[473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Erre nem is emlékeztem, hogy megvan itt nekem (nagyon sok könyvemet utánam küldték hajóval, azután hogy "kiszöktem"): Vojtech Zamarovsky: "Kezdetben volt sumér" (1966, Bratislava) című könyve. Magyarra is van fordítva. Persze én mindjárt a címmel nem értek egyet, mert a sumér kultúra egyáltalán nem a kezdet - de azért ez lelkiismeretesen összeállított, igazán jó könyv. (Mindennel nem is érthetünk egyet.) Hamarosan folytatom az 5 nyelvű összehasonlításokat. De előbb egy rövid összefoglalót írok a TOROKmagánhangzók jelentőségéről és továbbfejlődéséről - amiről máshol sehol nem olvashatsz:-).
|
Itt a nyárból mindig egyik napról a másikra lesz ősz. De látom, hogy már ott-hon isJ)). Még három nappal ezelőtt, ha csurom izzadtan hazajöttem a kertészmelóból – előbb kitártam ajtót-ablakot, bekapcs. a nagy ventillátort és csak azután mentem fürödni. Most meg már bekéreckedik a macsi, aki tudja, hogy mindjárt jön az első (tavasz óta az első) eső. De ezt az őszi – nálunk az „újévi" - zsidó ünnepek is pontosan tudják, hiszen holnapután kezdődnek.
Várnai: Igen. A „haver” (aki ölben hever – dehogyis vicc, rokonszó!) a Bibliából került finnbe-magyarba. Honnan lehet ezt biztosan tudni? Latin betűkkel a magyar már ezer éve ír (rovással valszeg 8 ezer éveJ), hát abból aligha… de a finn írásbeliség csak 4oo éves - a finnből lehet. Haver =„kaveri” 1. A K hang előbb volt, mint a normál H. Ez a magyarban, a finnből és héberből egyaránt – H-ra szok változni. (Akkor ez se bizonyíték a finn-ugor nyelvcsaládra? Jóreggelt! persze, hogy nem.) Tovább: B/V hangjuk a finneknek sose volt, csak W. (Nem azzal írják, de az nem számít.) Viszont a héberben a havernak B/V-je van és nem W-je. Na rövidre fogva: a haver a finnben nem lehet - már csak azért sem lehet eredeti szó, mert a KVR váz teljesen egymaga van a szótárban.
E! majd N betoldódás? Igen, János, ez is igaz… Megint a héber segít, ami máig őrzi az összes „komolykodó” torokmagánhangzót. Mondd affektálva az európai (lágy) magánhangzókat, de jó mélyről: a-á, e-é. Ott van az N, hallod? Így is keletkezett. Ha pedig reszelősen affektálsz, akkor R lesz. Igen, ez a két mássalhangzó a torokmagánhangzókból „önállósodott”. (És asszem még az L is).
|
"Jes li haver tel-avivi". Ebben a mondatban nekem az volt a furcsa, hogy a haver az héberül és magyarul is haver, meg persze finnül kaveri. (Az angol nyelvű wiktionary szerint a magyar és finn megfelelőt is a héberből eredeztetik.)
Bizonyára nem tévedek, ha az ÉN névmást az E! közelre mutató szóra vezetem vissza. Az n-hang fokozza a jelentést, így az ÉN = most nagyon ide a közelbe figyelj. A TE névmás hasonló, a t-hang távolító, ezért a TE = itt tőlem távolabb figyelj (azaz sajátmagad környékére). Timaru-Kast Sándor a Kelta magyarok, magyar kelták c. könyvében azt írta, hogy az én és az egy, a te és a kettő sok indoeurópai nyelvben közös eredetű szavak, a közelre és távolra mutatásból erednek. Pl. walesi kelta: mi / un és ti / dau.
|
A nyelvtanok kezdetei
Miért nevezzük igeszerűnek és nem igének az egyszavas „kijelentéseket”? Mert még szófajok sincsenek. Meg formálisan ezek nem is igék – sem az ősi J, sem a kozmopolita L / R igeképző nem működik még. Dehát miből gondoljuk egyáltalán, hogy egyszavas „mondatokkal” kezdődhetett a beszéd? Honnan tudhatunk bármit is a beláthatatlanul régi beszédkezdetről? A testi szervekhez hasonlóan, a beszédet is az evolúció komponálta. A részleteket pedig innen tudjuk: az archaikus nyelvtanok maradványai a modern nyelvtanok szerszámosládájában, ma is megvannak. Működnek is. Jes li haver tel-avivi = van nekem barát tel-avivi. Micsoda? A héberben is az i a melléknévképző? Nemcsak a héberben, hanem nagyon sok nyelvben – pl. a finnben: kári = körív („kör-i”).
ÉN és TE
Az „én” mássalhangzója igen sok nyelvben N, vagy váltóhangja az M. A „te” mássalhangzója T, vagy váltóhangja a D. A héber én = ani: „éni, énes”. Az előember / ősember minden cselekvést éncselekvésnek tartott. Ezt úgy kell elképzelni – s ma élő primitív törzseknél is van rá példa – hogy ha megfigyelnek egy medvét, azt mondják, hogy a medve „eszek, morgok, elmegyek”. A cselekvések tehát, a beszédfejlődésnek ezen a szintjén nem bomlanak az én / te / ő által kivitelezett akciókra, hanem azt valamely ÉN teszi-okozza. Ezzel szemben a „Te”? Annak sem a mostani volt az értelme. Hanem a befolyásolhatatlan „cselekvők”, ma azt mondjuk, az élettelenek, pl. víz, vihar, vulkán – a „lelketlenek”, vélem, pl. a rovarok – és a nagyon távoli dolgok. Egyszóval a Te, az a KÜLVILÁG volt.
Archaikus nyelvtani elemek akár a mai beszédben
Például a magyarban csak jelen és múlt időben ragozzuk az igéket, a jövő időhöz segédigét kell használni. Jövő idejű ragozás, az Ószövetség korában, még a héberben sem volt (másképp oldották meg). Jelen idejű azonban – ma sincs! A jelenidő kifejezésére folyamatos melléknévi igenévet használnak, ami elé a megfelelő személyes névmás kerül, így: én olvasó, te olvasó, ő olvasó. Az ÖNTUDAT ott kezdődött, amikor szétvált az emberi tudatban a megfigyelő-szenvedő személye a külvilág történéseitől - amik hatással voltak az énre, de ő nem befolyásolhatta azokat.
|
Hogyan alakult ki az emberi beszéd?
1. Ha az emberiség egy faj, akkor egy helyen is keletkezett (de nem AfrikábanJ) Milyen fejlődési fokon jelentek meg a beszéd kezdetei? A majomember még aligha beszélt tagoltan, csak olyanszerű „indulat kijelzéseket” adhatott, mint a majmok: 10-7 millió év, Barcelona és a KM-Rudi). Vagy az első előember már beszélt talán? (ez a Csád-tavi toumai, 7 millió év). Erre sem utal még semmi. Habár ez Afrika, de bizony mitőlünk jutott leJ. Az előemberi faj már alaposan elterjedt, az 1.8-2 millió évek távlatában nagyon sok lelete van – pl. Anatóliában (az se Afrika). Az egyetlen ismert ősember (a vöröshajú Samu, 1/2 millió év, aki naná, hogy a KM-lakó volt) - már biztosan beszélt. Azért biztos, hogy 2008-ban modellezték is és meg is szólaltatták a gégéjét: nagyon „mássalhangzósan” beszélt. Az ú.n. Homo Sapiens Sapiens (a Közelkelet alatt-fölött, 200.000 év) – már nem kérdés, hogy beszélt.
2. A 40.000 évvel ezelőtti beszédkezdet, mint “nagy kiugrás”, egy elavult marhaság – menjünk tovább. A hangulatból-hangoskodás és az ős-indulatszavak még ösztönösek (pl. amikor a libacsapat felszállni készülődik, órákig lármázik) – ezeknek a kezdetét nincs értelme keresgélni, mert sokkal előbb, nem az emberi lénynél kezdődtek.
3. Az IGESZERŰ egyszavak arról értesítik a környezetet (mindegy, hogy kit, mert még csak hormon-töltetből, ösztönösen hallatják), hogy mi is történik? Még azt se, hogy ki és mi „csinálja” (nincs alany), csak azt, hogy mi „csinálódik” (esik / dörög / elpusztul-megevődik – csak állítmány). Mivel az előemberek 2 millió éves koponya leleteinél már megvan a beszédközpont lenyomata (a Broca terület): valamilyen szinten az előember már beszélt.
4. A gége és a koponyaalkat változásai tették lehetővé az artikulált emberi beszédet. Értsd: a fog-ajakhangok és a „rendes” (lágy és zöngés) magánhangzók kiejtését. Tehát leszállt a gégénk, megváltozott (akaratlagosan irányíthatóvá vált) a légzésünk, mert ez kell a beszédhez! És eltűnőben (igaz, még ma is csak eltűnőben van) az előreugró állkapocs.
|
Hogyan alakult ki az emberi beszéd? Jó, de először azt nézzük, hogyan nem alakult ki? A hivatalos nyelvészet felfogása szerint a szavak a közösség által egyezményesen elfogadott jelentésűek: ha megegyeznek abban, hogy a tojás (lenti példám) legyen tusra, akkor az lesz. Vagy mukta. Vagy kalipu – szóval akármilyen hangokból összekarmolt akármi. Ezt az okfejtést a nyelvészek így fejezik ki: a szavak „üresek”: vagyis az adott közösség nélkül (egy másik nyelven) nem jelentenek semmit… (A cél: a természetes nyelvekkel egyenő ÉRTÉKRE emelni, „hitelesíteni” a közröhej műnyelveket is… a kis eszperantót? a fenéket: a LATINT ® az újlatinokat és ami a szókincsének 50%-ban szintén újlatin: a világhódító angolt.
Á-á-á, azért ez nem lesz jó, mert a hangutánzó szavak minden nyelven… akkor azok ne legyenek érvényesek, nem szabad kutatni őket és kész. (Mert akkor sose fog kiderülni, hogy minden nyelv minden szavának, valamilyen módon, hangutánzó az eredete. Sose fog kiderülni, hogy így alakult ki az emberi beszéd.)
Dehát a mama (magyar) és az ema (finn) is hasonlók… hú, ez nem lesz jó, hiszen a különböző nyelveknek sorozatban vannak hasonló szavaik – feltalálták a nyelvcsaládokat. Nyugi, a nyelvcsaládokon belül már lehetnek hasonlók. Ja, meg a szomszédból (egy másik néptől) is áthallhattak, eltanulhattak szavakat (egész szakmák szókészletét is… jól odafigyeltek, na és?). A szomszédban levők már nem muszáj, hogy a „mi nyelvcsaládunk” legyenek. Oké, így már kivédtük a szentséges görög-latin gigakultúrára leselkedő veszélyeket: neem, dehogy! A sémi nyelvekhez nem lehet közük semmiképpen – a sumér meg „senkié sem”. Sutyorgás: Azt se tudjuk, ki voltak a latinok – hogy léteztek-e egyáltalán? Dehogyisnem: a kicsi Latium lakói voltak a latinok, elhiheted! Dehogyis másolták, hamisították a latin nyelvet, ugyanmár!
Phu! Még mindig nem az igazi! A héber ima, a sumér ummu is mama. Mingyá, mingyá, gondolkozzunk – még valamit ki kell találni. Megvan: ezek a babanyelv szavai, tehát ezek is „általánosak”. Na végre! És akik mégis makacskodnak, hogy a szavak a „nyelvcsaládokon” kívül is tömegesen azonosak / hasonlóak? Befogod végre! Azok mind véletlen egyezések. Kétszáz, vagy kétezer? Akármennyi. Amit nem szabad vizsgálni, az semennyi.
|
Mi jut eszedbe elsőként a modern motor szóról? Motorbicikli. A törik-ről? Üveg (persze még sok minden: faág, törött kéz…). Morog? A kutya. Szóval ez – az ősnyelven – trr, mrr volt. Tudatosan ravaszkodik a hivatalos nyelvészet: hogy a hangutánzó szavakat nem is kell összehasonlítani, figyelembe venniJ. Mennyi minden jut öntudatlanul az eszedbe róluk, vagyis a TR és MR vázú szavakról? „Egy fél szótár” - bizony. Tényleg eszedbe jut 5-6 fogalom, de azokhoz jelenetek, tájképek, hogy mi minden volt ott a tájban, ahol „az” történt (ami előhozza az emlék-kapcsolatot) – talán az eső is esett. És ez mind tényleg eszünkbe jut? Nem pontosan, de a mrr-, trr-től egy fogalmi hálóban lebegünk, ahonnan bármikor kibukkanhat a "fél szótár". Így vagyunk BEHUZALOZVA az agyunkban. Nevezzük a motort… mondjuk a gyártó – akármilyen szava, rövidítése – nevén: Fiat. Mi minden fog ettől tülekedni az agyunkban? Hát semmi, csak (ha egyáltalán tudjuk, hogy az) a gyártó cég neve.
EZ a különbség a természetes nyelvek (amik ősember-kori hangok utánzásán alapulnak) és a mesterséges nyelvek között. Na, legyen a tojás neve, akármilyen hangokat összekotorva, mondjuk: tusra. Mi jut eszedbe róla? Semmi. Az, hogy ez egy hülyeség.
Ezen az alapon mondtam lentebb, hogy a VÍZ, az mindenesetre csobog. Én ezt vágnám rá elsőre, ha megkérdeznék, hogy mi jut eszembe. Még mi jut eszembe? Az, hogy a folyó ki-VETI, amit hord, elragad: VESI-VISZI (finn/angol/német): figyelj! a hangváltozási sor T ® D ® S/Sz ® Zs/Z. Az áramló víz egy rendszer, ami vezet, irányt mutat (héber „veszet”, „vezír”). Hja, meg az egész teremtéstörténet is eszembe jut, még a hópelyhek is az ablakon. EZÉRT tehetségesebb az, akinek TERMÉSZETES, vagyis gyöknyelv az anyanyelve.
|
Azt látom német, angol, francia anyanyelvű embereken, és még sorolhatnék másokat is, hogy amikor gondolkodniuk kell, mintha le lennének bénulva. Természetesen biztos csak rosszul figyeltem meg, vagy ha mégsem, akkor kirekesztő, soviniszta, magyarkodó, náci, stb. vagyok. Közben csak az van, hogy bizonyos nyelvek nehezítik az agyműködést, mert rengeteg felesleges plusz kell a nyelvi tehertételeik ellensúlyozására. A francia azt mondja: sud = dél, égtájként. Germán eredetű szóval. Utána azt mondja: austral = déli, latin eredetű szóval. Nincs kapcsolat. A német nem tud mit kezdeni a nyelvtanával, annyira bonyolult. Élőbeszédben kerülik is a der / die / das és a többi, hasonlóan gondolkodást igénylő szavak, vagy a ragok használatát.
|
A nyelvek valóban folyton változnak? Nem. A természetes nyelvek 1 és 2 szótagú alapszókincse, vagyis az 1 és 2 mássalhangzós vázak: NEM változnak. Azok a természetes nyelvek, amelyeknek sem a szókincsét nem bővítették kitalált szavakkal, sem a nyelvtani szerkezetét mesterségesen soha nem „formálták”. Csak a természet formálta őket…
A gyöknyelvészet (eddig kidolgozott része) a sémi és a ragozó gyöknyelveket kutatja. Az összes ragozó nyelv gyöknyelv volna? Nem – pl. a szláv nyelvek (az „óegyházi” belepancsolás óta) már csak voltak… Habár megfelelő kutatási módszerrel ma is „kicsomagolhatók” a gyökszavaik.
Mi értelme van ilyen élesen elkülöníteni a természetes nyelveket a mesterséges nyelvektől? A természetes nyelvek (és az anyanyelvi beszélőik) ÉRTÉKESEBBEK? Igen. Hiszti: „Ez lehetetlen, ez marhaság, akkor az egész nyugati világ nemhogy okosabb emberekből állna, hanem ellenkezőleg? Micsoda kirekesztés…!” Jól van, dühöngd ki magad, aztán kezdjél gondolkozni:
Minden szakmának van mesterséges nyelve, aminek szavait-fogalmait általában csak a szakmabeliek értik. (Másoknak nem is kell érteni!) A legcsupaszabb mesterséges nyelv a matematika. Lássuk: „A” egy bizonyos mennyiség neve. Amíg nem mondom meg, hogy az 2ooo, addig az A a világon semmit nem jelent. Jó, hát liter. Aha, de miből? Hát akvából. Az meg mi??? Latinul víz. Finnül kiveti-ves(z)i-vis(z)i. Angolul water, németül Wass(z)er (mint a finnJ. Oroszul voda. Az isten…… Na, akkor áradásról van szó? Ki mondta, hogy áradás? Egy helyen van, egy tartályban? Az nem derül ki kérem az A adatból. Még abból se, hogy víz, semelyik nevén a víznek... kivéve, hogy a matekban épp a latin néven definiálták. De bármi másnak is elnevezhették volna azt a vizet, bárhogyan összekarmolva a betűket.
Jó, de a víz csobog! MICSODA? Erről nem volt szó. Annyit tudunk, hogy A egy mennyiség, a lé meg víz, és hogy meg tudták mérni valahogyan, hogy 2ooo liter. Azt meg ki mondta neked, hogy csobog? Az agyam mondta: ami víz, az csobog. Akkor is, ha „kivül” nem hallom. De a mesterségesen buherált szavakból nem hallok és nem látok semmit. „A” a mennyiség, a lé a víz, kész. De nekem (az embernek) a „csobog” is! Arról pedig egész földtörténeti korszakok, tengeri sétahajózás, az Ördögárok (a Sas-hegy oldalán), szökőkútak, termőföldek öntözése, csatornatisztítás, szippantókocsi, és még mi nem? mind eszembe jut. Ki a sokoldalúbb, sokkal ötletesebb, tehetségesebb? Akinek gyöknyelv volt az anyanyelve.
|
Mi köti össze ezt az 5 gyöknyelvet? A korábbi (nem az itteni) táblázat közepén a HAL-HALOTT, mint csomópont. 1. A holttest ugyan nem egy állat, de hideg és kemény, mint a HAL (akár az élő hal…) A sumer és finn KU / magyar és akkád-héber hal-halál / sumér és héber dim-dám-dom (halott, vér, csend) / az akkád-héber met-máwet (halott, meghalás), ablu-ável (gyász) és kase (kemény, hideg) – keresztül-kasul szövik az 5 nyelvet. EGÉSZEN BIZTOS, hogy a sumér, a sémi nyelvek, a finn és magyar (a fejlődésük, a mai szerkezetük sorrendjében) mind az európai ősnyelv leszármazottaiJ. És az európai nyelvek zöme, az indoeurópaiak? Mivel az angol és újlatinok csak kreol (kevert) nyelvek alapján továbbfejlesztett mesterséges nyelvek – történeti összehasonlításuknak nincs értelme, a gyöknyelvészet nem foglalkozik.
Alapfogalmak összehasonlítása 5 gyöknyelvben: EMLŐSÁLLATOK
ló (hopp), kanca
|
0
|
anse-kur-ra
|
0 am-gan (kanca
|
sisu
|
szusz, szuszá
|
hevonen, tamma
|
szamár, kanca
|
0
|
anse (ez előnév)
|
am-gan (kanca)
|
iméru, atánu
|
hamór, aton
|
aasi, tamma
|
szarvasmarha
|
áb = tehén
|
gu(d), am (vad)
|
0
|
alpu, rimu (vad)
|
bakár = sz.marha
|
nauta (élvezet)
|
tehén / bika
|
gú(d)
|
silam/ȧb, sun (vad
|
0
|
arhu, littu /rimu,lu
|
pará / sor
|
lehme szonni/herke
|
bölény
|
0
|
alim = bölény
|
0
|
ditánu
|
reem, alim (erőszak)
|
(b-)píszoni
|
kecske / kos-bak
|
0
|
úz, udu-/ más-nita:kos
|
0
|
enzu
|
ez, izá (hn, nn)
|
vouhi/pukki kuttu
|
zebra ismeretlen
|
0
|
0
|
0
|
0
|
zebra
|
szepra (zebra)
|
elefánt (norvég?)
|
0
|
am-si
|
0
|
piru
|
pil
|
norsu, elefantti
|
birka, juh / kos
|
0
|
u8, udu, gukkal
|
0, karnu (szarv)
|
immeru, su’u
|
kevesz, ájil
|
lammas, pesszi
|
bárány
|
ganȧ(m)
|
más (gida), silá
|
uzu?
|
puhádu, urisu
|
kevesz
|
karitsa, vouna
|
nyúl (félős)
|
0
|
0
|
0
|
0
|
arnáv
|
jenis
|
egér / patkány
|
0
|
pes, kisi5 (is-is)
|
0
|
piázu / humsiru
|
achbár / hulda
|
híri / rotta
|
macska
|
0
|
sa-á (szép)
|
0
|
suránu (surran)
|
hatul (bepólyált)
|
kissza (vonszol?)
|
tigris (nagykutya
|
ka5 = róka
|
0
|
0
|
0
|
nameer (tarka)
|
tíkeri (tigris)
|
oroszlán
|
ur-gula (kutya-nagyszerű)
|
pirig, ur-a,
ur-mah, ur-duru
|
sarru = király
|
nesu, labbu
|
ȧrje, lȧví, szár: király, ore:letép
|
leijona (lévi?)
|
farkas (pusztít)
|
ka5 = róka
|
ur-bar-ra
|
0
|
barbaru
|
z’év
|
szuszi, hukka
|
kutya
|
0
|
ur, ur-dur
|
kalbu = kutya
|
kalbu, kalbatu
|
kelev, kalbá
|
koira (koiras=hím
|
róka
|
ka5 = róka
|
ka-a
|
0
|
selibu
|
suál (lopakodik)
|
kettu
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hasonlóságok: 1. Az akkád-héber „szusz” a ló (röhögés-szerű) horkantásait idézi. 2. A csökönyös szamár saját (magyar) rokonszava: szomorú. Hasonló értelmet hordoz a héberben a szamur = merev, leszögezett, hörcsög / szamír = drótszőrű. Sőt a héber hamór = szamár szó is, mert a hamúr = komoly, szigorú. 3. A kecske saját rokonszavai a kacs, koccan (a szarv). A sumér úz, héber ez, izá, az úz népnév – a magyar ŰZ, üldöz értelemre jut vissza, mert a kecske ugyancsak ÍZes zsákmány volt. 4. A kutya a kat(t): megfog, falka jelentést takarja, a sumér úr pedig (sok nyelven) fény-szúr-élénk-erő. De itt sokat lehetne még…
|
A sumér és akkád állatnevek, folytatás:
A sumér anše = szamár teljes bizonyossággal rokon egy sor indoeurópai (vagy ilyen nyelvekből eredő) szavakkal (latin: asinus, asellus, német: Esel, szláv: osel, stb.). Valószínűleg rokon a török nyelvek: eşek és mongol: ilžig szavaival.
Az akkád imêru a sémi ḥmr gyökből ered, ahonnan a nem-afrikai sémi nyelvek "szamár" szavai, de szerintem áttételesen a magyar szamár szó is, amit az olasz somaro-ból, végső soron latinból eredeztetnek. A latinról tudni kell, hogy a k-h-g és az sz-féle hangokat oda-vissza felcserélheti (görög Hél(iosz) = latin Sol = Nap; görög hepta = latin septa = 7, stb.) Nálunk teherhordó állatként szamár helyett inkább a ló és az ökör terjedt el. Ezért lehet esetlegesen idegen eredetű neve a magyarban.
Az akkád našru = sas minden sémi nyelvben megvan, sas és keselyű jelentéssel és a kopt: nošer = keselyű, sólyom is azonos vele; az akkád arû = sas eléggé hasonlít a némely indoeurópai nyelvekben meglévő megfelelőihez (PIE: *h₃érō = sas, ebből állítólag: német: Aar (és Adler), gót: ara, ír: irar, szláv: orol, arol, orjol és hasonló szavak).
A sumér-akkád rag-rag = raqraqqu = gólya a kelepelés hangutánzója, ma is használt megfelelői az arab: laqlaq, perzsa: lak-lak, török: leylek (a török szót "természetesen" máshonnan származtatják, mint az arabot és perzsát).
A sumér-akkád uz = uszu = liba, lúd eredetileg talán huz = huszu lenne? (Normál h-t nem feltételeznek egyik nyelvben sem.) A huz, huszu változattal azonosak lennének az indoeurópai nyelvekbeni guz, goz, gaz, torzulva -n- betoldással: Gans, stb. szavak. Ezek biztosan hangutánzó eredetűek.
A kur-gi = kurkû = kakas hangutánzó.
|
Csak egy közlemény.
ÉN NEM (a nevemen nem én, hanem csaló) van a Facebookon. Igen, 2007-8 körül tényleg beregisztráltam és fenn voltam, habár akkor is nagyon keveset írtam oda. Aztán néhány dolog nem tetszett és már semmit nem írtam. De évekig nem is jelentkeztem KI (azt se tudtam, hogyan kell). Múlt év őszén úgy tűnt (olyan emailes megkeresés érkezett hozzám), majd került fel az internetre a pontosan ugyanarra vonatkozó okirat is, amiből úgy láttam, hogy esetleg szavazási csalás történt (és történhet újra) a nevemmel. (Kettős állampolgár vagyok, de 4 éve már nincs lakcímem M.o.-on.) A sztori hosszas és mivel FIX bizonyitékom azért nincs... nem részletezem. Én egyáltalán nem szavaztam M.o.-on, már régen - 2ooo óta biztosan nem. Szóval, benéztem a Facebookba, hogy vajon ott mi folyik a nevem alatt? S láttam, hogy ahhoz nekem semmi közöm... Talán ez mégis egy másik K. Katalin? Elég ritka a nevem, de azért lehet belőle néhány... hm... a másik utcában? Ekkor egyetlen, nagyon távoli ismerősömnek írtam egy rövid hozzászólást a Facebookra: figyelj! az én nevemen (amit ő nem is írt már helyesen) - régesrég más firkál. Most már elegem lett: rendesen ki kell jelentkeznem a F.-ról. Jó, de hogyan? Utánanéztem: Download, stb. Kb. áprilisban ez megvolt, vissza is igazolt a Facebook, hogy tényleg kimentem.
DE a Facebook, az én emailemmel!! - mégsem enged "kiszabadulni" Mert azóta is napi szinten, naponta akár kétszer is:-), az egyetlen, 2o éves emailemre jönnek a Facebook "értesítései": Hogy én már (pl. ez tegnap jött) 81 bejegyzésre nem válaszoltam, stb.
Szóval nem adok tanácsot senkinek....:-))))).
|
Folytatás: Az Özönvíz kb. 3 ezer éven át száradt fel. Ez a populáció keletre (Kína), majd Mezopotámia felé is terjeszkedik, ahol a jövőbeli sumér nyelv ragozni kezd.
Európa ősnyelve (vele a KM nyelv) egyelőre ős-sémi típusú: egyszótagokat flektál (így: nyal, nyel, nyál, nyél, nyíl, nyől, nyúl) – de még nem ragoz. (Emiatt ne hívjuk egyelőre „ősmagyar nyelvnek”!) Ez az ősnyelv Dél-Európába, sőt Észak-Afrikába is, már régesrég lejutott. A sumér korban érkeznek a Közel-Keletre az őskelta (északi) típusú, jövőbeli akkádok. A ősfinn nyelvűek (mint nagyvadász populáció) pedig délről jutottak vissza a hideg északra.
A magyar nyelv ugyan a KM-ben volt és maradt őshonos, de a nyelvváltozatai, sok hullámban, már i.e. 5000-től szóródnak szét: északon a Távol-Keletig, délen a Földközi medencéjébe (pl. az etruszkok), valószínűleg Egyiptomig. Mikortól jogos ezeket „ősmagyar”, vagy magyarféle nyelveknek nevezni? A nyelvfejlődésnek attól a szakaszától, amikor az alapszavak már nemcsak 1, hanem főleg 2 szótagosak és a láncragozás is beindult már. Természetes, de ezt még a magyar (tévesen) gyök(szó)kutatók is helyesen tudják: eredetileg MINDEN képző és rag szintén a "suméros egyszótagú" szavakból származott.
|
Alapfogalmak összehasonlítása 5 gyöknyelvben: ÁLLATOK
Várnai segített értelmezni az ékírásos szótárak sok-sok furcsa szófejtését (kösz): “Valójában a sumér állatnevek azért nincsenek megfejtve, mert a többségük képjel eredetű, azokat meg lehetetlen kiolvasni. Így olyasmi állatneveket használ a sumerológia, mint: LU-GAL-TAR-MUŠ-EN = kakas (szó szerint: ember-nagy - tarka-hüllő-égi = király - tarkamadár). AN-ŠE-KUR-RA = ló (szó szerint: szamár-hegyi = hegyiszamár); UG-BANDA = leopárd, párduc (szó szerint: oroszlán-kisebb = kisebb oroszlánféle).”
A kék betűk héberben vagy torokhangú magánhangzók, vagy az újabb, a második h, k, t, sz és w betű. Mire jutottunk? Az állatnevek legtöbbjének nincs adekvát (megfelelő, egyszavas) sumér vagy akkád fordítása. Ez azt jelenti, hogy – ha léteztek egyáltalán – nem ismerjük a közismert állatfajok, stb. nevét. Felmerül a kérdés, hogy ez csak az ékírások megfejtésének nehézségeire utal? Vagy inkább arra, hogy a sumér és az akkád nem is voltak természetes nyelvek, hanem összeszerkesztett-magyarázgató (közlekedőnyelvnek szánt) műtermékek.
MAGYAR
|
SUMÉR Glosbe
|
SUMÉR Labat
|
AKKÁD Glosbe
|
AKKÁD Labat
|
HÉBER
|
FINN
|
bogár (héjas)
|
0 szárnyas
|
harub, uh(u) ált.rovar
|
0
|
kalmatu (rovar)
|
hipusit harbe:sok
|
kuori-aninen
|
lepke, pillangó
|
giris = lepke
|
giris
|
0
|
lam-mar, kursiptu
|
parpár (prr-prr)
|
perhonen (ördög?
|
kukac (dug)
|
0 kígyó
|
sarin, zibín
|
0 akálu (megevő
|
munu, nappillu
|
toláȧt, achál (ette
|
mato, toukka liero
|
hernyó
|
0
|
zana, zibin, kisim
|
0 dig (bök, ás)
|
munu, nappillu
|
zahál (kúszik)
|
toukka, mato
|
féreg
|
0
|
uh, sarin
|
0 abatu (elront)
|
kalmatu
|
tolaát, rima
|
madot = férgek
|
tetű (kín?)
|
0
|
uh, uhu
|
uplu = tetű
|
uplu, mutqu
|
kiná, (növ) kimá
|
tei
|
bolha
|
0
|
uh, uhu
|
0
|
pursu’u (üldöz?)
|
par’us
|
kirrpu (csípős)
|
poloska (behatol
|
0
|
0
|
0
|
0
|
pispes poles
|
lude lutikka ringyó
|
kullancs
|
0
|
0
|
0
|
0
|
karcijȧ (vakarás)
|
pútiainen
|
hangya falaz húz
|
0
|
kisi
|
kulbabu =hangya
|
kulbabu
|
n’malá
|
múrah-ainen
|
szúnyog fülke sír
|
0
|
num-mud
|
0
|
asturru
|
jatus
|
hüttünen, itika
|
légy (kerepel?)
|
0 kerget, űz
|
num, nim
|
0 szárny, kicsi
|
zumbu (zümmög
|
zvúv (zúg)
|
kerpenen
|
skorpió
|
0
|
gir(-tab)
|
0
|
aqrabu
|
akráv (kiirt)
|
skorpioni
|
pók csillag kalitka
|
0
|
0 as?
|
0 kakkabu
|
0 ittutu?
|
akavis, as: moly
|
hemehekki lukki
|
méh (ízes anyag)
|
0
|
num-lál
|
0
|
nuptu (neft?)
|
dvóra (‘beszél’)
|
mehil-einen
|
darázs (szúró)
|
0
|
num-i-nun-na
|
0
|
adamumu
|
cir’á (szúró fájó)
|
ampiainen (lövő
|
Összehasonlítás: 1. A bogár sumér megfelelője: harub esetleg rokonszava a héber harbe = sok – szónak. 2. Ugyancsak bizonytalan a héber kiná = tetű és magyar kín rokonsága. 3. Az akkád a héber elődnyelve, ezért nem csoda, hogy a par’us = bolha és akráv = skorpió szavaik azonosak. 4. Biztosan rokonszó a magyar poloska és a héber poles = betör, behatol. 5. Lehetséges, hogy a héber cir’á = darázs rokonszava a magyar ’szúró’ szónak.
|
hal (dagad, dög)
|
ku6 = hal
|
ku = hal
|
nunu (leng, ring
|
nunu
|
dȧg (dug:halászik
|
kalȧ
|
halál, halott
|
ú: alvás, dim, adda: holttest
|
bad= üreg, halott
|
mátu, dáru, kasu, ablu, libbu
|
|
mávet, met, kase, ável, dám / dom
|
kuolema, kuollut
|
veréb (vesszőn?)
|
0 szárnyas
|
0
|
0 issuru: madár
|
0
|
dror
|
varpunen
|
rigó (fekete)
|
0
|
bur-gestin musen
|
0
|
issur karáni
|
kichli, saharur
|
rastas (lintu)
|
fecske (pészah)
|
0 madár
|
sen-musen
|
0
|
sinuntu
|
sznunit (szűri)
|
peeszkünen
|
galamb
|
0 madár
|
tu-musen, tu-hu
|
0
|
summatu
|
joná
|
kűhkü, pulu zavar
|
kakas (dar: tarka)
|
0 madár
|
dar-(lugal)-musen
|
0
|
tarlugallu
|
tarnegol
|
kukko
|
tyúk
|
0 madár
|
dar-hu, dar-musen
|
0
|
ittidu, kurku
|
tarnególet
|
kana (angol: hen)
|
csirke (pörgő)
|
0 kicsi, madár
|
kur-gi-hu (tyúk is
|
0
|
0
|
pargit
|
kananpoika, tipu
|
liba
|
0, gúnár
|
uz-musen, uz-hu
|
0
|
0, gúnár
|
avaz, avazá
|
hanhi, uros (gúnár
|
kacsa / gácsér
|
0
|
uz-turmusen=bibe
|
0
|
paspasu (sáp-sáp)
|
barvȧz, barvazá
|
ankka, sorsa (vad
|
gólya (kelepel)
|
0
|
rag-rag-musen
|
0
|
igiru, raqraqqu
|
haszidá
|
haikara (nagypálca
|
sas
|
0 madár
|
zarah-/a-musen, á-hu
|
igirú
|
nasru, aru
|
neser, ájit
|
kotka (le-vág?)
|
sólyom (vándor)
|
us2: űz, követ
|
sur-du-musen
|
sadu, daku (űz öl
|
surdu
|
bȧz (rabol)
|
(mútto) haukka
|
béka (kétéltű)
|
sag
|
ne-za-za= kecskebéka
|
0
|
musairanu
|
cfardéa
|
sammakko: béka
|
teknősbéka
|
0
|
balgiku, nigbunna
|
raqqu, seleppu
|
seleppu
|
cáv (dagadt)
|
kilpikonna (pajzs)
|
gyík (djik, surran
|
0 kígyó
|
eme-sid?
|
0
|
suráru?
|
letaá (הא)
|
sziszilisko
|
kígyó (surran)
|
mus = kígyó
|
mus
|
seru = kígyó
|
siru
|
nahás
|
keerme (körös)
|
FONTOS! Melyik ősibb: a K, vagy H hang? Melyik nyelvnek ősibb a hangállománya és a ma is használt alapszavai: a magyar, finn, héber, vagy a sumér nyelvnek? A KL / HL és KLL / HLL továbbá a DG gyökről lesz szó.
A héber kalá = pusztulás, halál = üreg, holttest, el-hull-ott, meggyilkolt. A finn kalá = hal. A partra vetett, vagy kifogott hal hamar fel-dagad, magyar: dög. A héber dȧg = hal, dug = halászik ® Dég (egy halászfalu). A magyar duga szó a lehalászás céljából elrekesztett patakágat jelenti. A SUMÉR KU = hal igazi ősi szó. Az L igeképző előtt még igeszerűnek sem nevezhető – valami tárgyszerű merev dolgot jelentett. Mint a KŐ? Vagy pl. halott halat. A finn kú = HolD – holT-tá válik, de újjászületik minden hó-napban.
Sok-sok hasonló párhuzamot találhatunk e négy nyelv között (mert az akkád-héber kvázi ugyanaz), de talán ez a gyökcsoport a legszemléletesebb. E 4 nyelvnek – és leszármazottaiknak, vagyis Eurázsia összes nyelvének – közös volt az őse. A legrégibb rétegből lett az egyszótagos (kínai, éneklő) nyelvtípus. Jött egy jégkorszak (még nem az utolsó), ilyenkor az északi populációk mind délebbre húzódtak. Mivel a KM a jégkorszakok idején is élhető maradt, onnan soha nem húzódott le mindenki – maradtak is. A jégkorszakok felmelegedését (interglaciális) az Atlanti-óceán betörése és hatalmas árvizek szokták követni. Az egy-szó-tagos, még nem ragozó (képző és rag ekkor még ugyanaz) ősnyelv is lejutott délre. Mezopotámiát azonban elöntötte az Atlanti beáramlás (11 ezer év, az utolsó Özönvíz). Így az „egyszótagos-még-nemragozó” nyelvűek először valszeg az Indusvölgyben ütöttek tanyát. Az Özönvíz kb. 3 eze |
Tovább folytatom, állatnevek.
Az akkád labbu = oroszlán megfelelői egyes sémi és indoeurópai nyelvekben is megvannak, (labu'a; leó(n), lev, Löwe, lion, stb. alakban). Az indoeurópai kapcsolatot persze illik "ki tudja miért és hogyan és honnan" címkével ellátni, nehogy sémi eredetet kelljen feltételezni.
A kot-, kat- = a házimacska vad ősének afrikai eredetű neve; ez megtalálható a sémi és indoeurópai nyelvekben. Nem néztem utána, de elképzelhető, hogy a magyar kandúr is ebből ered, az -(ú)r ez esetben a hímneműség jele, a katúr, kadúr viszont a magyar nyelvben nehezen kimondhatónak számít, ezért kap -n- vendéghangot. (Hangsúlyozom: az előző mondat feltételezés). A sumér sza-a = macska rokonszava lehet talán a kopt: šau = kandúr.
Az egér jelentésű sumér és akkád szavak (peš; piâzu) talán rokonok a magyarban a = poc(ok) szóval?
A disznó jelentésű sumér / akkád šaḫ(û) -ról egyből a német: Sau = angol sow = 'koca' jut eszembe. A német: Schwein, szláv: szvinja, és ezekkel rokon indoeurópai (eredetű) szavakat a proto-indo-európai: *suH- = disznó, sertés szóra vezetik vissza, ami feltűnően hasonlít az említett šaḫ -ra.
|
Ez telitalálat volt, János, így igaz. Mellesleg (vagy szándékosanJ), rávilágítottál egy nagyon fontos dologra. Kibukkant, mi a különbség a hivatalos összehasonlító történeti nyelvészet és az összehasonlító történeti gyöknyelvészet között. Az, hogy a gyöknyelvészetet ’nem érdeklik’ a szomszédból érkező jövevényszavak és a (modern kommunikáció által) az egész világon elterjedő VÁNDORSZAVAK sem.
A gyöknyelvészet a TERMÉSZETES NYELVEK történeti fejlődésével foglalkozik. A többivel nem. (Itt jön a kérdés: „minek is különítsük el a természetes nyelveket?” – „az valami más? értékesebbek?” –IGEN, AZOK – de először…) Hogyan lehet egyáltalán kiszűrni az elmászkált és főleg a művileg összepancsolt szavakat? – hiszen már az ókori nagybirodalmak is így igyekeztek adminisztrálni (és összetartani) a többnyelvű gyarmatokat? A definíció végzi el a szűrést is: Gyöknyelv az, amely szókincsének legnagyobb része flektált gyökszavakból (pár, per, pér/hal/, pír, por, pór, pör, püré) és azok SZÓBOKRAIBÓL áll. Vagyis: ha egy magyar szónak nincs gyökszava, pl. jámbor – nincs „jám”, flektálva meg (jem, jim, jöm…) pláne nincs, akkor az nem eredeti magyar szó… Micsoda? Dehogynem. Ja, esetleg összetett szó: jó+ember? Igen, az lesz. Más példa: gyász és gyűszű. Megpróbáljuk behelyettesíteni az összes magánhangzónkat: a, á, e, é, i, o, ö, u, ü. Látjuk, hogy a gyűszű nem flektált változata a gyász-nak – más szó meg nincs. Tehát ezek (nagyon régiek ugyan) csak jövevények. A hivatalos nyelvészet szerint az ’ótörök’-ből. És az mi(k)? Ismerjük a feltételezett ótörök nyelv-ek szókincsét? A nyelveket sem, nemhogy a szókincsüket. De térjünk vissza a gyöknyelvészethez: amit nem tartunk eredeti magyar szónak, azt már ne is hasonlítsuk össze semmivel? Dehogynem. Pl. a gyász a héber goszesz = haldoklik rokonszava. Na, most már el lehet dönteni, hogy a gyász héber eredetű? Az ottani gyök-viszonyokat is áttekintve – csak azt lehetett eldönteni, hogy se nem héberJ.
|
A farkas kapcsán említett nyelvek említett szavai nagytöbbségükben NEM azoknak a nyelveknek a saját, eredeti szavai, hanem sok esetben átvételek egy másik nyelvből, így nem vonatkozik rájuk az F-nek válóhangja-e a W és egyéb hangszabályok. Kölcsönzött szavaknál, de sokszor egyetlen nyelv több nyelvvé "szétfejlődésénél" is gyakori, hogy hangkategórián belül szinte bármilyen hang előjöhet. Ebben az esetben a B, P, V, F, W egymással azonos hangkategóriában van, az R, L szintén.
|
A lenti hozzászóláshoz: olyan nyelvekről, amiket egyáltalán nem ismerek,én nem alkotok véleményt (mert a tévedések száma nagy és elkerülhetetlenek).
Csak egy dologra reagálok: Az F-nek soha nem lehet váltóhangja (vagy kereszt- hangváltozása) a W! Ami valójában átmenet a magán és a mássalhangzók között: O/U/W! triász.
Az F-et csak P vagy a B / V válthatja fel. De az, hogy a W miért nem, egy önálló fejezet a gyöknyelvészetben, vagyis több oldalas magyarázatot igényel.
|
Visszamennék még az előző táblázatokhoz. A növényeknél nem találtam magyarral egyezést. Az állatoknál a sumér ur-bar-ra = akkád barbaru = farkas; ur = kutya; bar = idegen, ellenség. Ez a szó nem idegen: a görögök hívtak barbár-nak sokmindenkit. Azt tanultuk, hogy a görögből magyarázva ez "szakállas"-t jelent, itt most látható, hogy nem görög eredetű a szó és van egyből érthető jelentése! Csak akkor oda a "minden kultúra az ókori görögökkel / rómaiakkal kezdődött" mítosz ...
A farkas néhány nyelvben: szláv: v(o)lk; germán: wolf; szanszkrit: vrika; litván: vilkas; óír: fáel; oszét nyelvjárási: biræǧ. A török nyelvekben: böri és hasonló alakú; a finnugor mari nyelvben: pire; mordvin nyelvekben: ver'giz, vr'gaz; a kaukázusi csecseneknél: borz. Az indoeurópaiak a saját szavaikat egy wl- gyökre vezetik vissza, ami annyit jelent: ölni. Higgyük el nekik, hogy nincs összefüggésben a fenti felsorolásban az indoeurópai szavak és a nem-indoeurópai szavak, a magyar öl, sem pedig a sumér bar között? (folyt. köv.)
|
Alapfogalmak összehasonlítása 5 gyöknyelvben: SZÍNEK
A sumér nyelv hangállománya még ma, 2017-ben, sem pontosan megfejtett, szavainak megfejtése még kevésbé, ezért az „alapfogalmak” összehasonlítása csak informatív. (Nem tudományos értékű.) Megállapítjuk, hogy színnevek ugyanúgy elvont fogalmak, mint a számnevek: ősszavak tehát nem lehetnek. Eredetük mindig színes objektumok felemlítése volt. Ez az oka annak, hogy a gyöknyelvekben (amiknek eredete közös) általában a színek sem rokonszavak.
MAGYAR
|
SUMÉR Glosbe
|
SUMÉR Labat
|
AKKÁD Glosbe
|
AKKÁD Labat
|
HÉBER
|
FINN
|
piros (pír)
|
0
|
si4, su4, sa5
|
russu, pelu (red)
|
pilu L/R hangv.
|
adom = piros
|
punainen, puna-
|
kék
|
asbu, etutu: homály
|
za-gin- (?)
|
samu, tamtu (sea)
|
takiltu
|
kahol = kék
|
sininen, sini- (kék
|
zöld (düh, vihar)
|
0 gis (fa)
|
sig7 (sárga is)
|
warqu zöld/sárga
|
sragu (sárga is)
|
jarók = zöld
|
vihree, viher- zöld
|
sárga (irígy)
|
0
|
sig7 (zöld is)
|
warqu zöld/sárga
|
sragu (zöld is)
|
cahóv = sárga
|
keltainen, kelta-
|
fekete (nyugvó)
|
salmu
|
gig, ge (éj is)
|
salmu (béke)
|
salmu
|
sahór = fekete
|
musta = fekete
|
fehér (fény)
|
immaru, nuru
|
azag, ku-an
|
pesu
|
asakku
|
laván = fehér
|
valko- inen=fehér
|
barna (meleg)
|
salamu (feketít)
|
más-si
|
napaxu (égett)
|
0
|
húm (hom: meleg
|
ruszkéa (vörösses
|
lila (orgona)
|
0
|
0
|
russu, pelu (red)
|
0
|
szagol (igenJ)
|
líla (lilja: liliom)
|
narancsszín
|
0
|
0
|
russu, pelu (red)
|
0
|
katom =narancss.
|
oranssi
|
szürke (égbolt)
|
etutu, asbu (sötét
|
gug=szürke kékes
|
samu
|
0
|
afor, samáim= ég
|
harmá = szürke
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Konklúzió: 1. A magyar piros és az akkád pelu rokonsága lehetséges, de nem bizonyított.
2. A kék, a „halottszín”, rokona a héber kahol-nak. Ezt a magyar kehes (ló) és a köhögés (tüdőbajos) szavak támasztják alá, amiknek szintén van a héber rokonszavuk. A kék szín megihletője azonban elsődlegesen nem a halál, hanem az égbolt és a tengerek kéksége volt - méghozzá együttesen. Bizonyítás: a héber máim = víz, vizek (csak többesszáma van). A s’-, se-, sa- előjáró értelme pedig: olyan, mint… A samáim = égbolt tehát, szószerint, „mint a vizek”.
3. A sraga a héberben is megvan, de ott gyertya / lámpás az értelme. Akkor a magyar sárga meg az akkád sraga = zöld / sárga szín-nevek rokonszavak volnának? Valami nem stimmel… az, hogy nincs több, hasonló szó – sem a magyarban, sem a héberben – s ahol nincs, ott valószínűleg jövevényszó. A magyarban színnév, nem pedig lámpás. De nem kettős színnév (mint az őszi lomb) hanem csak sárga.
4. Lila. Eredete, sok nyelven a lajla = éjszaka szó. Csak értelmi (és nem alaki) rokonszava a héber szagol! = lila. A közös emlékezet a többféle lila színű virág (orgona, viola), amik mind szagosak is.
5. A fekete nem sötétséget – hanem az éjszakai nyugalmat idézi: héber salom, arab szȧlem = béke.
|
[473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
| | |