Új bejegyzés Frissítés

2024.12.05. 14:23 krizsakata

A tartalom ugyan nagyjából megfelel a héber betűk jellemzésének, DE EZT A SZÖVEGET - IGY - NEM ÉN (nem a Gyöknyelvészet eredeti szerzője: Krizsa Katalin, szül. 1944 július 3.-án Budapesten) nem én IRTAM!!! 2018.01.09 14:21 Krizsakata „ 8. H hang. A héberben ez is kétféle hang, de itt betüjük is kettő van. A “normál” H értelem hordozó (gyökképző) őshang: ח (het). A lágy H viszont félmássalhangzó (mint a J) – és alig halljuk: ה (hé). Gyakran előragként szerepel: mint egybeirt határozott névelő (a, az) / kérdőszó (-e? vajon) / és  nyelvtani jelenségek (múltidejü igemódok) főszereplője. A két H-t nem lehet felcserélni.   9. K és K/Ch. Két külön betüjük van. Az ősi K a ק  (kuf a neve). A váltóhangnak csak egy közös betüje van: כ (kaf), ami gyakran „köhögős-kinos” értelmet hordoz. Nem szabad felcserélni őket. A כ a héberben általános viszonyitó előrag is: mint, olyan, ahogy, amikor, amerre, stb. Kitalálod, mitől lett a különböző nyelvekben Cézár a Készár? (A héberכ  és a latin C tükörbetük – de a két nyelv irásiránya is forditott:-). 10. L: ל  (lamed). Magyar Ly-os szavak rokonait (más nyelvekben is) leginkább L-et vagy Li/J-t (és nem J-t) tartalmazó szavaknál találjuk. De ehhez idegen nyelv se kell, a magyar tájszólásokban is: folyik → folik, mély → mél, kölyök → kölök, hülye → hüle, lyuk → lik, luk. Az L a legelterjedtebb kozmopolita (rengeteg nyelvben meglevő) igeképző. Héber előragként a jelentése: -ra, -nak, -hoz(zá), -ig és a -ni (főnévi igenév képző a héberben). Szó-, vagyis gyökkezdőként viszont, a többi mássalhangzóhoz képest, szerény a szóállománya.   11. Az N is őshang: נ és a ן (nun) A betü csak egy, de a szavak végén lenyúló alakot kap. Az N indulatszavak mássalhangzója (na!, ne!, ni!, no!) / a mozgás és növekedés gyöke / és nyelvtani (müveltető, részben a visszaható) igemódok fontos előragja. Az N és későbbi hangváltozása, az M, nagyon sok nyelvben az énfogalmat fejezik ki. Ny betü nincs a héberben. És a kiejtésben? A héberben nem találok, de magyarban (vogulban?), eredetileg a Ni/J állithatta elő, a nyil, nyilik. 12. Az M az ősi N késői hangváltozása: מ és szóvégi ם (mem). Ez is csak egy betü, de szavak végén begömbölyitik. A héber ma ze? (hoppá!) = mi ez? Szó- (gyök)kezdőként magyarban a “ma” (mi-kor mi-t csinál?), héberben (ahol szárazság van) a “viz”, finnben (ahol köröskörül viz van) a “föld”, vagyis a mindig legfontosabb tájékozodási szempontokat jelenti. Előragként -tól, -től, -ból, -ből az értelme / továbbá a nyelvtani (jelenidős, nyomatékos) igemódok legfontosabb előragja → emiatt lett a leggyakoribb hang a héber szótárban.

2024.11.29. 12:57 Krizsa Katalin Ilona

Ismét megirom ide: A fenti cikkrészletet természetesen nem én irtam  - mert arabul egy szót sem tudok. Finnül sem hasonlithattam össze magyar szavak százait-ezreit ( mint ahogy a MÁSODIK PROFILOM (az MI segitségével) TETTE, mert: finn szótáram ugyan van, de egyáltalán nem beszélek-olvasok-irok FINNÜl sem.  Aha! Hogy ÚJRA töltsem ki a "valódiságom" tesztjét, mert hibás a kódom? Persze hogy hibás, hisz a Krizsa Katalin névből egy másik PROFILT is kreáltak - már több éve. És az tényleg nem én vagyok. Na jó, egyszer ezt is megteszem, de TÖBBSZÖR NEM!

2024.11.29. 11:17 Krizsa Katalin Ilona

A fenti cikk-részletet TERMÉSZETESEN nem én irtam, hiszen arabul egy szót se tudok.  2016.08.23 01:29 varnai „ A magyar szókincs nagyrésze, eddigi vizsgálataim alapján a nyelvek közül egyedüliként, jelentésében egészen az egyes hangokra visszabontható. A toldalékolásnál is elég 1 hanggal bővíteni a szót, hogy abból újat kapjunk. Például hozom fel a BOSZORKÁNYOS szót, ez felbontva: bo > bosz > boszor > boszorog > boszorgó = boszorka > boszorkány > boszorkányos. Mindig csak 1 újabb hangot adtam hozzá, volt ahol ehhez segédhang (kötőhang) is kellett (mássalhangzók közé). Tehát így képeztem a szót: BO + sz + r + g + a + ny + s. Nem itt tér el a magyar és a héber / sémi szóképzés? Az interneten olyan példákat mutatnak sémi nyelvekből (konkrétan héber és arab szavakat láttam), hogy a mássalhangzóváz ugyanaz, miközben a magánhangzók változnak, a keletkező szavak jelentése pedig azonos fogalomkörben mozog. Arab példával az angol wikipedia ezeket írja (k-t-b = írni, stb.): "katabtu 'I wrote' kattabtu 'I had (something) written' kātabtu 'I corresponded (with someone)' aktabtu 'I dictated' iktatabtu 'I subscribed' takātabnā 'we corresponded with each other' aktubu 'I write' ukattibu 'I have (something) written' ukātibu 'I correspond (with someone)' uktibu 'I dictate' aktatibu 'I subscribe' natakātabu 'we correspond each other' kutiba 'it was written' uktiba 'it was dictated' maktūb 'written' muktab 'dictated' kitāb 'book' kutub 'books' kātib 'writer' kuttāb 'writers' maktab 'desk, office' maktabah 'library, bookshop', etc."

2024.11.24. 10:23 Krizsa Katalin Ilona

Krizsa Katalin Ilona (a valódi:-). A fenti összefoglalást ugyan nem én irtam, de hiteles - egyetértek vele. (2o24. november 24-én.) Viszont MEGINT NINCS, az MI-nek hála (már vagy TIZEDSZER törölték az EMAILemet. Tehát most sem tudtok válaszolni senkinek.  2018.01.01 06:41 Krizsakata „ ÖSSZEFOGLALÁS: a gazdag PC / PCs / FCs gyökváz tanulságai. A magánhangzókkal feltöltött gyökszavak minden?... nagyon sok természetesen fejlődött nyelvben genetikusan öröklődő környezet-ismeretet, s a beszédünkben rokonszavakat „cipelnek”. Nincsenek tehát véletlen szó-hasonlóságok. A legtávolabbi nyelvek között sincsenek. A „nyelvcsaládok” 1-2-3 ezer éves ősnyelvekre való visszavezetése (mivel a nyelvek eredete nagyságrendekkel régebbi), a 19. századi naiv feltételezéseken alapult. De ez ma már, amikor bőven eleget tudunk a nyelvekről (is, a genetikáról is), a hivatalos történeti nyelvészet részéről szándékos megtévesztésnek minősül.  Mi az oka a hivatalos nyelvtudomány takarását felhasználó, kitartó, makacs megtévesztésnek? 2000 éve ugyanaz: a „fél világot” gyarmatositó Róma után a nyugateurópai, immár az egész világot gyarmatositó, de mindössze egyezer éves „indoeurópaiság” tekintélyének, azon belül a NYELVEIK felsőbbrendüségének elismertetése. Ezt a célt pedig a 19. század óta a KM-ősnyelv fenyegeti leginkább. A nevesincs ős-KM populáció. (Tóth Imre: „Nem jöttünk mi sehonnan”.) Krizsa: ...csak mentünk – valóban innen szóródtunk Észak-Afrikába, majd Ázsiába sokfelé, s egy részük visszafelé is.

2024.11.24. 10:23 Krizsa Katalin Ilona

Krizsa Katalin Ilona (a valódi:-). A fenti összefoglalást ugyan nem én irtam, de hiteles - egyetértek vele. (2o24. november 24-én.) Viszont MEGINT NINCS, az MI-nek hála (már vagy TIZEDSZER törölték az EMAILemet. Tehát most sem tudtok válaszolni senkinek.  2018.01.01 06:41 Krizsakata „ ÖSSZEFOGLALÁS: a gazdag PC / PCs / FCs gyökváz tanulságai. A magánhangzókkal feltöltött gyökszavak minden?... nagyon sok természetesen fejlődött nyelvben genetikusan öröklődő környezet-ismeretet, s a beszédünkben rokonszavakat „cipelnek”. Nincsenek tehát véletlen szó-hasonlóságok. A legtávolabbi nyelvek között sincsenek. A „nyelvcsaládok” 1-2-3 ezer éves ősnyelvekre való visszavezetése (mivel a nyelvek eredete nagyságrendekkel régebbi), a 19. századi naiv feltételezéseken alapult. De ez ma már, amikor bőven eleget tudunk a nyelvekről (is, a genetikáról is), a hivatalos történeti nyelvészet részéről szándékos megtévesztésnek minősül.  Mi az oka a hivatalos nyelvtudomány takarását felhasználó, kitartó, makacs megtévesztésnek? 2000 éve ugyanaz: a „fél világot” gyarmatositó Róma után a nyugateurópai, immár az egész világot gyarmatositó, de mindössze egyezer éves „indoeurópaiság” tekintélyének, azon belül a NYELVEIK felsőbbrendüségének elismertetése. Ezt a célt pedig a 19. század óta a KM-ősnyelv fenyegeti leginkább. A nevesincs ős-KM populáció. (Tóth Imre: „Nem jöttünk mi sehonnan”.) Krizsa: ...csak mentünk – valóban innen szóródtunk Észak-Afrikába, majd Ázsiába sokfelé, s egy részük visszafelé is.

2023.02.22. 15:52 Krizsa Katalin Ilona

A lenti Idézett hozzászólás 13 sorának elemzése. Az 1. sor a Hun gár Ha Hungár cimű könyvem II. kötet, 65o-1 old. / és a Gyöknyelvészet II. kötet 662-4 oldalán levő táblázataimból kiszedett szavakat tartalmaz.  2. sor. Finnel én ált. nem (csak ritkán, elvétve) hasonlitottam össze egyes magyar szavakat - az LP gyökszavait sem. A 3-4. sor dőlt betűs részét (hipp-hopp!) nem én irtam:-).  Az 5-9. sor csak az egyik (TESZ) etimol. szótárból vett idézet... Arra én már nem emlékezhetek, hogy a 14 éves kutatásaim alatt mely etimológiai szótárból, miket idézhettem én is. DE sem ilyet, hogy "ural kori szó" (mikor azt se tudom, milyen nyelveket sorolnak ebbe a korba) / olyat sem, hogy *lopata - mert a kikövetkeztetett szavakat, mivel nem tartom őket hitelesnek, sose vontam bele a kutatásaimba. Ugyanez vonatkozik az óegyházi, horváth-szerb, szlovák elnevezésekre - amely nyelveket annyira sem ismerek, hogy meg tudnám különböztetni őket - ilyenekkel én sose foglalkoztam.  A 1o-11. sor. Ezt nem én irtam (sehol). 12-13. sor. Ezt sem én irtam. Nem is ismerem a nyelvjárási "laponya" szót. Biztos, hogy nem használtam az "állattani szakszó" kifejezést sem.   2014.11.12 15:10 Kati „ Gyöknyelvészet, a magyar LP váz gyökszavai: lap, lapu (levél), láp, be-lep, meg-lep, lép, lép (testrész), lop, lup (hurok). LP-LP/F: lappang, leffentyű, lappantyú. Finn LP és L-PP váz: lape = lap, lapos, síma felület, lapio = lapát, ásó, lapa = lapocka, evezőlapát, lappu = papírlap, folt, tapasz, lappá = húz, rak, töm, tódul („rálapátolódik”). Héber L-P/F váz: lip = rost (pl. szőr), lup = hurok, konytvirág, lapid = láng, lepet = körítés, L-PF: lapuf = körülcsavart, ráerősített (a lapát!).   Közös értelem (nem kell szomszédság sehonnan): hopp-lopp! hangutánzó. Már úgy születtünk, hogy értjük... TESZ, magyar etimológiai szótár: Lap Vitatott eredetű. 1. Ősi, uráli kori szó. Egy *lapp ’felület; lapos, sima; lapos lesz’ jelentésű... vö. még: lapos. 2. Belső keletkezésű szó, szóelvonással keletkezett a lapos melléknévből. Nyelvünkben elsődleges jelentése ’kardlap’ volt, csak a 18. sz.-tól kezdték el a’könyv oldala,’’kártyalap’, ’újság’ jelentésben... A szót a nyelvújítók terjesztették el. Nyelvújítás kori származéka a lapoz ige. Láp Ősi, finnugor kori szó. A feltehetőleg *l pp hangalakú finnugor előzmény’kidöntött fa, úszó törmelékfa’ lehetett. ... ebből metaforikusan fejlődött a mai jelentés. Lapály Származékszó, lapos szavunk uráli kori *lappz ’felület; lapos, sima; lapos lesz’ jelentésű alapszavából jött létre az -ály névszóképzővel. Lapát Szláv jövevényszó, óegyházi szláv lopata ’lapát, ásó’, horvát-szerb lopata ’lapát; evező lapátja’,szlovák lopata ’lapát’, orosz [lopata] ’ugyanaz’ (hogyhogy??). A szláv szavak szóvégi a hangzója úgy maradhatott el nyelvünkben, hogy birtokos személyjelnek fogták fel (ne már...). Lapít ...lapos szavunk uráli kori *lapp ’felület; lapos, sima’ alapszavából jött létre a valamilyenné válást kifejező... -ít képzővel. Elsődleges jelentése ’lapossá tesz’, jóval később ’meghúzza magát’. A szótő legrégebbi származéka a nyelvjárási lappan ’meglapul’, korai származékai még lappang,  lappad, lapul. Lapocka Szláv jövevényszó, vö. szlovák lopatka, orosz.... Ősszláv előzménye a ’lapát’ jelentésű *lopata. A magyar szó ebből -s névszóképzővel jött létre. A szótő legrégebbi származéka a nyelvjárási laponya ’lapály’ későbbi lapály. Lappantyú Származékszó, a *lapít családjába tartozó lappant ’meghúzódik, lapul’ ige -ú képzős melléknévi igenevéből. Állattani szakszó. (HOGY MICSODA?) Lapu Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb nagy bojtorján, útilapu’, szlovák lopúch. ***** Enberek! Minek nekünk ez a zagyvalék?

2023.02.18. 11:35 Krizsa Katalin Ilona

Krizsa Katalin Ilona = Rachel Krizsa Lax A fenti 13 soros szöveget (igy, ilyen összeállitásban, jónéhány itt levő speciális szóhasználattal - biztosan nem én irtam. Bármelyik MI-val hasonlóra igyekezettnek készült változatot bármikor részletesen ki tudok elemezni (akár évek, vagy évtizedekkel később is), ha az NEM az én eredeti irásom volt.  2014.11.12 15:10 Kati „ Gyöknyelvészet, a magyar LP váz gyökszavai: lap, lapu (levél), láp, be-lep, meg-lep, lép, lép (testrész), lop, lup (hurok). LP-LP/F: lappang, leffentyű, lappantyú. Finn LP és L-PP váz: lape = lap, lapos, síma felület, lapio = lapát, ásó, lapa = lapocka, evezőlapát, lappu = papírlap, folt, tapasz, lappá = húz, rak, töm, tódul („rálapátolódik”). Héber L-P/F váz: lip = rost (pl. szőr), lup = hurok, konytvirág, lapid = láng, lepet = körítés, L-PF: lapuf = körülcsavart, ráerősített (a lapát!).   Közös értelem (nem kell szomszédság sehonnan): hopp-lopp! hangutánzó. Már úgy születtünk, hogy értjük... TESZ, magyar etimológiai szótár: Lap Vitatott eredetű. 1. Ősi, uráli kori szó. Egy *lapp ’felület; lapos, sima; lapos lesz’ jelentésű... vö. még: lapos. 2. Belső keletkezésű szó, szóelvonással keletkezett a lapos melléknévből. Nyelvünkben elsődleges jelentése ’kardlap’ volt, csak a 18. sz.-tól kezdték el a’könyv oldala,’’kártyalap’, ’újság’ jelentésben... A szót a nyelvújítók terjesztették el. Nyelvújítás kori származéka a lapoz ige. Láp Ősi, finnugor kori szó. A feltehetőleg *l pp hangalakú finnugor előzmény’kidöntött fa, úszó törmelékfa’ lehetett. ... ebből metaforikusan fejlődött a mai jelentés. Lapály Származékszó, lapos szavunk uráli kori *lappz ’felület; lapos, sima; lapos lesz’ jelentésű alapszavából jött létre az -ály névszóképzővel. Lapát Szláv jövevényszó, óegyházi szláv lopata ’lapát, ásó’, horvát-szerb lopata ’lapát; evező lapátja’,szlovák lopata ’lapát’, orosz [lopata] ’ugyanaz’ (hogyhogy??). A szláv szavak szóvégi a hangzója úgy maradhatott el nyelvünkben, hogy birtokos személyjelnek fogták fel (ne már...). Lapít ...lapos szavunk uráli kori *lapp ’felület; lapos, sima’ alapszavából jött létre a valamilyenné válást kifejező... -ít képzővel. Elsődleges jelentése ’lapossá tesz’, jóval később ’meghúzza magát’. A szótő legrégebbi származéka a nyelvjárási lappan ’meglapul’, korai származékai még lappang,  lappad, lapul. Lapocka Szláv jövevényszó, vö. szlovák lopatka, orosz.... Ősszláv előzménye a ’lapát’ jelentésű *lopata. A magyar szó ebből -s névszóképzővel jött létre. A szótő legrégebbi származéka a nyelvjárási laponya ’lapály’ későbbi lapály. Lappantyú Származékszó, a *lapít családjába tartozó lappant ’meghúzódik, lapul’ ige -ú képzős melléknévi igenevéből. Állattani szakszó. (HOGY MICSODA?) Lapu Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb nagy bojtorján, útilapu’, szlovák lopúch. ***** Enberek! Minek nekünk ez a zagyvalék?

2023.01.16. 11:02 Krizsa Katalin

Ne hazudj, te "ellenőrző", mert nem volt üres. 2018.07.11 06:31 Krizsakata „ XP: apa, ép, epe, ipa (após). Az apa finn rokonaszavai apu = segítő, appi = após – és a vogul (= manysi) = apa. A héber, arám, arab, török, mongol: aba (P/B) = apa. Az ép a héber of = repül, szárnyas (élénk, mert egészséges) megfelelője. A finn ehje = ép – s ugyanez a szó a héberben ehje = élni fogok. Megjegyzés: a héberben az F (éppúgy, mint finnben a D) nem lehet szókezdő. Azért nem, mert a gyökszavak képződésének korszakában a héber-előd nyelvben nem volt még F (és a finn-elődben nem volt még D). Az epe FN rokonszavai: vogul (= manysi): tap (később a t- előljáró T/Sz hangváltásával → a zürjén, votják (= udmurt): szep, finn: szappi, lapp: szappe → az epe ezekben a FN szavakban az, leforditom: „ami-segítő” az emészésben. Az ipa FN rokonszavai a vogul (= manysi): up (após, sógor) és a lapp: wuoppa (após). XF gyökszó nincs a magyarban. (A finnben F hang sincs.) A héber XF gyökszavai: of = szárnyas, af / uf! = repül / repülj! efi = (fa)ág – af = orr, harag / is, mégis. A magyarban a PX-nek sincs gyökszava. Ez elég furcsa, mert a P őshang... dehát hol is lett őshang? Úgy látszik, nem a KM-ben, hanem északabbra. A finnben 3 gyökszava van: pee = fej, pú = fa, pű = császármadár. A héber pe = száj a finn pee = fej, fő rokonszava. A FN nyelvészet megmondta: nem azok a nyelvek tartoznak közös nyelvcsaládba, amikben azonos a szavak hangalakja – hanem amikben szabályosan változik. De miért pont azok, hol itt a logika? Hivatalosék: „Hát, csak. (Mert ez jó nekik!) Hogy a sémi nyelvek, ahol a szókezdő P mind megmarad P-nek – ne legyenek finnugorok. És mert a magyar – ahol viszont F-re változnak, igy lesz finnugor. Ugyan már (ez a másik érvük), hiszen a sémik nem is ragozó nyelvek.” Dehát a nyelvek őskorában, amikor a kialakultak a gyökök, nem volt-e egységes az európai ősnyelv? Hivatalosék: „Felejtsd már el – gyökök nincsenek!” De mennyire vannak! A sémi nyelvekben (30 millió beszélő) mind megvannak, ráadásul nem is változnak évezredek óta! Miért ne maradhattak volna fenn a ragozóvá továbbfejlődött nyelvek gyökei is? Hiszen azok se változnak! – Körbe-körbe: „Nem megmondtuk, hogy a sémi nyelvek nem ragozók?” (Persze ez se igaz, csak keveset (láncban, vagyis egymásután nem) ragoznak. A magyar FX gyökszavai: fa, fi-, fiú, fő (fej, eleje), fő(l), fú(j), fű. A magyar fa a FN nyelvekben: vogul (= manysi) pa, zürjén pu, finn pú, szamojéd pa. Távoli rokonuk a héber efi = (fa)ág. A fiú, -fi FN rokonai: votják pi, cseremisz pi, mordvin pijo, finn poika, észt poeg = fiú, fia. És tessék mondani, ezeket hol tudnánk ellenőrini? Saját irása, legtöbbjüknek sose volt, szótáraik sincsenek. Hasonló szó a héberben itt is az efi = (fa)ág. A magyar fő (fej, eleje) a finn pee = fej P/F hangváltással keletkezett megfelelője. A héber pe = száj hangváltás nélkül rokona a finn szónak. A fő(l)-nek a héberben nincs rokona. Az FN azonos értelmű (vízben forralt) szavai: vogul (= manysi): poáji, mordvin: piems, szamojéd: pís. Lehet, de (nézz rájuk a Wikiben), megint csak a finnt tudnánk ellenőrizni – ha volna mit. A fú (fújó, fúvó) megfelelői a vogul (= manysi): puv-, osztják: pog-, cseremisz: puem, szamojéd: puts, szelkup: puav = fúj. Ezeket se lehet ellenőrizni. A héber puh = fúj biztosan rokonszó – s mivel hangváltozás nélküli, a finnhez áll közelebb, nem a magyarhoz. A fű-nek nincs héber rokonszava. FN megfelelők: vogul, osztják pum (fű, széna). Legalább vogul-angol, osztják-angol - legalább egy kisszótár, hol van?

2023.01.16. 11:01 Krizsa Katalin

Ne hazudj, te "ellenőrző", mert nem volt üres. 2018.07.11 06:31 Krizsakata „ XP: apa, ép, epe, ipa (após). Az apa finn rokonaszavai apu = segítő, appi = após – és a vogul (= manysi) = apa. A héber, arám, arab, török, mongol: aba (P/B) = apa. Az ép a héber of = repül, szárnyas (élénk, mert egészséges) megfelelője. A finn ehje = ép – s ugyanez a szó a héberben ehje = élni fogok. Megjegyzés: a héberben az F (éppúgy, mint finnben a D) nem lehet szókezdő. Azért nem, mert a gyökszavak képződésének korszakában a héber-előd nyelvben nem volt még F (és a finn-elődben nem volt még D). Az epe FN rokonszavai: vogul (= manysi): tap (később a t- előljáró T/Sz hangváltásával → a zürjén, votják (= udmurt): szep, finn: szappi, lapp: szappe → az epe ezekben a FN szavakban az, leforditom: „ami-segítő” az emészésben. Az ipa FN rokonszavai a vogul (= manysi): up (após, sógor) és a lapp: wuoppa (após). XF gyökszó nincs a magyarban. (A finnben F hang sincs.) A héber XF gyökszavai: of = szárnyas, af / uf! = repül / repülj! efi = (fa)ág – af = orr, harag / is, mégis. A magyarban a PX-nek sincs gyökszava. Ez elég furcsa, mert a P őshang... dehát hol is lett őshang? Úgy látszik, nem a KM-ben, hanem északabbra. A finnben 3 gyökszava van: pee = fej, pú = fa, pű = császármadár. A héber pe = száj a finn pee = fej, fő rokonszava. A FN nyelvészet megmondta: nem azok a nyelvek tartoznak közös nyelvcsaládba, amikben azonos a szavak hangalakja – hanem amikben szabályosan változik. De miért pont azok, hol itt a logika? Hivatalosék: „Hát, csak. (Mert ez jó nekik!) Hogy a sémi nyelvek, ahol a szókezdő P mind megmarad P-nek – ne legyenek finnugorok. És mert a magyar – ahol viszont F-re változnak, igy lesz finnugor. Ugyan már (ez a másik érvük), hiszen a sémik nem is ragozó nyelvek.” Dehát a nyelvek őskorában, amikor a kialakultak a gyökök, nem volt-e egységes az európai ősnyelv? Hivatalosék: „Felejtsd már el – gyökök nincsenek!” De mennyire vannak! A sémi nyelvekben (30 millió beszélő) mind megvannak, ráadásul nem is változnak évezredek óta! Miért ne maradhattak volna fenn a ragozóvá továbbfejlődött nyelvek gyökei is? Hiszen azok se változnak! – Körbe-körbe: „Nem megmondtuk, hogy a sémi nyelvek nem ragozók?” (Persze ez se igaz, csak keveset (láncban, vagyis egymásután nem) ragoznak. A magyar FX gyökszavai: fa, fi-, fiú, fő (fej, eleje), fő(l), fú(j), fű. A magyar fa a FN nyelvekben: vogul (= manysi) pa, zürjén pu, finn pú, szamojéd pa. Távoli rokonuk a héber efi = (fa)ág. A fiú, -fi FN rokonai: votják pi, cseremisz pi, mordvin pijo, finn poika, észt poeg = fiú, fia. És tessék mondani, ezeket hol tudnánk ellenőrini? Saját irása, legtöbbjüknek sose volt, szótáraik sincsenek. Hasonló szó a héberben itt is az efi = (fa)ág. A magyar fő (fej, eleje) a finn pee = fej P/F hangváltással keletkezett megfelelője. A héber pe = száj hangváltás nélkül rokona a finn szónak. A fő(l)-nek a héberben nincs rokona. Az FN azonos értelmű (vízben forralt) szavai: vogul (= manysi): poáji, mordvin: piems, szamojéd: pís. Lehet, de (nézz rájuk a Wikiben), megint csak a finnt tudnánk ellenőrizni – ha volna mit. A fú (fújó, fúvó) megfelelői a vogul (= manysi): puv-, osztják: pog-, cseremisz: puem, szamojéd: puts, szelkup: puav = fúj. Ezeket se lehet ellenőrizni. A héber puh = fúj biztosan rokonszó – s mivel hangváltozás nélküli, a finnhez áll közelebb, nem a magyarhoz. A fű-nek nincs héber rokonszava. FN megfelelők: vogul, osztják pum (fű, széna). Legalább vogul-angol, osztják-angol - legalább egy kisszótár, hol van?

2023.01.16. 11:00 Krizsa Katalin

Ne hazudj, te "ellenőrző", mert nem volt üres. 2018.07.11 06:31 Krizsakata „ XP: apa, ép, epe, ipa (após). Az apa finn rokonaszavai apu = segítő, appi = após – és a vogul (= manysi) = apa. A héber, arám, arab, török, mongol: aba (P/B) = apa. Az ép a héber of = repül, szárnyas (élénk, mert egészséges) megfelelője. A finn ehje = ép – s ugyanez a szó a héberben ehje = élni fogok. Megjegyzés: a héberben az F (éppúgy, mint finnben a D) nem lehet szókezdő. Azért nem, mert a gyökszavak képződésének korszakában a héber-előd nyelvben nem volt még F (és a finn-elődben nem volt még D). Az epe FN rokonszavai: vogul (= manysi): tap (később a t- előljáró T/Sz hangváltásával → a zürjén, votják (= udmurt): szep, finn: szappi, lapp: szappe → az epe ezekben a FN szavakban az, leforditom: „ami-segítő” az emészésben. Az ipa FN rokonszavai a vogul (= manysi): up (após, sógor) és a lapp: wuoppa (após). XF gyökszó nincs a magyarban. (A finnben F hang sincs.) A héber XF gyökszavai: of = szárnyas, af / uf! = repül / repülj! efi = (fa)ág – af = orr, harag / is, mégis. A magyarban a PX-nek sincs gyökszava. Ez elég furcsa, mert a P őshang... dehát hol is lett őshang? Úgy látszik, nem a KM-ben, hanem északabbra. A finnben 3 gyökszava van: pee = fej, pú = fa, pű = császármadár. A héber pe = száj a finn pee = fej, fő rokonszava. A FN nyelvészet megmondta: nem azok a nyelvek tartoznak közös nyelvcsaládba, amikben azonos a szavak hangalakja – hanem amikben szabályosan változik. De miért pont azok, hol itt a logika? Hivatalosék: „Hát, csak. (Mert ez jó nekik!) Hogy a sémi nyelvek, ahol a szókezdő P mind megmarad P-nek – ne legyenek finnugorok. És mert a magyar – ahol viszont F-re változnak, igy lesz finnugor. Ugyan már (ez a másik érvük), hiszen a sémik nem is ragozó nyelvek.” Dehát a nyelvek őskorában, amikor a kialakultak a gyökök, nem volt-e egységes az európai ősnyelv? Hivatalosék: „Felejtsd már el – gyökök nincsenek!” De mennyire vannak! A sémi nyelvekben (30 millió beszélő) mind megvannak, ráadásul nem is változnak évezredek óta! Miért ne maradhattak volna fenn a ragozóvá továbbfejlődött nyelvek gyökei is? Hiszen azok se változnak! – Körbe-körbe: „Nem megmondtuk, hogy a sémi nyelvek nem ragozók?” (Persze ez se igaz, csak keveset (láncban, vagyis egymásután nem) ragoznak. A magyar FX gyökszavai: fa, fi-, fiú, fő (fej, eleje), fő(l), fú(j), fű. A magyar fa a FN nyelvekben: vogul (= manysi) pa, zürjén pu, finn pú, szamojéd pa. Távoli rokonuk a héber efi = (fa)ág. A fiú, -fi FN rokonai: votják pi, cseremisz pi, mordvin pijo, finn poika, észt poeg = fiú, fia. És tessék mondani, ezeket hol tudnánk ellenőrini? Saját irása, legtöbbjüknek sose volt, szótáraik sincsenek. Hasonló szó a héberben itt is az efi = (fa)ág. A magyar fő (fej, eleje) a finn pee = fej P/F hangváltással keletkezett megfelelője. A héber pe = száj hangváltás nélkül rokona a finn szónak. A fő(l)-nek a héberben nincs rokona. Az FN azonos értelmű (vízben forralt) szavai: vogul (= manysi): poáji, mordvin: piems, szamojéd: pís. Lehet, de (nézz rájuk a Wikiben), megint csak a finnt tudnánk ellenőrizni – ha volna mit. A fú (fújó, fúvó) megfelelői a vogul (= manysi): puv-, osztják: pog-, cseremisz: puem, szamojéd: puts, szelkup: puav = fúj. Ezeket se lehet ellenőrizni. A héber puh = fúj biztosan rokonszó – s mivel hangváltozás nélküli, a finnhez áll közelebb, nem a magyarhoz. A fű-nek nincs héber rokonszava. FN megfelelők: vogul, osztják pum (fű, széna). Legalább vogul-angol, osztják-angol - legalább egy kisszótár, hol van?

2023.01.16. 10:59 Krizsa Katalin

Ne hazudj, te "ellenőrző", mert nem volt üres. 2018.07.11 06:31 Krizsakata „ XP: apa, ép, epe, ipa (após). Az apa finn rokonaszavai apu = segítő, appi = após – és a vogul (= manysi) = apa. A héber, arám, arab, török, mongol: aba (P/B) = apa. Az ép a héber of = repül, szárnyas (élénk, mert egészséges) megfelelője. A finn ehje = ép – s ugyanez a szó a héberben ehje = élni fogok. Megjegyzés: a héberben az F (éppúgy, mint finnben a D) nem lehet szókezdő. Azért nem, mert a gyökszavak képződésének korszakában a héber-előd nyelvben nem volt még F (és a finn-elődben nem volt még D). Az epe FN rokonszavai: vogul (= manysi): tap (később a t- előljáró T/Sz hangváltásával → a zürjén, votják (= udmurt): szep, finn: szappi, lapp: szappe → az epe ezekben a FN szavakban az, leforditom: „ami-segítő” az emészésben. Az ipa FN rokonszavai a vogul (= manysi): up (após, sógor) és a lapp: wuoppa (após). XF gyökszó nincs a magyarban. (A finnben F hang sincs.) A héber XF gyökszavai: of = szárnyas, af / uf! = repül / repülj! efi = (fa)ág – af = orr, harag / is, mégis. A magyarban a PX-nek sincs gyökszava. Ez elég furcsa, mert a P őshang... dehát hol is lett őshang? Úgy látszik, nem a KM-ben, hanem északabbra. A finnben 3 gyökszava van: pee = fej, pú = fa, pű = császármadár. A héber pe = száj a finn pee = fej, fő rokonszava. A FN nyelvészet megmondta: nem azok a nyelvek tartoznak közös nyelvcsaládba, amikben azonos a szavak hangalakja – hanem amikben szabályosan változik. De miért pont azok, hol itt a logika? Hivatalosék: „Hát, csak. (Mert ez jó nekik!) Hogy a sémi nyelvek, ahol a szókezdő P mind megmarad P-nek – ne legyenek finnugorok. És mert a magyar – ahol viszont F-re változnak, igy lesz finnugor. Ugyan már (ez a másik érvük), hiszen a sémik nem is ragozó nyelvek.” Dehát a nyelvek őskorában, amikor a kialakultak a gyökök, nem volt-e egységes az európai ősnyelv? Hivatalosék: „Felejtsd már el – gyökök nincsenek!” De mennyire vannak! A sémi nyelvekben (30 millió beszélő) mind megvannak, ráadásul nem is változnak évezredek óta! Miért ne maradhattak volna fenn a ragozóvá továbbfejlődött nyelvek gyökei is? Hiszen azok se változnak! – Körbe-körbe: „Nem megmondtuk, hogy a sémi nyelvek nem ragozók?” (Persze ez se igaz, csak keveset (láncban, vagyis egymásután nem) ragoznak. A magyar FX gyökszavai: fa, fi-, fiú, fő (fej, eleje), fő(l), fú(j), fű. A magyar fa a FN nyelvekben: vogul (= manysi) pa, zürjén pu, finn pú, szamojéd pa. Távoli rokonuk a héber efi = (fa)ág. A fiú, -fi FN rokonai: votják pi, cseremisz pi, mordvin pijo, finn poika, észt poeg = fiú, fia. És tessék mondani, ezeket hol tudnánk ellenőrini? Saját irása, legtöbbjüknek sose volt, szótáraik sincsenek. Hasonló szó a héberben itt is az efi = (fa)ág. A magyar fő (fej, eleje) a finn pee = fej P/F hangváltással keletkezett megfelelője. A héber pe = száj hangváltás nélkül rokona a finn szónak. A fő(l)-nek a héberben nincs rokona. Az FN azonos értelmű (vízben forralt) szavai: vogul (= manysi): poáji, mordvin: piems, szamojéd: pís. Lehet, de (nézz rájuk a Wikiben), megint csak a finnt tudnánk ellenőrizni – ha volna mit. A fú (fújó, fúvó) megfelelői a vogul (= manysi): puv-, osztják: pog-, cseremisz: puem, szamojéd: puts, szelkup: puav = fúj. Ezeket se lehet ellenőrizni. A héber puh = fúj biztosan rokonszó – s mivel hangváltozás nélküli, a finnhez áll közelebb, nem a magyarhoz. A fű-nek nincs héber rokonszava. FN megfelelők: vogul, osztják pum (fű, széna). Legalább vogul-angol, osztják-angol - legalább egy kisszótár, hol van?

2020.03.22. 15:22 Vendég

Jó az oldal! Vendég

2019.01.18. 22:11 baka

...ha a G kései hang...mi lehet a Mag szó korábbi magot jelentő hangalakja?...Mik ?..Mak?...vagy mint a skót Mac?....mit lehet erről gondolni, Gyöknyelvészetileg...

2019.01.18. 22:04 baka

...a legutóbbi --Magyar--jegyzethez...gondolatok...   http://mek.oszk.hu/05800/05887/pdf/4kotet_1.pdf   A mag s rokon mog, magy mogy szók közvetlen jelentése gömbölyűség, kerekdedség, közvetett értelmök pedig gömbölyű vagy kerekded alakú növénytermény, melyet a latin semen, granvm, a német Kern, Korn szókkal fejez ki. V. ö. MAG. Innen vették neveiket a magyal v. mogyal, mogyoró v. mogyoró, melyekhez legközelebbi rokonok a bőd bodza, bogy bogyó. Második alkotó része a magyar szónak régiesen ér v. éri, ú. m. mager v. mageri, moger v. mogeri, magyar (Katalin legendájában) v. magyeri, a hanghasonlással magyar v. magyari; különösen ez utóbbi alak: inagyari ,magyar' helyett a régi iratokban gyakran eléfordűl pl. a Carthansi névtelennél (Toldy F. szerént 1517 és 1527 között):    .. Horvát István saját történeti buvárlatai nyomán is indulva a magyar szónak mageresztő, magvető, (agricola, georgina) jelentést tulajdonít, ... Ha pedig a mag magy szót átvitt. értelemben vesszük, mint az emberi fajnak szaporítóját: akkor mag-éri annyi mint. faj-eresztő, t i. nép, mely mintegy magvát teszi több más, belőle származott népeknek, milyenek a kunok, palóczok stb. kik raj gyanánt keltek ki a törzsnépből, melyet ez okból nevezhetni magerőnek, mag-eresztőnek.... --------------------------------- ( ..és itt rögtön gondolni arra, hogy Kati a -G- hangot késeinek mondja.) ---------------------------------- ..azt gondolom --Magyar --szempontból, mind Horvát mind Magyar Adorján által említett...Magyar--Földművelő ( kertész, gyümölcstermelő )--Boldog gondolat vonalat is idézni, és tovább tanulmányozni ezt a vonalat...   http://www.magtudin.org/MAGYAR_ADORJAN_A_lelkiismeret_aranytukre%20www.leventevezer.extra.huMA.pdf.pdf Heraklesz a szkythák ősapjának tekinttetett, márpedig őt a föniciaiak, és az ÉgeiTenger őslakói különösen, Makar vagy Magar név alatt is tisztelték, amely névben világosan a mi ősmondánk Magorját, azaz tehát szintén nemzetünk ősatyját ismerjük föl, aki pedig szintén Napisten. Makar a görögben boldog jelentéssel bír, ami a mi „Boldog Isten”-ünkkel azonosuló dolog (Mondás: „Szegény ember szándékát Boldog Isten bírja.”) Tudjuk pedig, hogy Magort vagy Magyart is a ragyogó Csodaszarvas vezeti egy boldog szigetre (a Csallóköz), ahol az otttalált „királyleánnyal” (azaz Tündér Ilonával) boldogságban él és a magyarokat nemzi, valamint hogy utódai is sokáig boldogságban élnek   http://mek.oszk.hu/05800/05887/pdf/4kotet_1.pdf   A mag s rokon mog, magy mogy szók közvetlen jelentése gömbölyűség, kerekdedség, közvetett értelmök pedig gömbölyű vagy kerekded alakú növénytermény, melyet a latin semen, granvm, a német Kern, Korn szókkal fejez ki. V. ö. MAG. Innen vették neveiket a magyal v. mogyal, mogyoró v. mogyoró, melyekhez legközelebbi rokonok a bőd bodza, bogy bogyó. Második alkotó része a magyar szónak régiesen ér v. éri, ú. m. mager v. mageri, moger v. mogeri, magyar (Katalin legendájában) v. magyeri, a hanghasonlással magyar v. magyari; különösen ez utóbbi alak: inagyari ,magyar' helyett a régi iratokban gyakran eléfordűl pl. a Carthansi névtelennél (Toldy F. szerént 1517 és 1527 között):    .. Horvát István saját történeti buvárlatai nyomán is indulva a magyar szónak mageresztő, magvető, (agricola, georgina) jelentést tulajdonít, ... Ha pedig a mag magy szót átvitt. értelemben vesszük, mint az emberi fajnak szaporítóját: akkor mag-éri annyi mint. faj-eresztő, t i. nép, mely mintegy magvát teszi több más, belőle származott népeknek, milyenek a kunok, palóczok stb. kik raj gyanánt keltek ki a törzsnépből, melyet ez okból nevezhetni magerőnek, mag-eresztőnek....

2018.08.09. 06:46 Krizsakata

Már fent (a legfelső modulban) van. Olvasgasd türelmesen, 1-2 oldalas részletekben. Egy új tudományos ágazat módszereit nem lehet hamar megérteni. (És ez még csak az első részlet.) Egy módszertani kérdést itt külön kiemelek (amiről csak nálam olvashatsz): A v-vel kezdődő magyar gyökszavak biztosan, az északi finnugor nyelvekben valószínűleg csak w-t tartalmaznak. Mi az a w tulajdonképpen? Az ősi (de a sémi nyelvekben ma is meglevő) torokmagánhangzók lelágyulásának az egyik végállapota. A torokmagánhangzókból először diftongusok (kettős-magánhangzók) lettek, pl. a finnben tömegesen. Ezután két lehetséges útja van a hangfejlődésnek: 1. a gyökszavak elején ejtett kettőshangok w mássalhangzóvá válnak (wan, wesz, wén, wíz, won) 2. a bővített szavak belsejében pedig (de ez már a ragozások korszaka) lágy magánhangzókká „egyszerűsödnek”. Térjünk vissza az ás igénk későbbi wás-wés alakjára. Hol maradtak fenn mindmáig (lágy magánhangzókkal párhuzamosan) ősi torokmagánhangzók? A sémi nyelvekben, például a héberben. Akkor ott kell keresnünk olyan szót, ami szintén ás – de torokmagánhangzóval. Íme az ảs = moly. Ez a magyar ás, és a későbbi wás(ik)-wés szavunk közös eredete. A hivatalos nyelvészet újabban (csak pár évtizede vette hozzá a bátorságot), már azt is tagadja, hogy a sémi nyelvekben egyáltalán volnának torokmagánhangzók. „Á, az csak egy pillanatnyi hangtalan gégezár.” (Gégezár persze hogy megelőzi őket – hiszen a fent, a szájban képzett hangsort otthagyva, a torokmagánhangzó képzéséhez „le kell ugrani” a gégéhez). Kapóra jön nekik, hogy az Európából bevándorlók nem is tudják ezeket kiejteni (én is csak akkor, ha direkt odafigyelek). És különben is, a diplomásokat ideát is a „nyugaton” kikupált egyetemi tanárok képzik ki...

2018.08.04. 04:21 Krizsakata

2018, Összehasonlító Gyöknyelvészet címen lesz hamarosan, a még nem létező legfelső modulban összefoglalva, e fórum utolsó 22 bejegyzésének témája: az egy-mássalhangzós magyar gyökök ismertetése. Ebből 30 valódi magyar gyökünk van. Az 1 és 2 mássalhangzós gyökök az összes SÉMI és RAGOZÓ nyelv közös kincsei. A kb. 400 közös, két-mássalhangzós gyök következik. Tudnivaló, hogy a 16 éve könyvalakban is publikált kutatásaim, a kezdettől helytálló megállapítások ellenére, sok helyen tévesek. Tehát a kísérleti kiadás (2011): “Hun gár  ha-hungár?” és az “Elsőként a világon: Gyöknyelvészet” című kétkötetes, 1080 oldal (2012) - mindkettő elavult. S az itt a honlapomon, 5 éve megjelenő tanulmányaim is kiegészítésekre szorulnak. Miért? Mert még mindig az egyedüli összehasonlító történeti gyöknyelvész vagyok - így csak önmagamtól tanulhatok. Természetesen a követőimre várokJ. Az Összehasonlító Történeti Nyelvészet 2. kiadása, ami már 3 kötetes lesz - most készül.

2018.07.26. 12:56 Krizsakata

Egy új tudományág: Az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet A gyökvázak jelentősége az Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészetben (ÖTGy) olyan, mintha több tízezer éves, ma is érthető, könyvtárnyi írásleletet találtunk volna. Ezt tüntette el szem elől hivatalos történeti nyelvészet (TNy), amikor ránkerőszakolta a „nyelvcsaládosdit”. Megköveteli, hogy elhigyjük (hisz tudományos érv, indok nem létezik), hogy a világ nyelvei csakis egymástól függetlenül, különböző „alapnyelvekből” jöttek volna létre. Ezzel sikerült dobozba zárnia a sémi nyelveket, azok betonszilárd gyökrendszerét, és kihajítani, még a gyökfogalmat is, a nem-sémi nyelvek kutatásából. Vegyük észre, hogy a hivatalos Történeti Nyelvészet, amibe a FN is beletartozik – és az általam megalapozott Összehasonlító Történeti Gyöknyelvészet között nincs semmi kapcsolat. A TNy a nyelvek kutatásának időhatárát, még az elvi lehetőségét is, max. 6000 évben állapítja meg. A gyakorlati lehetőséget pedig, úgymond, csakis megfejtett írásleletekre alapozza. (Jó is volna, ha ehhez tarthatná magát: hogy ott, ahol sose volt írás, és már élő beszélők sincsenek, volna mire alapoznia.) Tudjuk, hogy a legkorábbi megfejtett (-nek vélt) sumér írásleletek is csak i. e. 3200 körüliek, tehát 5000 évesek). Az önmaga által felállított kutatási időkorlátot a TNy a “csillagos” – sehonnan nem adatolt, csak kikövetkeztetett – szavakkal igyekszik kitolni. Az emberi nyelv(ek) azonban, még a fellelt (de meg nem fejtett) írásleletek alapján is minimum 40 ezer éves. A gyöknyelvészet az, ami a 6000 évnél sokkal messzebbre lát.

2018.07.23. 07:11 Krizsakata

XZ: az, ez, áz(ik), íz, íz (izület), őz, űz. Az. Elsősorban határozott névelő. A Tótfalusi etimológiai szótár szerint csak a 15. sz. elején fejlődött ki. Mássalhangzó előtt a z-t fokozatosan elvesztette, de még sokáig hiányjel állt a helyén: a’ szabadság. Mélyhangú magánhangzója finnugor, sőt uráli örökség. Krizsa: szerintem nemcsak: a héber ha (a lágy h-val) = a, az.) Eredetileg nálunk is o vagy akár u is lehetett, lásd mutatószó-rokonait: ott, oda, úgy. A z külön névmásképző. (Ezt meg honnan tudták: A héber az = akkor, úgy.)  Az Távolra mutató névmás: emdul oz gimilstwl... (H.B. 1195) = eszel oz (az-ból) gyümölcsből. Ma, ragos főnév előtt maga is ragot kap, és határozott névelő áll utána: abból a gyümölcsből... A hasonló szerepű am- előtaggal amaz, így még távolabbra mutat: ez, az, amaz. (És az am- előtag honnan van? A héber ma se-...= ami olyan...) Vonatkozó névmások előtagja: az ki, összevonódva → aki / az mely → amely, stb.   Honnan került, a közös ősnyelvi gyökszerkezeten kivül nagyon sok héber nyelvtani elem a magyarba (is)? Például a Biblia fordításokból. Ez – közelre mutató névmás. Jelzőként névelő módjára viselkedett: ez ember, e ház – de így már elavult. Ma határozott névelő van utána: ez az ember. Ragos főnév előtt maga is ragot kap: ez-től → ettől a perctől. A magas magánhangzós tő az uráli korból származik: osztják i, zürjén, mordvin e = ez, votják e = ilyen, szamojéd e-ke = ez itt. (Biztos? A héber ma ze? = mi ez?) Áz(ik). Az ázalék szó régen levest, főzeléket jelentett – ma állott vízekben elszaporodó egysejtű állatka neve. Finnugor: vogul tot-, osztják jolta, zürjén sözny = nedves. (Honnan tudható, hogy ez az eredet?) A beláthatatlanul régi T hangváltozási sora → D → S/Sz → Zs/Z, ahol a Z a legfiatalabb, kb. 3 ezer éves. Tehát a FN nyelvészet szerint a T, az őskorból, „szabályosan” változik Z-re. És a köztes váltóhangokról, amik áthidaltak min. 10.000 évet, nem is hallottak a népek? A héber óz, áz = erősödik, -ött, menedéket keres, -ett – bár ez is csak talán-rokonszó. Íz. A magyar íz eredeti jelentése izület lehetett. Ősi szavunk, de eredete vitatott. Vagy ugor: votják (= udmurt) jót = izület, ághely, vagy finnugor: zürjén jez, votják joz = izület, finn jäsen (kiejtés: jeszen), észt jäse = láncszem, tag. Íz, ízlel. A FN nyelvészet uráli eredetűnek tartja: vogul et, osztják evel, zürjén isz, szelkup apt = szag, bűz. A szaglás és ízlelés között az a kapcsolat, hogy egy adott íz felismerésében fontos az egyidejű szaginger. (Krizsa: ez nem meggyőző, de a szó eredetét én se tudom... bizonyítani. Próbálkozásomat lásd az őz-nél.) Az őz a szarvassal rokon, de kisebb – patás, kérődző, két alfaja Szibériától a Kaukázusig lejut. A FN szerint ismeretlen eredetű szó. A héber ez, izả (hn, nn), izim = kecske, kecskék. A Szibériától Észak-Afrikáig elterjedt kőszáli kecske, legalábbis messziről hasonlónak látszik az őzhöz. A szó eredete azon is alapulhat, hogy talán nem volt külön nevük – mindenesetre íz-es vad mind a kettő. Az űz ige jelentése kerget, üldöz, hajszol. Foglalkozásszerűen: ipart űz, sportot űz. A FN nyelvészet szerint az űz ismeretlen eredetű szó. Lásd még üzekedik, üzem, üzér, üzlet. A héber osze = tesz, csinál, uszá = megcsinált, elkészített, ảszía = tevékenység. Ez lesz az eredet. XZs (gyökszó nincs) – hacsak nem a helység és személynevek Ázsia, Izsó (név), Uzsa). Uzsa, Uz, Uza, Ózd, stb. a betelepedett úzok nyomán. Lásd Wikipedia: az úzok / Ózd város / Uzsa. Ázsia héber rokonszava ảszia = tevékenység. Az áruszállító karavánokról lehet szó, amelyek oda-vissza vonultak a Közel-Keleten. Izsó, Izsák – az Ószövetségből. Az eredeti héber név: Jichảk = nevetséges. (Miért? Mert Ábrahám, úgymond, már száz éves volt, Sára meg kilencven, amikor született.)

2018.07.22. 06:23 Krizsakata

Az XSz gyökcsoport viselkedése valahogy nem egyöntetű. A tevékenységet csak úgy általánosságban kifejező, egyetlen héber szó változatai: osze, aszá = cselekvő-cselekedett, csinál-csinálta, tesz-tette, termel, -te, készít, -ette, időzik, -zött / tartózkodik, -dott / iszá = (vmire) késztette / uszá = késztetve volt. A héber tehát, ebben az esetben, ennél a gyöknél csak nyelvtani jelenségeket (jelen és múlt időt, cselekvő, műveltető, szenvedő igemódot) állít elő a kezdő magánhangzó cserélgetésével. Nem a különböző tevékenységeket húzza ki a gyökből, nevezi néven, mint a magyar!: kiszáradó: aszó – gondolkodó: ész – evő: eszik – ivó: iszik – elosztó: oszt – begyűjtő: ősz – úszó: úszik – üzekedni fog: üsző. A magyarban, ez mind az XSz gyök flektált származéka. És mi volt a gyökrendszerek eredeti funkciója? Pont ez! Ami a magyarban: az értelem differenciálás. Az újkori nyelvtani jelenségek „levezénylése” már csak másodlagos – a továbbfejlődő sémi nyelvek erre is a flektálást alkalmazták, a gyöngyötfűző láncragozás helyett. Melyik a jobb? Mindkettő kellemes, logikus és gördülékeny.  A 16 finnugor(-minusz magyar) nyelvben – amik természetesen nem egységesek – minden össze van keveredve.    SzX: szí(v), szó, sző, szú, szű (főnév: szív). A szí (szívás) az FN nyelvészet szerint valószínűleg hangutánzó eredetű. Lehet finnugor: votják (= manysi) supsini, cseremisz supsam = szopik. Mások szerint ugor eredetű: vogul sipha, osztják szavta = szopik. Mivel a FN által bemutatott példák mind az S/Sz-P (szép, szopós), és nem az XSz gyökváz (szí, szó, sző, szú, szű /a szíve/) termékei, a magyar gyökszó, a szí, nem tartozik hozzájuk. (Persze, így is van köztük értelmi kapcsolat, hiszen az más gyökök között is gyakori.) A héber soev = szívó, szívja, s’ivá = merítés, fel-, szívás, szivattyúzás – és a sziví = rostos. A szó a FN nyelvészet szerint ugor kori: vogul (= manysi) szav (szó, hang), osztják szou (jajszó). A valószínű (kikövetkeztetett) *szava, az ugor nyelvekben ótörök jövevény: türk szab, ujgur szav (beszéd), oszmán-török sava (hír). Alaktani viselkedése miatt (a hó-havas, tó-tavas tőtípusba tartozik) biztos, hogy az ótörökből nem közvetlenül vettük át. Bár a manysi szav és az ótöröknek vélt *szava nem az SzX, hanem SzW gyökszármazék, de az SzW korábban Sz-diftongus volt (mint az osztják szou). Így a FN példák helytállók. (Mindez lentebb, a sző igére is vonatkozik majd.) Rokonszó a héber széa (שיה) = bárányka (megszólal: mee). A héber szoen = lármás, a finn szoida = (zene) szól, az orosz szlóvo = szó – bár továbbképzettek, szintén rokonszavak. A sző(l) ige. Finnugor: vogul szev- (sző), osztják szohta (hajat fon), zürjén szi (fonal, hajfonat), finn see (kiejtés: szee) = fonal. A sző finnugor előzménye fon és (haj)fonat jelentésű igenévszó volt – magyarban csak az igei jelleg maradt meg. Fonásról a szövésre ment át a jelentés. Jé, a héberben is! szovech = fon – de a szvách = bozót (szövedék). Az oroszban nincs rokonszava. A szú egy apró, farontó bogár. Finnugor eredet: a vogul szou, cseremisz sogo = szú. A szuvasodást ma főleg a fogak kilyukadására értjük. Finn, héber, oroszban nincs rokonszó. Az elavult szű (szív) távoli héber rokonszavai: soev = szívó és szivúv = körforgás.

2018.07.21. 20:01 Krizsakata

XSz: aszó - aszu (bor) - (össze-)aszik, ész, esz(ik), isz(ik), osz(lik) ősz, ősz (haj), úszó, üsző. Az aszó (száraz völgy / folyómeder) szót még nem hallottam, de a (ki-, össze-)aszott ige közismert, és helyneveink is (pl. Aszód) felidézik. Az archaikus nyelvtanok (jelen idejű) igeragozását megelőző szófaj a folyamatos melléknévi igenév. A héber ma is így „működik”: én dolgozó, te dolgozó, ő dolgozó. Az aszú (száraz borfajta) ennek az aszó az alakváltozata. Az ész a FN nyelvészet szerint ótörök eredetű: ujgur, csagatáj, kun, kirgiz esz (ész, értelem). A héber oszek = foglalkozik (valamivel), iszá (újabb sz betű) = cselekvésre késztette. Ezek talán, de a széchel = ész nem rokonszó. (Az ótörök eredet jó lehet, csak nem tudom ellenőrizni.) Az esz(ik) FN szerinti e- töve finnugor: vogul ti, votják sziini, finn sydödä (szüdöde) = eszik. (?) Persze mindet megmagyarázzák: az sz leesik, stb...) Csak én már azzal se értek egyet, hogy az evés szócsalád a puszta e- tőből alakult volna ki. Szerintem ezt csak azért gondolják, mert az ewés fogalomkörét a nyelvek az ősi T teljes hangváltozási sorával T → D, S/Sz fejezik ki. Az orosz jedá = étel. A magyar az összessel: étel, edd! / edj! / egyél és eszik.) S ehhez még hozzájárul az ewés w-je. Ami bizony az O/U/W triász „vége”, mert előzőleg valamely kettős-magánhangzó volt. S ennek még korábbi előzménye is van: a sémi torokmagánhangzók. Távoli héber rokonszavak az őskorból a máig: at = rávetette magát, ad = zsákmány, loesz = rág, eszev = fű (állatok eszik). Még mindig nincs vége: az éh, éhes? Héber rokonszavai az óchel = étel, achilá = evés, ichul = emésztés, ukál = megemésztett. Summárum: a hivatalos történeti nyelvészet bezárkózott az „összevarrt” nyelvcsaládjaiba – és nem lát ki belőlük. Az isz(ik) Finnugor: vogul ai, votják ju, finn juoda = iszik. A finnugor ju- igető a magyarban lett i- – úgy, mint a juhar, juhászból ihar, ihász. (Krizsa: persze, mert az i valójában i/j váltóhang – ami a különböző nyelvekben, a kiejtésnél, bármikor felcserélődik.) Csak én már azzal sem értek egyet (mint fent, az evésnél), hogy az ivás szócsaládja a puszta i- tőből alakult volna ki. A magyar tőmássalhangzók ugyanazok, mint az evésnél: ital, idd / idj / igyál, iszik és iwás. A héber soev = szívó, szív(ja). A török icsijor (Cs=TS) = iszik. Az osz(t), osz(lik) – csonkot is idevettem, bár csak rejtett gyökszava van. „Lehet finnugor eredetű: cseremisz uzsas, finn osa (kiejtés: osza) = rész.” A héber osze = tesz, eszer = tíz, oszer = tizedet adó. Aha, innen nézve is rész – de mindjárt adózás és tized? Nincs itt egy ősi fogalom? Ősi nem, csak régi – éspedig a KM-ből. Ennyiféle szavunk van a széna / gabona szárítás ágas-karójára: oszró, osztó, eszró, eszrő, eszterű, ösztörű. Arra, hogy a széna a magasban szétteregetve szellőzzön. És mi az eszterág? A gólya – egy lábon áll.   Az ősz évszak. A FN: osztják szogesz, mordvin szoks, finn syksy (kiejtés: szükszü) = ősz. A (kikövetkeztetett) finnugor *szükse alapforma szókezdő sz-e eltűnt. Jó. Az ős-sémi előrag „mint” jelentését rég elfelejtették, csak felragadt nekik. Nálunk meg nem. De a k/g-ről mit gondoljunk? A héber aszif = ősz, (gabona) betakarítás, oszef (az újabb sz-szel) = összegyűjt. Rokonszó az orosz ószeny = ősz (évszak) is. Az ősz haj a FN szerint ismeretlen eredetű. A héber széva = ősz haj, öregkor – orosz szedój = szürkésfehér, ezüstös, ősz – nem rokonok. Az úsz(ik), úszó. A FN nyelvészet szerint az uráli korból származik: vogul (= manysi), votják (= udmurt) uj-, zürjén üj-, mordvin ujemsz, észt ujuma = úszik. Az ú- alapszó a magyarban gyakorító -sz képzőt visel. (De a finnben is uija = úszó, ujda = úszik... akkor miért csak uráli? És hogy lett a i/j-ből nálunk sz?) Csak én már azzal sem értek egyet, hogy (mint az evésnél, az e-ből, mint az ivásnál, i-ből) – az úszás szócsaládja is egy puszta i magánhangzóból alakult volna ki. A héber szohe = úszik, úszó, ez sem rokonszó – és az oroszban sincs. Az üsző még nem borjazott fiatal tehén. FN: Lehet ugorkori: osztják asz (anya, anyaállat, jávorszarvas tehén). A feltehető (kiköveztetett) ugor *isze alapformából labializációval és -ő kicsinyítő képzővel(?) alakult ki az üsző. (Labializáció: ajakkerekítés nélküli magánhangzó – ajakkerekítésessé válik. Itt i → ü). Más vélekedés: az üzekedik feltételezett régi *üzik, üszik alakjaiból kiindulva, az üsző a melléknévi igenév. De ez utóbbi feltevés bizonytalan. (Vagy nem?) A héber uszá = késztetett (üzekedésre vagy borjazni?) – így már lehet távoli rokonszó.

[473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]