tal-(a)p, ir-így, har-mat, csepp-re. A héber szrak = üresség, terméketlenség – SZÜRKE SKT       Saká = elmerült, seket = csönd – SÜKET SzM       Szumá = vak (még csukott) szem – SZEM B/V-LL   Blil = zűrzavar, vilón = függöny – VILLAN PC/Cs    Puc = szétszór, pucál = pucol – POCSOLYA SzK        Szak = zsák, szohev = hurcol – SZEKÉR ND      Nád = hajladozó, noded = vándor – VÁNDOR (bonyolult, nem most...) TL-P/F    Telef = pata, talpiot = erőd – TALP XRG/Gy   Eragón = vágyódás, argeván = lila – IRÍGY HRM        Hár = hegy, harafá = permetezés, herim = ráemelte – HARMAT C/Cs-2P/F  Cuf = méz, cafuf = sűrű – CSEPP. Konklúzió: A magánhangzók eltérése nem számít. A szavak rokonításában csak a mássalhangzók – sorrendben való – egyezése dönt.

2013.12.29. 08:06 Kati

Iidőmértékes verselés héberül és magyarul (Uri Milstein: „Anahnu aforim” – „Szürkék vagyunk” – részlet) A kék szótagok a hangsúlyosak. ’náhnu  aforim-kmo szak-sel mee-let ’náhnu  atu-mim-kmo bor-sela szid ené-nu  mavi-kot-kmo bocba dee-rech hamja-hell agalá – lömiz-dráv sel hee-leh ’nahnu mökanim bözo-hár hatla-lim.   Az eredei időmértékhez közelítő magyar fordításom:          Mi szür-kék, aho-gyan egy zsák-nyi ce-ment Süke-tek aho-gyan egy mész-nyi gö-dőr, Szeme-ink vil-lognak, pocsolyák mintaz úton, Szeke-rekre váró – svándo-rok talpnyo-mára. Iri-gyek miva-gyunk harma-tára a cseppnek.   A valódi (közzétett) magyar fordításom: Szürkék vagyunk, mint egy zsák cement Süketek vagyunk, mint a meszes gödör A szemünk villog, mint pocsolya az úton Szekérre vár s a vándor talpnyomára Irígyek vagyunk a harmati cseppre.   Így különböznek a hangsúlyok az általában KÉT szótagot flektáló, de alig ragozó sémi nyelvek, meg az ősibb, a csak egy szótagot flektáló – láncragozó nyelvek között. A (legtöbbször) két szótagot flektáló sémi nyelvek azért teszik (általában) a második szótagra a hangsúlyt, hogy érzékeltessék, hol van a szó – az értelem – vége. A magyar és a ragozó gyöknyelvek (ugyanezért) teszik a hangsúlyt az első, még nem továbbképzett, nem is ragozott szótagra, hogy hallani lehessen, hol van a szó legfontosabb része – az értelem.

2013.12.28. 13:34 Kati

Van-e köze a magánhangzó illeszkedésnek a "magyaros" (láncragozó) nyelvek előhangsúlyához? És a flektáláshoz? Ez a következő témánk: A magánhangzók cseréje A magánhangzók nemcsak az illeszkedés kedvéért cseréldőnek. A sémi nyelvekre annyira jellemző flektálás nyelvtani funkciókat tölt be és teljesen általános. A flektálás együtt is működhet a magánhangzó illeszkedéssel, de "szembe is mehet" vele (direkt el is ronthatja). A flektálás (=magánhangzó hajlítgatás) nyomai sok nyelvben megvannak, pl. az angolban: sing / sang / sung. Az oroszban nemcsak a nyomai, hanem eléggé általános. A magyarban a flektálás csak a gyökszavakra nézve általános, "kétszótagúaknál" már csak elvétve fordul elő. Csakhogy a magyarban nem nyelvtani, hanem értelem változtató funkciója van. Egy példa a teljes sorozatú - az összes magánhangzót csereberélő flektálásra: szal(ad), szál (kihúzott), szel, szél, szél(e), szil(fa), szól, sző(l), szul(ák), szül. Az SzL váz közös értelme: amire a szél képes. Mi mindenre képes? Szaladni, húzni, vágni, szélekre sodorni, felmagasodni (szilfa), összgubancolni (sző), eltávolítani (a gyomot: szulák, és aki szül).  Ezt a kérdéskört még én sem dolgoztam ki... sőt abban sem vagyok biztos, hogy minden kérdésre lesz válaszom. Több szem többet lát... szóljatok hozzá!

2013.12.25. 15:32 Kati

Az indoeurópai (IND) és finnugor (FNY) nyelvészet dogmája, hogy a különböző nyelvek populációi „egymás között megegyezve” hoztak létre szavakat a fogalmak megnevezésére – ostobaság. Ezt a nyilvánvalóan téves feltevést annyiban „szépítik” mégis, hogy nyelvcsaládokba tömörítik a nyelveket, majd az így kreált nyelvcsaládokat közös alapnyelvből származtatják. A nyelvcsaládokba sorolás „szabályait”, az ú.n. hangtörvényeket – legalábbis az elvet – ismertnek tételezem fel. Azt az ellentmondást, hogy az így összeállított nyelvcsaládokon kívüli nyelvekben gyakran nagyságrendekkel több a hasonló, vagy azonos szavak mennyisége, a legkülönbözőbb képtelenségekkel próbálják elfedni. Ilyen a „véletlen szóegyezések” (legyenek bár több ezren), a szomszédos (areális) hatások, a képtelen mennyiségű jövevényszavak meséje, a semmivel nem igazolt „nyelvcserék” feltételezése, stb. A legnagyobb trükk az, hogy a sémi nyelveket, amelyek a hasonlósága az eurázsiai nyelvekkel semmi módon nem tagadható, egyszerűen „nemlétezőnek” tekintik. Nem szerepelnek az összehasonlító nyelvészeti kutatásokban, de még a nyelvtérképeken sincs feltűntetve az egész Közel-Kelet. Ha kinyitunk bármilyen szótárt, rögtön láthatjuk, hogy a nyelvek nem egyforma gyakorisággal használják a beszédhangokat. A dolog akkor kezd érdekessé válni, amikor az is kiderül, hogy a második, harmadik, stb. szótárban is hasonló a „felhasználási” arány. A G, Z például mindenhol kevesebb, a P, T, L viszont mindenhol sokkal gyakoribb a szavakban. Ezt persze annak is lehetne tulajdonítani, hogy talán a beszédszerveink nem egyformán „kedvelik” a különböző hangokat. Csakhogy a szókezdő mássalhangzók aránya ennél is markánsabb különbségeket mutat. Akkor mégsem a kiejtés könnyebb-nehezebb volta okozhatja a különbségeket. A szavak belsejében nagyon gyakori L és J például szókezdőként kifejezetten szerénynek bizonyul. Áttérek a héber és magyar nyelv gyök(váz)képző tulajdonságára, ami az egész szótáranyagon keresztül párhuzamosan „működik”. Ha a magyarban kevés szót hoz létre egy gyök, akkor a héberben is ugyanez a helyzet. Ilyen például az SC, aminek a héberben csak 2 szava van (socef = tajtékzik, secef = áradat), s a magyarban csak a sicc! indulatszó.   A J-vel kezdődő gyökvázak héberben-magyarban egyaránt feltűnően kevés szót képeznek – s mindig a magyar az, amelyik még a hébernél is kevesebbet. A JJ gyök a héberben csak 2 szót alkot, a magyarban csak a „jaj” indulatszót. A JZ gyök a héberben 5 szót, a magyarban csak kettőt. Az SSz gyöknek a héberben csak 6 szava van, s a magyarban egy sem (kizárólag idegen eredetű szavak léteznek vele). Még egy példa: a héber S-Z gyöknek is csak 5 szava van, a magyarban csak egy, de az sem „igazi”: só-z. Mit lehet mindebből megállapítani? Annyit mindenesetre, hogy a J hang egészen másképp viselkedik, mint az összes többi mássalhangzó. De ennek nem az az oka, hogy csak „félmássalhangzó”, mert a H is az, de a H nagyon sok szót képez. A Z új hang kell legyen, mert az előfordulásának aránya minden szempontból kevés. Ilyen megfontolások vezettek rá, hogy az első gyökre rákapcsolódó mássalhangzókat végigkövessem mindkét szótáranyagban. Nézzünk tehát egy „nagyon jól együttműködő” gyököt a két nyelvben: A héber SzT, habár elég sok szót képez, B, C, D, P, H, S/Sz, Z hangot nem vesz fel ahhoz, hogy második szótagot képezzen. A magyar SzT gyök (amelyből 11 szó származik), a felsoroltakon kívül még az F hangot is mellőzi. Nos, amikor a „szanaszét” értelmű SzT gyök megjelent a beszédben, talán nem is volt még B, C, D, P/F, S/Sz, Z hang? Habár az F mégis képez, igaz, csak egyetlen szót a héberben. Egyetlen szó azonban (szatíf = himlőhelyes) lehet sokkal későbbi és persze jövevényszó is. Egyéb megfontolások alapján azonban kizárható, hogy P ne lett volna már a legősibb hangok egyike az emberi beszédben. Ezért a P/F hiányának más oka lehet. Sejtjük is, hogy mi: értelem-ellentét – mert a P hang a fej / száj „becsukás” jelentését hozdozza. Persze egyébként sem kötelező, hogy egy gyök minden olyan mássalhangzót felvegyen, ami már létezett (beszédhang volt) akkor, amikor az a gyök megjelent. Nem kötelező, de valószínű. Következtetés: amikor az SzT gyök kialakult, a hébernek és a magyarnak közös előnyelve volt. Az ehhez hasonló áttekintést (a második gyök felkapcsolódásának a táblázatait) természetesen mind a 454 gyökre elkészítettem. Hol beszélhették tehát a magyar és a héber nyelv közös protonyelvét? HA a magyar nyelv eredete is a Kárpát-medence (amit mindenesetre az eurázsiai szubsztrátnyelv őshazájának tartunk), akkor a héber előnyelve is onnan kellett, hogy eltávozzon, valamikor nagyon régen – „délre”. Mert a fordított lehetőség, hogy a magyar nyelv őshazája a Közel-Kelet volna – sokkal kevésbé valószínű.

2013.12.25. 13:26 Tóth Imre

Fantasztikus ez a gyöknyelvészet! Az, hogy a magyar mássalhangzók közül a finn nyelvben éppen azok a mássalhangzók hiányoznak, amelyek a héberben nem alkothatnak második szótagot, egyértelműen jelzi, hogy a három nyelv kialakulása valamilyen módon összekapcsolódott. Úgy tűnik továbbá, hogy a "hangtörvények" nyelvcsaládtól függetlenül működnek a nyelvekben, ebből pedig az következik, hogy a nyelvcsaládokra osztással is baj van. Nagyon ideje lenne már ezt az indoeurópai-finnugrista nyelvészkedést gatyába rázni! Gratulálok Krizsa Katának!

2013.12.24. 07:57 Krizsakata

6. A második szótagot létrehozó gyök csatlakozásának (vagy elmaradásának) jelentősége a különböző nyelvekben. Először szemlélető példákon mutatom be, hogy miről van szó. A héber TS gyökszavak: tas = elgyengül, tsuá = segítség, megváltás, tésa = kilenc. Megér egy kis kitérőt, hogy a 9 számnév hogyan kerül bele a TS gyök „gyenge még” – segítségre szorul” fogalomkörébe. Úgy, hogy őseink a sikeresen együttműködő csoportot tízes létszámúnak tekintették. Ez nem túl sok (hogy zavarnák egymást), de már hatékony együttműködő egység. A „hatékonyságnak nyilvánítás” alapja természetesen a két kéz tíz ujja volt. A héber TS gyökre a 2. szótag képzéséhez B, V, P, H, J, K, L, M, N, S, T kapcsolódhat rá. Pl.: TSB: tisbahá = dícséret, TSV: tosáv = lakos, rögzített, TSP: tispóchet = kiöntés, TSH: tishóret = ifjúkor, TSJ: tusijá = segítség, TSK: tsuká = vágy, TSL: taslum = fizetés, TSM: tasmis = használat, szer, TSN: tasnik = fulladás, TSR: t’surá = ajándék, TSS: tasus = gyenge, TST: tastit = alapzat. A héber TS nem alkot második szótagot a  C, D, F, G, Sz, Z  mássalhangzókkal, mert olyan szavuk, aminek TSC, TSD, TSF... stb. volna a váza, egyetlen egy sincs. Nézzük vissza az előző fejezetet: pont ezek a mássalhangzók hiányoznak a finnből. És mi van a finnben? T és S mindenesetre van, tehát TS gyökszavaik is vannak. Azok a mássalhangzók, amelyek még ma (pár évtizede) sem voltak meg a finnben, nyilván nem is kapcsolódhattak rá a gyökszavakra. De a többi? A többi mássalhangzó  ugyanúgy viselkedik, mint a héberben. A finn TSP, TSJ, TSK, TSL, TSN, TSR, TSS, TST vázú szavak mind megvannak. (Ezekre már azért nem írok konkrét szavakat példának, hisz úgysem tudunk finnül – én is csak a szótárból kerestem őket össze.) Konklúzió: a finn és a héber biztosan a közös ősnyelvből alakult ki, de a finn már akkor vált ki belőle, amikor még nem voltak meg a C, D, F, G, Sz, Z  hangok a beszédben. S ezek a héberbe is csak később kerültek bele. Emlékeztetek arra, hogy az S/Sz párosból eleinte csak a könnyebben kiejthető S-et használta az ember. Hol marad a magyar TS gyök az elemzésünkből? (Gyökny.: 362. oldal). Azt most miért nem vonjuk párhuzamba a finnel-héberrel? Azért, mert alig van leszármazottja. Mindössze 16 magyar tőszavát találtuk meg, amelyek csak a P, K, L, S, T hangokkal alkotnak második szótagot. Bár így is megfelelne a magyar nyelv a korábbi elemzésnek – de miért nem vált második szótag alkotóvá az R, N, Sz is? Mert a magyarba még később került bele az S (az S/Sz páros). Később, mint a finnbe, vagy akár a héberbe. Ez a fejezet még folytatódik...

2013.12.23. 08:39 Kati

5. A nyelvek hangkészletének geográfiája. Közismert, hogy a különböző nyelvek nem ugyanannyi beszédhangot használnak, egyik többet, a másik kevesebbet. A különbségek jelentősek is lehetnek. A finn, magyar és héber nyelv mássalhangzói: finn – W – D2 P – H J K – L M N R S – T – magyar B/V W C D P/F G H J K – L M N R S Sz T Z héber B/V2 W C D P/F2 G H J K K/Ch2 L M N R S Sz T Z Láthatjuk, hogy a magyarhoz képest a finnből 5 „alapmássalhangzó” hiányzik, a héberben viszont eggyel több van. V2, D2, F2, Ch2 azt jelenti, hogy ezek a hangok sohasem lehetnek az első mássalhangzó az adott nyelvben. A magánhangzók  megoszlásával – mivel a jelentéshordozó szerepük mindhárom gyöknyelvben alárendelt, most nem foglalkozunk. Ha átvizsgáljuk a nyelvek mássalhangzó készleteit azt látjuk, hogy Eurázsia déli régióinak nyelvtérképén teljes, a mérsékelt égövön változó mértékben hiányos, és csak a legészakibb (finn típusú) nyelvekben maradt nagyon hiányos a mássahangzó állomány. Ennek az az oka, hogy az újabb rokonhangok közül a D, G, S/Sz a mérsékelt régióban keletkeztek, a Z valószínűleg a Folyamközben, az F és a B/V viszont az afro-sémi nyelvektől átvéve „érkezett fel”. A népvándorlások különböző korszakaiban az újabb beszédhangok változó mértékben jutottak el a nyelvekbe – a „finn típusúakba” azonban csak az S és a D2 került bele.

[473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]