[473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Erre szeretnék még reagálni:
"A magánhangzóknak gyakorlatilag nincs értelem-képző szerepük. ... a magánhangzók csak max. annyi értelmes szót jelenthetnek, ahányan vannak: á! a, íí-úú (fáj), ó! ő - de még azok is főleg csak indulatszók."
Bizonyosan kilóg ugyanis a fenti sorból az i (e) és az a (o). A magyar nyelven kívül már talán nem található meg viszonylag tisztán az értelmük. Ugyanis az i! (és később az e!) a közelre mutatás figyelemfelkeltő hangja. Éles hanghatású, ezért alkalmas erre. Az a! (és o!) a távolra mutatásé. Ebből mi lesz a magyarban? Az "i" és módosulva "e"-re: e!, ez! (mutatószó), itt, ide ("i" + térjelölő "t", "d"), ily(en) (ez a szó is mutatás), -e (jön-e?, stb. kérdőszócska, figyelemfelhívás); fokozó hanggal: (ami az "n"): ni! (közelre mutatás), ne!, nesze! (idehívás, ebből ered a nézni és a név, nevezni is), ne!, nem! (tagadás, tiltás - mindkettő azért, mert: maradj és ne közelíts!). Mivel az "i" önmagában rámutatás, ezért kiválóan alkalmas mozgás megjelölésére: indul, igyekszik, izgága, idő (állandóan múlik), iramodik, iszamos, iszap, illan, stb. (Ezekben a szavakban (is) az "n", "d", "gy", "z", "r", "sz", "l" hangok jelentéseivel már két jelentést kombináló gyököket alkot.) "j"-vé is válhat, ilyenkor: jön, jár stb. szavakban szerepel.
Idegen nyelvekben is megvan, csak nem annyira jól nyomon követhetően, mint a magyarban. A latinban is: -ne (pl. videtisne = látjátok-e? az "-e" kérdőszócska megfelelője), i(re) = men(ni); hic és is = ez (közelre mutatás, a "h" csak hangsúlyosító hehezet); a tagadás és tiltás szavai: ne = nehogy; ne- = nem-; ni = nem, ha nem, hacsak; nec = sem; ni(hi)l = semmi. Viszont i, e helyetti o, u nyelvromlás van a következőkben: non = nem; num = nem?, vajon; ille = az (itt a nyelvromlás ellentétes irányú); szintén nyelvromlással rokonszavunk: nomen = név. De említhetném az oroszt is, ahol ид(ти) (i(tyi) = men(ni); не (nje) = ne és нет (njet) = nem (tagadás és tiltás); этот (étot), эта (éta), это (éto) = ez (közelre mutatás). És említhetném rengeteg nyelv rengeteg szavát.
|
Ja, kösz. Valami ilyesmit akartam is írni tegnap, mintegy feloldani az ellenkezésemet, de sehogy se jött össze.
Szóval én a szavak kifejező jelentésére vagyok beállítva (és azok egyik nyelvtől a másikig való "rokonságára"). Nem a hangokéra. Aztán meg amiatt is berzenkedek, hogy a beszédhangok egyáltalán nem egyidőben jelentek meg. Hanem... A hangok kiejtésének képessége a koponyaalkat, laposodó arcforma, fogak (KI-NEM)állása, az előemberi korban mélyre szálló gége függvénye volt. Ezek a változások pedig nem egyidőben és nem is egy helyen következtek be.
Aztán, hogy az R, N, B, és az összes zöngés is mind későbbiek. Elődeik viszont a sémi nyelvekben ma is bőven használatban levő torok(magán?)hangzók, amiket ugye az ind. nyelvészet hírből sem ismer. (Ha nem akar ismerni.)
|
Arról írtam, hogy bizonyos hangok vagy hangcsoportok egyszerre hangutánzó és az adott hanghatás alakutánzó szavaiban részt vesznek. Ilyen a MO, amit minden egyes szájnyitáshoz hozzá tudsz képzelni. Bármely nyelven lehetnek ezért ebből keletkezett szavak. Mind ugyanúgy, vagy a szájra, vagy annak nyitására, vagy hangadásra vonatkozik eredetileg. Ugyanígy, minden ami ismétlődés, vonzza az r-hangot. Miért? Mert amikor a verebek felRÖPpennek, akkor RÖP-szerű hangot hallunk. Amikor GÖR-dül bármi, akkor meg GÖR-t, minden ismétlődő mozgásfajtánál r-szerű hangadást tapasztalunk. Ezért minden mást is, ami ismétlődés, r-hanggal jelölünk. Ezt még az angol is tudja, mert a válasz e-mail elé odaírja: RE: azaz válasz az előbbiRE, ismétlődés. De az egyiptomi nap(isten) is Rá vagy Ré (a nap és az ismétlődés összefüggését nem kell magyaráznom), bármilyen folyóvíz mozgása is ismétlődés, ezért ÉR, ÁR, VÉR, idegen nyelvekben: RIO, RIV(US), RIVIÉRE, RUISSEAU, de a ragyogás is a szemben ismétlődő ingert ad, ezért RAGYog, idegenül: RADius, stb. szavakban szerepel. Nem minden nyelvben minden. Hiszen a SZÁJ a magyarban nem MO. A héberben sem, bár a PE szintén alak- és hangutánzó szó, csak másik. A magyarban bizonyára rokona a BEszéd, BEszél, stb. És a kelta óír nyelvben száj = BÉL, IPA-szerinti kiejtése: [bʲeːl].
|
Válasz: Nem értek egyet azzal, hogy a pártalan (betű-)hangoknak is volna önálló jelentésük. Mert 1. a mássalhangzókat (a miáltalunk megadott definició szerint) ki sem lehet ejteni önmagukban. 2. A magánhangzóknak gyakorlatilag nincs értelem-képző szerepük. Ez utóbbit azzal bizonyítom, hogy többszáz értelmet hordozó kéthangos tőszóhoz viszonyítva a magánhangzók csak max. annyi értelmes szót jelenthetnek, ahányan vannak: á! a, íí-úú (fáj), ó! ő - de még azok is főleg csak indulatszók.
A héber macska „bepólyáltat” jelent: hatulá = pólya, hatul-hatulá (hn, nn) = fiú és lánymacska. Vagyis a héber anyanyelvű számára a macsi egy puha cukiság. De a macska szónak mégis van rokonszava: MACIK = szorongat, kínoz.
Fontos és elgondolkoztató azonban a MA szó. Északon csak víz és jég között van itt-ott föld: a finn maa (hosszú A) = föld. Délen a víz a legfontosabb, ami nincs, de akkor pár órán belül véged. A héber víz többesszám alakú szó: má-im = víz, vizek / ma = mi? az, ami. A magyar MA: aznap, a jelen – mert a jelenben történik minden, ami igazán fontos. Mindezek belátása után: Akár egyetlen szót is csak úgy lehet összehasonlítani két kül. nyelvben, ha ELŐZŐLEG már mindkét nyelv a teljes szótáranyagát (a szó direkt, elvont, áttételes, vicces, stb. jelentéseit egyaránt - mind ismerjük.
|
Onnan indultunk ki, hogy a héber és finn(rokon) nyelvekben van a RAK szónak rokonsága. Azt állítottam, hogy az indoeurópai és más "bucherált", "mesterséges" nyelveket sem kell leírni, mert sokminden meg van bennük, legfeljebb csak nem áll össze jól érzékelhető rendszerré, mert innen is - onnan is szedegettek. Pl.: franciában az észak = nord (a germán frank nyelvből), északi = boréal (latinból).
Példaként a RAK rokonságára: https://en.wiktionary.org/wiki/rake
Érdemes a cikkben legalább az angol szót annak minden jelentésével és más nyelvek beli kapcsolataival megnézni. A gereblyével gereblyézéskor: rakok. Kupacot.
Egy példa arra, hogy bármely nyelvet vegyük, lesz benne "ősnyelvi" szó. Vegyük azt, hogy: SZÁJ. A száj nyitásának mozdulatát a MO hangsor adja vissza legjobban. Innen (a Czuczor-Fogarasi szótár szerint): MOND(ANI), MOROG, MORAJ, MORMOL, MORDÁLY, MARCONA, MUKKAN, MAJOM, MAJSZOL, MÓKUS, MORMOTA, MIÁKOL és MÁVOG és MÁCSOG (macska hangadása), MÁKOG (nyúl hangadása), MÁLÉ és MAMLASZ és MÉLA és MELÁK (szájtáti, ebből következően: együgyű ember), MÁMOR, MÁMMOG (rágcsálva ezt a hangot adja), MOHÓ, MEKEG, MEVET (a NEVET szó régies alakja), MÓKÁZIK, MOLY (a ruhát megrágó lepke), MULYA, MUMUS (MU-MU vagy MUM-MUM hangot adva közeledő, gyermekeket ijesztgető rút alak), MOSOLY, MUTAT (ez a szó az ajkak csücsörítéséből ered). Tehén hangja: MÚ!
Vegyük észre, hogy a fentebbi szavak között több idegen eredetű(nek mondott) is van. Néhányukat aláhúztam.
Vegyük észre, hogy bármely tetszőleges nyelvből tudunk a sorba illeszthető szavakat szedni.
Pl.: német: Mund (száj), Maul (pofa, állat szája), angol: mouth (száj), egyéb germán nyelveken is hasonló szavak vannak a száj-ra; francia: mot (ejtsd: mó) (szó), se moquer (szö moké) (gúnyolódik; a száját fintorgatva), nemzetközi: mím(el), pantomim(es).
Száj jelentésű szavak a germán nyelveken kívül: lett: mute; telugu (dravida nyelv Indiában): mūti; szanszkrit: mūkha, és a többi (h)ind(u) nyelvekben hasonló szavak; khmer (kambodzsai): moat; indonéz: mulut; maori (új-zélandi): māngai; lingala (afrikai): mɔnɔkɔ ("ɔ" = tátott szájjal mondott "o") és egyéb bantu nyelveken -mwa, -nwa vagy hasonló szótagú szavak; udmurt (votják, finnugor): ым (ɨm, "ɨ" = orosz "jerü", azaz "i" és "ü" közötti, majdnem csukott ajkakkal ejtett hang); keleti mari (cseremisz, finnugor): умша (umsa).
Vegyük észre, hogy a MACSKA azért kapta a nevét, mert MÁCSOG-ó hangot ad. Ennek az állatnak a neve (jó)néhány nyelven: albán: mace; tuareg szóból eredően marokkói arab: mašš és mešša, innen katalán: mix, moix, moixa ("x" = magyar "s"); asszámi (indiai): mekuri; burját (mongollal rokon): миисгей (miiszgej); kalmük (mongollal rokon kaukázusi): mis (misz); csagatáj (kihalt távol-keleti török): muşuq ("q" = tátott szájjal ejtett "k"); kazah: мысық (mɨszɨq) és más török-rokon nyelveken hasonló szavak; mandarin kínai: māo; olasz: micio, micia (micso, micsa = cica)); macedón, szerb, horvát, szlovén, szlovák, szorb: mačka (akadémikusok szerint biztos mi loptuk tőlük és nem ők tőlünk, tekintve hogy más szláv nyelveken a macska: kot vagy kicsinyítve: koška); macedón, szerb, horvát: mačor (kandúr); cigány: muca ("c" = "k"); szanszkrit: mārjāra ("j" = "dzs"); navahó (USA-beli indián): mósí, másí ("s" = "sz"); chamicuro (perui indián): mishi ("sh" = magyar "s").
|
Válasz az indoeurópai RK rake = gereblye kérdésére. A héber goref = kisöpör, gereblyéz, orrot fúj. Mivel a héberben a GRF-nek nagy szóbokra van, valszeg nem jött hozzájuk sehonnan. (S a P/F gyakran változik B/V-re.) A gereblye főnév konkrétan = magrefá, vagyis ma- előljárót kapott GRF. A finnben nincs sem G és B, sem F – tehát ebben az irányban nincs mit keresgélni. A mezopotámiaiak azonban, már 3-4ooo éve biztosan gereblyéztek… persze azt nem tudom, hogyan hívták. A héber mezopotámiai elődje az akkád - talán onnan jöhetett a szó… és (sokkal később), bekerülhetett az ős-szlávba is. (Az ősszlávot kb. 1 ezer évvel i.e. előttinek vélik. - Bizonyítás nélkül vélik annyinak.
A finnugor nyelvészet szerint a gereblye: ‘fogazott nyeles szerszám széna, lomb összehúzására, felásott föld elegyengetésére’. Déli szláv jövevényszó: szerb-horvát, szlovén grablje, forrása egy ősszláv grebti (‘kapar, ás’) ige, akárcsak a gereben szláv előzményei esetében.
Ha tudnám, hogy bármely szláv nyelvben legkorábban mióta van adat a GRB / GRP vázzal írt "kaparás", gereben, vagy gereblye szóra...? Ja, és az angolból "hátrafelé következtett" gereblye - ógermán. Az északi vaskor ideje: i.e. 6-7oo év. Annál minden, amit fentebb említettem, régebbi...
|
Igazad lehet.
Négy és féléves kisunokám elkezdett szótagolni, a nyomatékosítás végett, játékból. Pontosan úgy szótagol - mindenféle nyelvtani tudás nélkül - ahogy mi "tanultuk". Pl. be-me-gyünk.
|
Hát nem foglalkoztam még ezzel, de véleményem azért van. VCs a gyökszavak + ra-gok, rag-ja-ik, kép-zők, kép-ző-ik, stb. "gyök-értelmes" e-gyüt(t)-tar-tá-sáról akart gondoskodni az írásban, de ebben NEM VOLT IGAZA, mert:
Az el-vá-lasz-tás a beszédben történik és nem az írásban. S a beszéd ritmusos, ZE-NÉS. Nem pedig zene-es. A magyar nyelv ugyanúgy, kiválóan alkalmas az "időmértékes" verselésre (Radnóti), mint a görög.
"Mért le-gyek én tisz-tes-sé ges-ki-te rí-te-nek ú-gyis / Mért ne-le gyek-tisz tes-sé ges-ki-te rí-te-nek ú-gyis."
vagy egy Radnóti fordítás, Apollinaire: AZ ÉJI SZÉL (keresd meg, ez is időmértékes, gyönyörű). Szóval a GYÖKSZÓ ismerete nagyonis szükséges, de ragozott szavaknál már a beszédritmus dönt.
|
Szia Kati!
Gondolom ismered Varga Csabának azt a kezdeményezését, hogy a szavakat ne az iskolában megtanult módon, hanem a szórészek értelme szerint válasszuk el. Így pl. tal-pas helyett talp-as, szi-kár helyett szik-ár lenne a használandó elválasztási mód. Mi erről a véleményed?
|
:-))
A nem magyar származású izraeliek "semmit - tudnak" a magyarságról. Annyit, amennyit a hivatalos történelem / nyelvészet zagyvál: "Szibériábói jöttmentek". Ezzel szemben: ha tudnátok, mennyi magyar-zsidó származású tehetség és vezető állású ember van itt... (A gyöknyelv nagy előnyt jelent.)
|
Az a baj, hogy a zsidók ellenségesek a magyarokkal szemben.
2016.10.31 06:50 Krizsakata |
Ilyen még nem volt! Latin betűs héber-magyar szótár, magyaros fonetikával. A legfelső modulban.
|
Hát ez azért eléggé meghökkentő. A végén még ember lesz belőlük!
|
Én köszönöm, János. Alább ezt írtam: „Krizsának a KM szenzáció – a fantasztikus magyar nyelv megőrzése az érdeke.” Hát akkor miért nem jó nekem, ha a „fantasztikus” magyar nyelvről bárki nagyokat gondol? Azért, mert csak bizonyított dolgokat lehet gondolni… és mert még annál is fantasztikusabb! Csakhát 1000 évvel ezelőtt nem hívták még „magyarnak” – lehet, hogy hívták is, csak nincs erről görög-latin feljegyzés, hehe… Na jó, nevezzük „KM nyelvnek”.
1. A legősibb 1 és 2 (hangutánzóknál a 2x2=4) mássalhangzós tőszavakat, a fene tudja mióta, akár 20.000 ezer éve? mind őrzi. Majd az 1 mássalhangzós gyökszavai kozmopolita (nagyon sok nyelvben hasonló értelmű) képzőkké / ragokká váltak. De nehogy „magyar” szavaknak / toldaléknak hívd őket!… MERT ABBA BELE LEHET KÖTNI. A magyar nyelv egy olyan létesülés, ami a nyelvfejlődés legtávolabbi idejétől egészen máig, töretlenül őrzi a tő- és alapszókincsét. Még az archaikus nyelvtanát is őrzi (a „régies” mondatokat is megértjük), mégis felfejlődött modern KM nyelvvé. (Igen, egy ilyen nyelvnek minden valószínűség szerint helyben kellett kifejlődnie.) Semmikor nem buherálták – nem szerkesztették át erőszakosan „birodalmi adminisztrációs nyelvvé”. A jövevény- és vándorszavak sem ártanak neki - mert ezeket idővel vagy kihullogatja, vagy ráismer az ősi tövükre és akkor jó. Azért az évezredek hajlékony nyelv-fejlődését mégsem tudjuk mind követni…
2. „Égből hullott”, felbecsülhetetlen segítséget jelent a magyar nyelvnek a kb. 4000 éves, bő írásbeliséggel 3000 éve rendelkező héber. Az írásbeliség segít akkorát – mert kb. ekkor makacsolták meg magukat a Babiloniába elhurcolt héberek. Rájöttek, hogy amelyik nép elveszti a nyelvét, az kipusztul. Ekkor adták vallási parancsba, hogy az ő nyelvüknek, amit az I. adott (diktálta, vagy lekiabálta? – nem voltam ott) egyetlen betűjét sem szabad megváltoztatni. S ez a vallási parancs a mai napig érvényes. Még a 20. századi „nyelvújítást” is tudatosan, szorosan az Ószövetségre alapozták, vagyis nagyon keveset változtattak. Így történt, hogy a héber nyelv BEVILÁGÍT nekünk (is) – a nyelvek fejlődésébe kb. 3000 évet.
|
Megköszönöm értékes válaszodat.
Az első mondatomban ott volt az "eddigi vizsgálataim alapján" megjegyzés is. Sémi nyelvekkel még nem foglalkoztam.
Mostanában hasonlítgatom össze jópár nyelvben az N, Ny és hasonló kezdőhangú szavakat. Már írtam is valahol, hogy mi ketten egymástól függetlenül hasonló eredményre jutottunk a jelentésüket illetőleg. Az "eddigi vizsgálataim" most konkrétan ez alapján jelenti azt, amit.
|
Válasz: 1. A kitűnő meglátás üdvözlése helyett bírálattal kell kezdenem – mert az első mondatodban nagy tévedés is van: „a nyelvek közül egyedüliként…”. Nem egyedüliként, sőt. A toldalékok (képzők / ragok) minden nyelvben értelmes, egy-mássalhangzós szakaszokra bonthatók. (Eredetileg az összes toldalék is önálló, kozmopolita jelentésű gyökszó volt.)
2. Ez a kérdő mondatod: „Nem itt tér el a magyar és a héber / sémi szóképzés?” – így lesz helyes: A sémi és a ragozó nyelvek fejlődése – a régmúltban - ezen a ponton tért el: Flektált tőszavakból (tőszó flektálás), a sémi nyelvek is képeznek új szavakat, hiszen a 3 mássalhangzós szavak nemcsak a sémi, hanem minden nyelvben képzettek. A nyelvtani funkciók többségét azonban ők nem ragozással működtetik: erre a magánhangzók szigorúan megszabott cserélgetése szolgál (nyelvtani flektálás). A nyelvtani flektálás csak sémi nyelvekre jellemző.
3. Az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet mondattannal (és így az újkori nyelvtani funkciók nagy részével) már nem foglalkozik.
Arabul nem tudok, dehát a gyökvázaink zöme úgyis közösJ. A héberben (ami sokkal régebbi) egyetlen betű képviseli a B/V változó hangot. Ezt a szó elején mindig B-nek ejtjük, de a belsejében (itt belül van) inkább V – s hogy melyik, azt a nyelvtan „dirigálja”.
A héber KT-B/V váz szavainak közös jelentése: ÍR. (Helyenként kétségeim vannak az angol fordítás pontosságáról.) Nézzük e 3 mássalhangzós héber gyökváz néhány szavát:
Ani kotev = én írok / katávti = le-, meg-, írtam / katúv = le van írva, ktáv = írás, -mű, k’tubá = házasságlevél, ani mit-katev = én levelezek (visszaható ige), ani ma-chtív = én diktálok, diktálom (műveltető), ni-chtáv = leírva, „íródik” (szenvedő igealak). Megjegyzés: a KT-B/V váz K-ja nem az ősi K (mert kétféle van), hanem a K/Ch változó hang. Ami a szó belsejében inkább Ch szokott lenni.
|
A magyar szókincs nagyrésze, eddigi vizsgálataim alapján a nyelvek közül egyedüliként, jelentésében egészen az egyes hangokra visszabontható. A toldalékolásnál is elég 1 hanggal bővíteni a szót, hogy abból újat kapjunk. Például hozom fel a BOSZORKÁNYOS szót, ez felbontva: bo > bosz > boszor > boszorog > boszorgó = boszorka > boszorkány > boszorkányos. Mindig csak 1 újabb hangot adtam hozzá, volt ahol ehhez segédhang (kötőhang) is kellett (mássalhangzók közé). Tehát így képeztem a szót: BO + sz + r + g + a + ny + s.
Nem itt tér el a magyar és a héber / sémi szóképzés? Az interneten olyan példákat mutatnak sémi nyelvekből (konkrétan héber és arab szavakat láttam), hogy a mássalhangzóváz ugyanaz, miközben a magánhangzók változnak, a keletkező szavak jelentése pedig azonos fogalomkörben mozog.
Arab példával az angol wikipedia ezeket írja (k-t-b = írni, stb.):
"katabtu 'I wrote'
kattabtu 'I had (something) written'
kātabtu 'I corresponded (with someone)'
aktabtu 'I dictated'
iktatabtu 'I subscribed'
takātabnā 'we corresponded with each other'
aktubu 'I write'
ukattibu 'I have (something) written'
ukātibu 'I correspond (with someone)'
uktibu 'I dictate'
aktatibu 'I subscribe'
natakātabu 'we correspond each other'
kutiba 'it was written'
uktiba 'it was dictated'
maktūb 'written'
muktab 'dictated'
kitāb 'book'
kutub 'books'
kātib 'writer'
kuttāb 'writers'
maktab 'desk, office'
maktabah 'library, bookshop', etc."
|
Finnugor nyelvészet – vagy gyöknyelvészet? A Wikipedián (más ismeretterjesztő cikkekben) határozottan állitanak nyilvánvaló hazugságokat.
1. Nem igaz, hogy a héber nyelv gyökei csak 3 mássalhangzósak. Hanem 1, 2 (ha ez duplázódik, akkor 4) és 3 mássalhangzósok. Az 1 és 2(4) mássalhangzós gyökök nagy része közös a láncragozó nyelvekével - de a 3 mássalhangzósaknak már csak a töredéke közös. Miért? Mert a nyelvfejlődésnek ebben a stádiumában vált szét (legkevesebb 10.000 éve – de sokkal több lehet) a láncragozók fejlődése a sémi nyelvektől.
2. Nem igaz, hogy a héber irás nem használ magánhangzókat. Van O/U és I betű. Van ALEF betű (ami leggyakrabban A vagy E, de nemcsak - általában a lágy magánhangzók jele). Van ÁJIN betű (ami többnyire a torokhangú A és E jele, de más is lehet, mert a torok-magánhangzók általános jele). A héberben tehát 4 magánhangzó-betű van, amik két sorozat (5 lágy és 5 torok-) magánhangzót tudnak kódolni. Pontozás nélkül.
3. Nem igaz, hogy a héber nyelv pontozását azért vezették be, mert anélkül az ókori akkád és héber szövegeket nem lehet kiolvasni – hiszen ma sem pontozunk! Láttál már mai héber napilapot? NEM PONTOZ. A pontozásra csak a több mint 2000 éves szétszóratásában, idegen nyelvű környezetekben volt szükség. A százféle, eltérő anyanyelvi környezetében. Mert a helyes fonetikát a héber nyelvtani szerkezet kódolja be nekünk. Hogy a magánhangzókat – és a változó mássalhangzókat is – hogyan kell abban a mondatban kiejteni. Hazugság tehát, hogy az ókori pontozatlan irásokat ne lehetne megérteni - hiszen az értelmet a mássalhangzók hordozzák! A héber szöveget idegen nyelvűek is megérthetik, csak nem tudják helyesen kiolvasni. Nemcsak megértették, hanem „fel is használták” – sokezer fogalmát, még közmondásokat is: lásd görög/latin-újlatin nyelvgyártás.
A gyök-fogalom (az Ószövetség lefordítása alapján) már a 17. században közismertté vált. A laikusok körében azonban – a zsidóság miattJ – ma is elrettentő dolog bármilyen nyelvi kapcsolat feltételezése. Csakhogy a nyelvtudományt mégsem lehetett volna – pusztán rasszista fintorgással – ennyire távoltartani a kutatástól. MÁSKÉPP kellett – és sikerült – távoltartani. Hazudozással. A hivatalos nyelvtudomány szerint a sémi nyelvcsalád semmilyen más nyelv fejlődésében nem lehetett résztvevő – ezért kőkemény fallal körülvéve – semmilyen más nyelvcsaládot nem is hasonlítanak össze vele. Mégse stimmel… hiszen az ind. nyelvészek között is akadnak, aki ismernek sémi nyelveket. Habár héberül, az volna fontos, igazán jól nagyon kevesen tudnak. De még azok se szólnak? Nem. Az izraelieknek nem a tudománytalan ind. nyelvészetbe való bemasírozás, hanem (nagyon helyesen) a nyelvi különmaradás az érdekük. A „kinti” zsidó származásúak meg, akik legtöbbször annyit se tudnak az egészről, mint Te (nem vallásos zsidó a héber betűket se ismeri) – fizetést és elismerést kapnak a munkáltatójuktól. De ha utólag mégsem felelne meg neki az indoeurópai nyelvészet, akkor hiába tanult éveket az egyetemen… kereshet új szakmát.
És Krizsa Katalinnak mi az ÉRDEKE? Pénzt csak – jó sokat – ráfizet erre. Elismerést pedig valszeg soha nem fog kapni. Krizsának a KM szenzáció – a fantasztikus magyar nyelv megőrzése az érdeke. És a zsidóknak sem ártok azzal, ha az ind / finnugor nyelvészetről kiderül végre, hogy sunyi ostobaság.
|
[473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
