[473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
JÖN! 2-3 hét mulva lesz fenn a FINN-MAGYAR-HÉBER gyökszavak (tőszavak) szótára.
Eleinte részletenként lesz feltéve, ahogy elkészül. Aztán egyesítem a fájlokat. Biztosan le is fogom még cserélni őket (javítgatás és kiegészítések céljából) - mert a finn nyelvet még csak most kezdtem tanulni. A ragozatlan tőszavakat azonban így is ki lehet keresni a finn szótárból - magyarul és héberül pedig tudok. Nagyon igyekszem, hogy már az "első kiadás" is hasznos és élvezetes legyen. Annyit már eddig is tapasztaltam, hogy a finn közelebb áll a héberhez, mint a magyarhoz:-).
|
Mivel mind a ketten körüljártuk az igazságot, nem muszáj, hogy a részlekig erősködjenek azok, akik véleményt cserélnek. Mondjuk a francia mosás szót én a lé, leve, láva (folyékony) szóra vezetném vissza.
|
Én viszont azt írtam, hogy a magyar halvány, halovány szónak nincs kapcsolata a héber ha laván névelős szóval, mert a magyar szó jól láthatóan összetétel, szótő + képző: hal + vány; hasonlóan a maradvány, utalvány, feladvány, mutatvány, stb. szavakhoz. Az alapszó: hal, mint az elhal, meghal szavakban, a halvány színek pont az élénk színek ellentétei.
Lehetett esetleg fordított irányú terjedése a szónak úgy, hogy délen már nem tudták az értelmét és ezért a szó elejét a népetimológia névelőnek vélte? Az említett laván = fehér szónak megint csak a franciából vett (latin eredetű, de talán más európai nyelvekben is létező) párhuzama lehet a laver = mosni (lav- = mos-), olyan értelemben, hogy a ruhát mosás közben fehéríted a szennyeshez képest.
|
A halovány szerintem megint visszamegy "délre". A héber laván = fehér, de a hi-lbin = fehérít, ha-lbana = kifehérítés (albán). A laván pedig, kissé meglepő módon, a fehéren izzó láváról "szól".
Ahhoz, hogy a magyar hal/o/vány szót ezekkel rokonítsuk, fel kell tételezni, hogy az afro-sémi ELŐRAG-igeragozás felterjedt északabbra is és az előragok gyakran véglegesen is felragadtak a szavakra. Mivel erre számtalan példa van (a többi (l'-, m'-, n'-, t'-) előragokkal is, én ezt veszem alapul.
|
(Megj.: az említett francia szók latin eredetűek. Latinul hím- és nőnemben: vivus, viva = élő; lupus, lupa = farkas.)
|
Nagyon jókat írsz – általában olyan témákra világítasz rá, amik régóta foglalkoztatnak, de nincs válaszom. Kösz. Az egyik nagy problémám, hogy a körülöttünk levő arabok miért beszélnek olyan furcsa „böfögősen”? Holott tudom, hogy majdnem ugyanazt mondják, amit mi. (A gyökszavaink nagy része közös.) Azt már csak olvastam, hogy egyáltalán nincs is P hangjuk, mindenhol B van helyette. Tehát amiről Te beszélsz a németekkel kapcsolatban, az egy köztes állapot. Dehogynem, én is észrevettem, de azt hittem, hogy én hallom őket torzítva. Kisgyerek (anyanyelvi tanulás)-koromban egy bécsi nő volt a némettanárom. Később, a másik már kicsúfolt a kiejtésemért: látszik, hogy osztrák tanárom volt, igaz? Nem tudtam, de apám mondta, hogy az. Szóval a mai napig azt hittem, hogy csak én hallok félre. De mi lehet az oka annak, hogy az arab és német nyelvűek nem érzik a zöngés-zöngétlen különbséget? Ezt most sem értem. Talán pár hónap mulva összeáll a kép. Az arab beszédtől nem ugyan nem fog, mert azt egyáltalán nem értem – esetleg a némettől. Igyekszem németet hallgatni.
Francia: vif, vive (viv) = élő, eleven, élénk, heves – loup (lu), louve (luv) = farkas. Erről még nem hallottam, de rögtön beugrott. A gyöknyelvészetben ugyanis csak a kiejtés számít, sőt komolyan csak az első szótag kiejtését vesszük. S etekintetben nincs hangváltozásJ. Micsoda öröm – megint rájöttünk valamire. A helyesírás „dátumozza” a francia nyelv írásának kialakulását is, ami ezek szerint egybeesett a később érkező F hang felvételével. Namost: a francia nyelv olyan későn alakult ki, hogy biztosan írták is mindjárt. De az írásuk és a beszédük két különböző protonyelvükből származik. Melyik a kelta, és melyik a latin? (szerintem a latin is egy sokkal régebben délre szakadt kelta). A latinban bőven van F. A héberben még csak szóbelseji F lehet. A sumérban egyáltalán nincs. A magyarban az F korlátlanul lehet szókezdő is, stb. Igy lehet felderíeni a nyelvek hangkészletének, szókincsének, nyelvtani jelenségeinek egymáshoz viszonyított korát – és azt is, hogy mi hol jelent meg földrajzilag.
|
halo(v)ány helyett hal(o)vány-t akartam írni.
|
Héber ha laván = a fehér? Különös, mert eszembe jut róla a halo(v)ány, bár ezek szerint nincs köze a kettőnek egymáshoz eredetében, mert a héberben ha = névelő, a magyarban pedig a hal (halni) gyökből ered a szó.
"Csak úgy" természetesen nem válthatók fel a P, B, F, V hangok sem. A felhozott példákban viszont germán nyelvekről van szó, az ő nyelvérzékük (konkrétan a németekre gondolok, mert tanultam németül) nem mindig tud különbséget tenni pl. a zöngés és zöngétlen hangok között. Náluk a Burg és Purch egyaránt jelenthet várat, vagy az Sz és Z felcserélhető, stb. A munkahelyemen német anyanyelvű az igazgató. Megtanult ugyan magyarul, de a beszédét hallva egyértelmű, hogy néhány hangot azért ejt furcsán, mert neki mindegy hogy ez vagy az.
A franciáknál (és bizonyára nem csak náluk) van egy másik különös eset: néha rokon hangokat használnak a nemek megkülönböztetésére. Pl. vif = élő, hímnemben; vive (ejtsd: viv) = élő, nőnemben; loup (ejtsd: lu; a szóvégi P mára már lekopott, régebben ejtették) = farkas, hímnemben; louve (ejtsd: luv) = nőstény farkas.
|
Az albánokat én is „fehérnek” tartom – olajosbarna színűek közé lejutott fehérbőrűek lehettek. A héber ha-laván = a-fehér. A kék színű lágy H (mint a méh), sok nyelvben leesett a szavak elejéről. A másik lehetőség: a héber al (rövid á) = magas, fenti, bar = a fia – s az Albert valóban albán név.
Alpok A héber al = fenti, pe = száj, és a -k gyakorító rag. Vesd össze: pok – a szájával pök. Alpok: „fent állandóan fúj, havazik”. De ennek szerintem nincs köze a fentiekhez: a héber elef = EZER (elefánt, olyan sokat ér?), uláf = idomítva van, aluf = vezér, bajnok, elpon = ájulás.
Kritika nélkül, „csak úgy” a változó hangok sem felválthatók. Pl. a B/V vagy a P/F. Akkor biztos, hogy felválthatók, ha a másik nyelvben nemcsak egyetlen hasonló szót, hanem többet (vagy szóbokrot) találunk. Még kevésbé helyes automatikusan feltételezni a kereszt-hangváltozásokat (P-B/V vagy F-B/V). Itt is több hasonló szónak kell rokonságban lenni a két nyelvben ahhoz, hogy elfogadhassuk. (A P-nek általánosan B-re változása csak az arab nyelv sajátossága.)
|
Csak most láttam a júl. 13-ai hozzászólást az albánokról: "nevük szerintem 9O%, hogy azt jelenti: fehérek."
Ahogy az Alpok hegységé is, szerintem. Bár németül: Alp, Alb = angolul: elf = olyan tündér, ami általában rossz indulatú. Remélem, nem ez lenne a maradék 10% lehetőség.
Elnézést a komolytalan bejegyzésért. 
|
Kövess a "Nyelvészet. És tudomány" modul fórumára.
|
Aha. De ezek a víz alatti városok sokkal fiatalabbak: illírek és pannonok? És nincsenek is mélyen a víz alatt. Erről se tudja senki, milyen nyelven beszéltek. Ahol városok vannak, ott írás is van, mert nagyon sok feljegyzésre van szükség. És ha semmilyen írás nem marad fenn, akkor szándékos eltűntetésére kell gondolni.
Az albánok a honfoglalás környékén (után) Magyarországra is betelepedtek. A nevük szerintem 9O%, hogy azt jelenti: fehérek. S a mediterránok nem fehérek - akkor ezek is északabbról jöttek.
|
Az a legkevesebb: persze, hogy lehet.
|
Kövess a "Teremtéstörténet" modulba.
|
Kövess a "Nyelvészet. És tudományra" - bár az új ciik és hozzászólás nem az ismert (magyartalan) honlaphoz tartozó.
|
Kövess a "Túlélés és orvoslás ipar" modulon.
|
Kedves Látogató!
A Gyöknyelvészet modulba (legalul) új cikket tettem fel. Hozzászólásnak, bírálatnak is örülök.
|
Orbán Viktor és a Nyelvstratégiai Intézet.
@helci: hozzászólásával egyetértve üdvözlöm Orbán Viktor miniszterelnököt.
Az elavult, határainkon kívüli, agyonpolitizált Marr vita nem érdekel minket, kedves Nyest. Orbán Viktor felelősségvállalását sem tisztességes dolog párhuzamba állítani Sztálin abszolútizmusával. Ha egy tudományág felülírhatatlannak nevezi ki magát, mint az IND (és leányvállalata a finnugor) nyelvtudomány MAGYAROSZÁGON, akkor eljön az idő, amikor ekkorát kell buknia, mint – remélhetőleg – most.
Tehát Sztálin „elvtárs” sem nyelvészeti téma, és Marrnak a kezdetektől értéktelen nézetei sem (ha már, akkor Marr „nyelvészeti” tételeit kellett volna kitenni terítékre, amik valóban szamárságok). Vagyis sem neki, sem Sztálinnak, sem senkinek nincs igaza, aki a nyelvtudományi kérdéseket politikai vitába csomagolja.
Orbán Viktor egyszerűen felelősséget vállalt. Mert annyit mindenesetre megértett, hogy a magyar nyelv kutatása, de már az általános iskolai oktatása is félrecsúszott, megszűnt. Az IND (mitől is indo-?) nyelvtudomány csapdájába esett, ahonnan a hivatalos nyelvészet keretein belül (150 éves késéssel) ma már nincs kiút. Csináld jól, Viktor
|
[473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
